Az
utóbbi években kiderült, hogy a magyar diákok fele alig, negyede pedig
egyáltalán nem érti, amit olvas. A PISA-felmérések tanúsága szerint
Magyarország minden területen a nemzetközi átlag alatt
teljesített.
(Forrás: FigyelőNet)

A 2000. évi PISA-vizsgálat szerint Magyarország a
14-17. helyet foglalja el ezen – a korábban szintén erősnek vélt –
területen. Az OECD által koordinált felmérés természettudományos
tesztfeladatait is a gyakorlati élethez szorosan kötődő
műveltségfelfogás határozta meg. Magyar tanári szemmel a PISA-feladatok
talán leginkább szokatlan jellemzője az, hogy a jelenségek és
törvényszerűségek lényegének megértésére támaszkodó, gyakran a
feltételek extrapolálását igénylő, „valószínűségi típusú” döntések
meghozatalát várják el a tanulóktól. Előfordul, hogy a feladatok
megoldását szabad, egyéni fogalmazás formájában kell
megadni.

Bár a magyar közvéleményt
általában nem nagyon rázzák meg a közoktatásról szóló hírek, illetve a
hazai és nemzetközi vizsgálatok eredményei, előbb-utóbb szembe kell
nézni az iskolarendszerből kilépő fiatalok felkészültségével,
felkészületlenségével. Különösen fontos lenne figyelni azokra a
mérésekre, amelyek rávilágítanak, hogy nemzetközi viszonylatban milyen
esélyekkel indulnak a munkaerőpiacra a frissen belépő
fiatalok.

Bár voltak hazai és
nemzetközi előzményei, mégis a PISA 2000 vizsgálat kongatta meg
leginkább a vészharangot az oktatás eredményességét illetően. A világ 32
országából több mint negyedmillió tanuló részvételével lebonyolított
felmérés számos országban okozott „PISA-sokkot”: a rossz eredmények
oktatáspolitikusi fejekbe kerültek például Németországban, és átfogó
reformok sürgős bevezetését eredményezték.

A minden területen az átlag alatt teljesítő
Magyarországon az eredményekhez sokáig nem is lehetett hozzáférni.
Később is leginkább csak a szakmai lapok értekeztek a kutatásról. Az
első reakciókban a szakmai közvélemény egy része egyenesen
megkérdőjelezte a mérés hitelességét, hiszen a korábbi
összehasonlításokban – az eltérő koncepció miatt – általában jól
teljesített az ország. Később a PISA 2003, illetve az országos mérések
is megerősítették a rossz eredményeket.

Az OECD által életre hívott és koordinált
PISA-vizsgálat elsődleges célja annak feltárása volt, hogy a felmérésben
részt vett 32 ország 15 éves diákjai mennyire felkészültek arra, hogy
megállják a helyüket a mindennapi életben. Képesek-e arra, hogy munkát
keressenek, megfeleljenek az állandóan változó munkaerő-piaci
követelményeknek, valamint hogy akár egész életükön át új ismereteket
fogadjanak be és alkalmazzák is azokat. A háromévente sorra kerülő mérés
három nagy, „alapkompetenciát” vizsgál: az olvasás-szövegértést, a
természettudományos műveltséget és a matematikai-logikai
gondolkodást.

A minden más tanulási
tevékenységet, és az életben való eligazodást megalapozó területen a
PISA 2000 vizsgálatban a magyar diákok teljesítményének átlaga gyengébb
volt a nemzetközinél. A teljesítmény szerint felállított listát
Finnország vezeti, jól szerepel továbbá Korea, a többi skandináv és az
angolszász országok. A legrosszabb e területen Brazília, Oroszország és
Lettország volt. A közép-európai, poroszos oktatási rendszeren alapuló
országok – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Németország –
egyöntetűen a lista utolsó harmadán találhatók.

E mérés talán legaggasztóbb adata számunkra, hogy
szemben az OECD-országokkal, ahol a diákok 12 százaléka teljesített a
leggyengébb, gyakorlatilag a funkcionális analfabéta szintjén,
Magyarországon ez az arány 23 százalék. Összességében pedig a 15 éves
magyar fiatalok közel fele nem éri el azt a szövegértésbeli szintet,
amelyet az OECD-országok saját standardjaik szerint a munkaerőpiacra
való sikeres belépés feltételének tartanak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a
szövegértés gyakoroltatása intézményes szinten 15 éves kor felett (sőt
gyakorlatilag a felső tagozattól) valójában megszűnik, akkor elég
lesújtó következetéseket vonhatunk le a magyar munkaerő
versenyképességéről.

A közvélemény
szerint a magyar iskola kifejezetten erős a matematika oktatása
területén. Ezt látszólag alá is támasztják a magyar tanulók kiváló
helyezései a diákolimpiákon és egyéb nemzetközi versenyeken. Ez azonban a
„versenyistálló-effektusnak” tudható be. Több nemzetközi vizsgálat
(IEA-vizsgálatok) szerint a nyolcadikosok átlagteljesítménye is
egyértelműen magas színvonalú. Emiatt különösen meglepő volt, hogy a
2000. és 2003. évi PISA-vizsgálatban a magyar tanulók a matematikai
tudásukat tekintve is gyenge, a nemzetközi átlagnál szignifikánsan
alacsonyabb pontszámot értek el.

A
2000. évi PISA-vizsgálatban a matematikai készségek területén a legjobb
eredményt Japán, Korea, Új-Zéland és Finnország érték el, a középmezőnyt
Írország, Norvégia, Csehország és az USA alkotják, közvetlenül mögöttük
következik Németország, Magyarország és Oroszország, a sort pedig
Brazília zárja.

A korábbiaknál
gyengébb teljesítmény okát a szakértők gyakran a PISA-vizsgálat eltérő
mérésfilozófiájára vezetik vissza. Az alkalmazott mérőeszközök ugyanis a
matematika esetében is elsősorban azokra a készségekre és képességekre
koncentráltak, amelyekre a fiataloknak, mint leendő állampolgároknak és
munkavállalóknak lehet szükségük, és a tesztekben megjelenő problémák
ennek megfelelően szorosan kapcsolódtak a gyakorlati
élethez.

A hazai közvéleményt –
ellentétben számos Nyugat-Európai országgal – egyelőre kevéssé rázták
meg a közölt eredmények, illetve az a szakadék, amely az OECD
vizsgálatára jellemző gyakorlatorientált értékelési filozófia és a hazai
pedagógiai gyakorlat között húzódik. A lakosság általában elégedett az
oktatás színvonalával. Egy 2002-ben lefolytatott közvélemény-kutatás
szerint a megkérdezettek 35 százaléka úgy vélte, hogy a magyar tanulók
megütik a nemzetközi mércét, és ugyanennyien gondolták, hogy még ennél
is jobban teljesítenek, és mindössze 12 százalék ítélte más országok
tanulóinál rosszabbnak a hazai diákok teljesítményét.