Egyelőre
Brüsszelben vár felülvizsgálatra az iskolai büfék kínálatát szabályozó
oktatási miniszteri rendelet.
(Forrás: Népszabadság)

Mint ismeretes, az illetékes tárcák komplex
tervet készítettek a gyerekek egészsége védelmében azokról a
tennivalókról, amelyeknek egy kis szelete az iskolai büfék választékának
korszerűsítése. A közelmúltban a szakemberek elkészítettek egy
„büfé-ajánlást”. Az Egészségügyi Közlönyben megjelent anyag alapján a
szülői szervezetek – a pedagógusokkal és az iskolaorvossal egyetértésben
– elérhetnek változásokat a menza étrendjében vagy a büfé kínálatában.

– Felesleges egészségtant
tanítanunk, ha az iskolabüfében a ritkán fogyasztandó élelmiszereket
kínáljuk naponta – mondja dr. Somhegyi Annamária, az egészségügyi
minisztérium vezető főtanácsosa, de azt is hozzáteszi: azért legtöbbet a
szülők tehetnek gyermekük egészségéért. Hiába szerepel a minisztériumi
ajánlásban a barna kenyér, a búzacsíra, a gabonatartalmú édesség, a
különböző salátafélék, gyümölcsök, ha az iskolába kerülő kisdiák otthon
nem szokott hozzá a tápértékben gazdag, de kalóriában szegény étrendhez.

A váci Juhász Gyula Általános
Iskolában már megkezdődött a fáradozás az egészségesebb étkezés
meghonosításáért. A szülői munkaközösség első körben a sóban, zsírban
gazdag rágcsálnivalókat, a túl édesnek ítélt csokoládékat és az
élénkítőszert tartalmazó szénsavas üdítőket iktatta ki az iskolabüfé
választékából. A dolog azonban egyelőre nem bizonyul olyan egyszerűnek,
mint ahogy esetleg azt gondolni lehetne.

– A jól eladható ropi, isler, chipszek, csokoládé- és
kólafélék kihúzásával úgy negyven százalékkal csökkent a forgalmam –
panaszolja Bedőcs Lászlóné, aki tíz éve vezeti az iskola büféjét, és
szívesen megosztotta volna a szülőkkel a gyerekek ízlésvilágáról,
vásárlási szokásairól szerzett tapasztalatát, ha nem felejtik el
meghívni az ezzel foglalkozó megbeszélésre.

A megreformált iskolabüfé előtt zajlik az élet. Az
idesereglő, egészségtudatosnak korántsem nevezhető ifjúság savanyú
káposzta és uborka helyett ketchupot vagy mustárt akar a szendvicsébe,
és még értetlenkedik is: miért éppen a Snickerst és a Marsot száműzték a
szülők a büfé pultjáról, amikor a most kapható puffasztott rizses,
magyar csokit szinte senki nem veszi. Az Ice teánál egészségesebbnek
minősített Norbi teára sincsen kereslet, viszont a zsíros chipsek
helyett kínált, kevésbé fűszeres burgonyasziromból napi több zacskóval
is fogy.

S. Laci egy üveg
Schweppes-szel a kezében közli: hetek óta csak szendvicset vesz az
iskolai büfében, kedvenc csokijáért és szénsavas üdítőjéért reggelente a
közeli élelmiszerboltban állja végig a sort. Csokoládéügyben a
reklámokra hivatkozik; ott rendre elhangzik, mennyi tej és hozzáadott
vitamin van a csokiban, akkor viszont nem érti, miért nem mindegy,
melyik márkát választja.

A
háromszáz felsősből mindig ugyanaz a tizenöt vásárol gyümölcsöt a
büfében – ezen a héten öt banán, tizenhárom alma és hat narancs fogyott.
– Az iskolatej gyakran végzi a szemétkosárban vagy szétlocsolva az
utcán – állapítja meg kissé csüggedten Bedőcs Lászlóné, majd hozzáteszi:
önáltatás azt gondolni, hogy csupán a rendelet hatására, mintegy
varázsütésre, a gyerekek sárgarépát, karfiolt, karalábét nassolnak majd a
tízórai szünetben.