Szabó
István filmrendező a héten tett nyilatkozatait módosítva a közszolgálati
televízióban vasárnap este közölte: magát mentette.
(Forrás:
MTI)

Szabó István filmrendező a
héten tett nyilatkozatait módosítva a közszolgálati televízióban
vasárnap este közölte, magát mentette, amikor 19 éves korában aláírta a
beszervezéséről szóló papírt és ügynökként több éven át jelentett a
Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról. „Én magamat védtem” –
mondta a rendező a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorában.

Korábban, a Népszabadság című
napilap pénteki számában a filmrendező azt mondta, az állambiztonsági
munkával megmentette egy forradalmár életét, aki 1956-ban fegyveresen
részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában . Ezért élete
„legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének” nevezte az állambiztonsági
munkát, amelyre „utólag büszke lehet”. A napilap szombati számában
nevesítette is, hogy melyik évfolyamtársáról volt szó: Gábor Pálról.

A televízióban Szabó István
elmondta, hogy a nap folyamán a volt évfolyamtársaival erről az ügyről
beszélgettek, s idézett Elek Judit hozzá intézett leveléből, amelyben
filmrendező azt írta, hogy „mi tízen, akkor, amikor ötven évvel ezelőtt a
történelem próbára tett, tisztességesen álltuk ezt a próbát”.
Hozzátette, nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek is, de nem mást akart
megmenteni, hanem saját magát.

„És
ez a pontos megfogalmazás. Én valóban tudtam, hogy én is bajba kerülök,
mégpedig nagyon bajba kerülök, ha bármi kiderül”. Amikor korábban Gábor
Pál megmentéséről beszélt, akkor „valamit kifelejtett ebből”, s ezt írta
meg Elek Judit – mondta Szabó István.

Arra a kérdésre, tehát az sem igaz, hogy büszke lenne a
cselekedetére, azt mondta: „én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én
erre büszke vagyok”. Amikor vasárnap a volt osztálytársai azt firtatták,
hogy a félelmet ő is érezte-e, rámutatott, nem akkor érzett félelmet,
amikor alá kellett írni és nem akkor, amikor
kihallgatták.

„Akkor éreztem a
félelmet, amikor másfél évvel később, véletlenül egy filmgyári vetítőben
– valaki dokumentumfilmeket ellenőrzött – megláttam ezt az
osztálytársamat a vásznon, a fehér ballonkabátjában és a géppisztollyal.
És akkor én úgy éreztem, hogy én most meghalok és nekem végem. Ez volt
az életem legnagyobb félelme” – utalt a rendező azokra a filmkockákra,
amelyeken Gábor Pál látható a Köztársaság téri pártszékháznál.

„Egészen biztosan nem ártottam
senkinek, ezt egészen pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem tőlem
jöttek” – jelentette ki kérdésre válaszolva.

Arra kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság
előtt, hogy beszervezték, úgy válaszolt: „Én lényegében nem csináltam
olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna
el”, és megemlítette a Bizalom, a Redl ezredes, A napfény íze, továbbá a
kedden kezdődő filmszemlén bemutatandó Rokonok című filmjét.

Hallgatását indokolva megismételte
azt is, hogy életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával – Gábor
Pállal és Gyöngyössy Imrével -, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál
fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956
októberében.

További okként
említette, hogy „igazából nem volt mit elmesélni. Ez a fantasztikus
Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról,
hogy nem volt semmit erről mit mesélni.”

Arra a kérdésre, hogyha önszántából nyilvánosságra
hozta volna a beszervezését, megmenekült volna a leleplezéstől, úgy
fogalmazott: „Ez teljesen egyértelmű, hogy engem meg akarnak ölni, mert
az összes hírügynökségnek szétkürtölték és az egész világon megjelenik
az újságokban, hogy az egyetlen magyar Oscar-díjas, mit tudom én,
rendőrségi ügynök”.

Hozzátette,
valahogy úgy gondolta, hogyha „előjönnek a papírok, akkor elmondom,
nyilvánosan, hogy mi történt, mert akinek kell, az azért úgy nagyjából
tudja”.

Gervai András történésznek
az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a
filmrendező fiatalon titkosügynök volt „Képesi Endre” fedőnéven. A
kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as
csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását
végző osztálynak jelentett 1957-től néhány éven át a Színház- és
Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.