A folyó
beszédes áramlatai. Forgács Péter és a Labyrinth Project Team
kiállítása.

Megtekinthető: 2006.
február 9 – március 19.

A dunai
exodus címmel 1997-ben Forgács Péter egyórás dokumentumfilmet készített.
E filmen alapul az az interaktív installáció, melyet a Los Angeles-i
Getty Museum ösztöndíjasaként 2000 és 2002 között hozott létre. A Getty
Museum után az installációt bemutatta a németországi ZKM, a barcelonai
CCCB, a helsinki Kiasma és a berkeley-i Judah Magnes Museum is.
Magyarországon először a Ludwig Múzeumban látható a mű, mely a nyáron az
ulmi Donaufestre, majd Brüsszelbe utazik.

Forgács Péter műve a Shoát közvetlenül megelőző
korszakkal foglalkozik. A tágabb értelemben vett Közép- és Dél Európát
átfogó Duna folyóra fűződik fel két történet, mely a Duna-völgyi népek
1939-40-ben átélt drámáját eleveníti fel látványosan és történelmi
hitelességgel.

A dunai exodus három
különböző történetben meríti meg a látogatókat. Az egyik a kelet-európai
zsidók menekülése a náci üldöztetés elől 1939-ben, amint megpróbálnak
elérni egy Fekete-tengeri hajót, mely Palesztina biztonságába szállítja
majd őket. A második történet 1940-ben zajlik, Beszarábia területeinek
szovjet megszállása után. Emigráns német parasztok kénytelenek elhagyni
választott otthonukat, hogy visszatérjenek a Harmadik Birodalom
„biztonságába”, azonban végül Lengyelországba telepítik őket. A két,
ellentétes irányba tartó csoportot Andrásovits Nándor (1894-1958)
hajóskapitány szállította a Dunán és amatőr filmesként dokumentálta is
ezeket az utazásokat. A harmadik történet a kapitányról és a folyóról
szól, melynek fodrozódó hullámai számos kultúrát és korszakot kötöttek
össze Közép-Európa viharos története során.

Forgács Péter hatvan perces, díjnyertes „A dunai
Exodus” című filmjéhez Andrásovits eredeti 8 milliméteres felvételeit
használta fel, melyeket a kapitány özvegyétől kapott. A zsidók
utazásáról szóló negyvenkilenc percnyi anyagot Varga János
történész-levéltáros adományozta Forgácsnak.

Az installáció fő-termének teljes szélességében, öt,
egymás mellé helyezett vetítővásznon pereg a film, melyet Szemző Tibor
által a filmhez komponált zene kísér. A terem közepén egy úgynevezett
érintés-érzékeny (touch-screen) monitoron választja ki egy-egy néző a 18
– egyenként 4-5 perces – epizódra komponált művet. A zsidó
visszemlékezés, illetve a németek oldaltermében egymástól elkülönítve,
számítógépek segítségével ismerkedhet meg a néző az utasok személyes
történeteivel. Az Erzsébet Királyné utasainak naplói, interjúi, s
memoárjai ismét érintés-érzékeny monitorokon jelennek meg, a néző által
kiválasztott sorrendben.

A
vetítőteremhez vezető úton kronológiákat, fényképeket, metszeteket
látunk, melyek bevezetnek a történetbe és a történelmi összefüggésekbe.
Kiemelt szerepet kapnak Marsigli gróf a 18. században kiadott hatalmas
enciklopédiájának részletei a Dunáról. A kiállításhoz egy honlap is készült
a C3 segítségével, ahol a látogató az installáció alapjául
szolgáló teljes kutatási anyagban barangolhat.