Kampány
van, választások lesznek, aztán minden megint megy tovább a régi
medrében: a képviselők a parlamentben élik az életüket. Minderről
élvezetesen írni: nos, ez csak Mikszáthnak sikerült. Szecsey István
írása

Pártok és politikusok dícsérete és kritizálása helyett
élvezetesebb csemegét kínálunk az érdeklődőknek: volt már választás
Magyarországon több is, amikor ugyanilyen stílusban szídták egymást az
ellenfelek. A régi-új képviselők pedig folytatták hatalmi játszmáikat,
ahogy ezt Mikszáth megírta többek közt a Két választás Magyarországon
című munkájában. Most ennek zárólevelét közöljük (a teljes mű
elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán), a
poltikusok neveinek kipontozásával (ami így szabadon ki is egészíthető).

Ugye, hogy
nem is olyan idejétmúlt a
leírás?

---

Budapest, nov. 28. 1896.

Kedves feleségem,
Klára!

Haragszol, hogy nem jöttem
haza a megnyitás előtt. Körtvélyesre kellett mennem, ahol násznagy
voltam. Emlékszel a kis … a prixi fürdőből? Ugyan hogyne
emlékeznél, hiszen neked is udvarolt, csakhogy akkor még tacskó volt.
Nos, ennek voltam a násznagya. Elvette a választókerületem legfőbb
emberének, … leányát. Minka, a menyasszony, szakasztott hasonmásod
(bár csak a lelke is olyan finom lenne, de az szinte
lehetetlen). … bécsi gyáros, és igen elszorult a szívem,
mikor ott láttam azt a gyönyörű magyar leányt az oltár előtt, ahol a pap
(ft. Bernolák Nep. János úr) rájok adta az áldást németül, s eszembe
jutott, hogy ez most már osztrák alattvalókat fog szülni. Ah, Klári, nem
képzeled, hogy milyen erős bennem a hazafiúi érzés.

Az esküvő után nagy lakoma volt; egypár különös ételről
receptet kértem számodra Röszkeynétől. A lakomán téged is felköszöntött
Kozsehuba, takarékpénztári igazgató. Különben is sokat kellett
csuklanod édesem, e napon, mert a főispánné folyton vexált, hogy nem
tudok egyébről beszélni, mint rólad. De hát én ilyen
vagyok.

Másnapra fáklyás zenét
terveztek választóim részemre, de már el kellett mennem az országgyűlés
megnyitására. Mit írjak neked a megnyitásról? Hiszen körülbelül mindent
olvastál a lapokban. Szörnyű a többség, szörnyű, szörnyű. Se hossza, se
vége a padokban. … pompásan csinálta; a tömérdek újakon felül
majd minden párthívét visszahozta; pedig a politikában a legfőbb
axioma: szeresd barátaidat, hogy hosszú életű légy a földön. Meglásd,
hogy …tól meg nem szabadulunk vagy tizenöt esztendeig. Nagyon kemény
legény az.

Egyébiránt hidd meg,
Klárcsi, az egész választás az apparátustól függ: a főispánoktól,
szolgabíróktól, jegyzőktől, falusi bíróktól; ha az apparátus jó – akkor
olyan biztosan működik, mint az automata gépek. Ha az egyik nyíláson sok
pénzt dobsz be, a másik nyíláson sok mameluk jön ki. Hiszen láttál már
olyan gépet, amibe egy hatost kell bedobni, mire alul egy
csokoládé-doboz ugrik ki.

Mondják,
hogy a parlament rosszul fest és hogy tehetetlen a sok névtelen,
ismeretlen gólyák miatt, s kivált mert nevezetes emberek maradtak ki,
mint …, …, …, …, … stb. Ostobaság! Hiszen rosszul
fest, az igaz, de emlékszel a Kristófunkra, mikor a szentmihályi búcsún
kiverték a zápfogait? Hogy meghökkentünk. Eleinte rá se akartál ösmerni,
úgy megváltozott, de végre láttuk, hogy a megmaradt fogaival csak éppen
úgy tudott harapni, rágni és éppen annyit evett, mint
azelőtt.

Ne féltsd te, fiam, az
országgyűlést, se …, hanem nagyobb baj az, hogy a lakást, melyet azon
esetre szándékoztam kivenni, ha képviselővé választanak, hogy végre
szívem vágyát betöltsem, t. i. hogy fölhozhassalak, kivették az orrom
elől. Meg se álmodnád, hogy kik. Hát bizony …. Hej, Klára, Klára, nem a
gondviselés bosszulja-e most magát rajtad? Nem akarlak
szemrehányásokkal illetni, de lehetetlen eltitkolnom (mert szívem
nyitott könyv előtted), hogy szinte meg voltam dermedve, mikor
odamegyek, hogy még egyszer megnézzem a szobákat, és …ékat találom
ott, már mint lakókat. Anyjostul, feleségestül jött fel a kis örmény, az
öreg örmény asszony (Gergely mamája) éppen szolgálót fogadott a
Zubringereiból, s igen mulatságos volt, amint eléje festette nagy
ravaszsággal munkakörét s jövendő életsorát sebes
hadarással.

– Reggel három órakor
fölkelsz, fiacskám, aztán nyagszol, aztán tüzet csinálsz, galambocskám,
aztán nyagszol, azután vizet hozol, szívem, azután nyagszol, azután
elmégysz a piacra, lelkem, aztán nyagszol. (A szegény leány mintha
gyanút fogott volna a sok »nyugszol«-ra.) Fizetést
kapsz egy hónapra hét forintot, ebédre rizskása levest, ha lesz, húst,
ha marad, aztán a kenyér a kasztenben s a kócs a zsebemben. Nálam regula
a regula, s ami egyszer regula, az regula. Hát így
lesz.

…ék egyébiránt azt mondják,
hogy a lakás nagyon nedves, és hogy a Gergely lakkcipői megpenészedtek.
(Amiből megtanultam azt is, hogy Gergelyt nem igen hívogatják ebédekre,
estélyekre.) Hát még talán jól jártunk, hogy a lakással
megelőztek.

Még ott beszélgettem az
asszonyokkal, megjött valahonnan Gergely, s mesélte, hogy tegnap este a
klubban a miniszterelnök tudakozódott utánam.

Lehetetlen. Tíz éve vagyok képviselő, és még sohase
tudakozódott utánam a klubban senki. – És most egyenesen a
miniszterelnök tudakozódott volna.

–
Nem csalsz meg, Gerguc?

–
Becsületemre mondom, keresett.

Nosza, több se kellett, rohantam el rögtön, felülve egy
fiákerbe, s meg sem álltam csak fönt a palotában …
előtt.

– Hallom, hogy kerestél
tegnap, kegyelmes uram.

– Vagy igen –
mondá a miniszterelnök. – Foglalj helyet és gyújts rá. Egy originális
tervem van veled.

Szívem hangosan
kezdett dobogni. Éreztem, hogy az idők méhe nem közönséges eseménnyel
terhes.

–
Parancsolj!

– A párt nagy – kezdé a
miniszterelnök -, nagyon nagy – tette hozzá mosolyogva -, és sok benne a
stréber – tette ismét hozzá szomorúan.

– Hm.

– És én téged
szeretnélek beadni orvosságnak a stréberség ellen.

Elpirultam és azt hiszem, igen ostobául néztem ki
zavarommal:

– Engem? A stréberség
ellen? Nem értem.

A miniszterelnök
szokása szerint nagy lélegzetet vett az orrán
keresztül.

– Hát majd megmagyarázom.
Itt van ez a pénzügyi bizottság. Képzeld, mennyire meg vagyok akadva,
mindenki ebbe akarja magát megválasztatni, levén a legelőkelőbb
bizottság hírében. Ostromolnak per mopsz és direct intrigálnak,
diplomatizálnak, fenyegetnek és cirógatnak, szóval mind ide akarnak
jönni. De hát iszen ez lehetetlen. Voltak idők a … uralma alatt, hogy
valóságosan ez a bizottság kormányzott és nem a kormány, innen a nagy
nimbusza. És most ebbe a nimbuszba találunk belepusztulni. Mert a
mameluk hátából szíjat lehet hasítani, barátom, és még csak meg se
jajdul, méltóztass nekem elhinni, mert én ismerlek benneteket; de ha
egyszer megérkezik az ideje, mint a kecskének a kapaszkodási ösztön, a
macskánál a vándorlási vágy, ha egyszer elkezd a delegációba vagy a
pénzügyi bizottságba kívánkozni, akkor vagy be kell oda mennie, vagy
renitens lesz. Nem így van?

– Így
van, kegyelmes uram, de mit segíthetek én ezen?

– El akarom oltani azt a vágyukat, hogy a pénzügyi
bizottságba kívánkozzanak.

–
Hogyne?

– Be kell menned a pénzügyi
bizottságba.

Csodálkozva néztem
rá.

– De hiszen éppen az a baj, hogy
hely nincs, és te mégis engem…

A
miniszterelnök fölénnyel mosolygott. Jaj, Klára, nagy ravaszság lakozik
ebben a Bánffyban.

– Vállalod vagy
nem? – vágott közbe kurtán.

–
Dehogynem, kegyelmes uram – siettem beleegyezni -, a te kedvedért hogyne
vállalnám (örömömben zsibbadás fogta el a lábaimat, kezemet), csak az
intencióddal nem vagyok tisztában.

–
Hát megmondom, miben kísérletezek, ha meg nem
haragszol.

Egy nyájas mosolyom volt a
felelet.

Megharagudni? Ilyenért?
Aktuális miniszterre? Hogy képzelhet felőlem olyat?

– Emlékszel-e – szólt -, hogy pár év előtt senki se
akart bemenni a naplóbíráló bizottságba, mert azt mondták, hogy
jelentéseddel meg a leveleiddel lejárattad a bizottságot, mindenki
lemondott, mindenki visszahúzódott, inzultusnak tekintette, akit
kijelöltünk; végre nem maradt más hátra, mint hogy a legkiválóbb
embereket kellett fölszólítani, például …, hogy menjen be a
naplóbírálóba és reparálja meg, amit rontottál.

– Hát ez igaz – mondám elkomorodva. (Észrevettem már,
hová céloz.)

– No, látod. Én bizton
hiszem, hogy ha te leszel jelölve a pénzügyi bizottságba, hát egyszerre
beszűnik és lelohad a nagy vágy, oda bejutni. Sőt akadnak majd, akik
kilépnek. Hát vállalod, ugye?

–
Kegyelmes uram – szóltam fölállva s hangomon átrezgett a megsértődés
érzete. – Ez inkább megszégyenítő rám nézve, mint…

– Bolond vagy, Menyus. Mi megszégyenítő van abban? Az,
hogy valaki jelentőségre emel egy állást, szép és derék dolog, ha
szükség van ezen jelentőségre; de ha teszem azt, arra van szükség, hogy
valamely állás minél jelentéktelenebbé váljék – ott a te
jelentéktelenítő tulajdonságod az az erő, amihez az igazi politikus
hozzányúl. A soványító fluidum csak éppen olyan értékes a patikában,
mint a kövérítő. Ej, ej, Menyus, okosabb embernek
tartottalak.

– Hiszen van valami
igazad, kegyelmes uram, beösmerem, de mégis… kérek három napi
gondolkozási időt.

Megkaptam a három
napi gondolkozási időt, s éppen azért ismét nem mehettem haza, hogy
öleljelek, mert éjjel-nappal mindig gondolkoztam, az engedélyezett időt
föl akarván használni.

Hogy mire
határoztam magamat? Hát, fiam, megvallom, egy darabig föl voltam
háborodva … ellen, de a végén beláttam, hogy nincs igazam.
Sőt megbizonyosodtam róla, hogy egy nagy karrier küszöbén állok, mert ha
elhíresztelődik rólam, hogy senki se devalválja nálamnál jobban a nagy
pozíciókat, különösen ha Bécsben is megtudják, én leszek a legkapósabb
ember az osztrák-magyar monarchiában.

Fölmentem … harmadnapra, elfogadtam a
pénzügyi bizottsági tagságot, és most már azt mondom, Klári, hogy mint
excellenciás asszony fogsz meghalni.

Lett is mindjárt sikere a hírnek, hogy bemegyek a
bizottságba. …, …, … kijelentették, hogy nem kívánnak
többé ott lenni – és egyéb törekvések is megszűntek.

Ezt a levelemet ne mutasd, kérlek,
senkinek.

Szerető
férjed

Katánghy
Menyhért.

(Szecsey
István)

---

A fenti írás a szerző
véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott
kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz,
azt e-mailben az info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.