Rendkívül
ügyes érme-hamisítványra bukkantak olasz tudósok. Az érmék elkészítése a
korát meghazudtoló kémiai szakértelmet feltételez.
(Forrás:
SG)

Az ezüstnek tűnő, belül ólmot
rejtő érmék több mint 2000 évesek, az ezüstréteg felvitelének módja
azonban a korát meghazudtoló kémiai szakértelmet feltételez. Az érme egy
i.e. 3. századi dél-olaszországi ezüstpénz korabeli másolata, amit
sokáig a mai szakértők is valódinak hittek. Az érme több társával
egyetemben 1948-ban került elő egy agyagedényben Parabita városa
közelében, és csupán 2003-ban derült fény a turpisságra a közeli Lecce
Egyetem kutatóinak vizsgálata során.

Most a római La Sapienza Egyetem munkatársai vették
alaposabban szemügyre az ominózus hamisítványt Giuseppe Giovannelli
vezérletével. Nem ez az első ókori hamisítvány, azonban az alkalmazott
finom kémiai eljárásnak köszönhetően kiemelt figyelemre sikerült szert
tennie. Az olasz kutatócsoport modern technikákkal vizsgálta meg az
érmét, hogy kielemezhessék a felhasznált fémek szerke­zetét és
össze­tételét, illetve rekon­struál­hassák az
előállítás menetét.

Korábban már
több hasonló esettel találkoztak, melyben az ősi hamisítók egy olcsó
fémdarabot vékony ezüst hártyával borítanak, majd hő segítségével a
felszínére olvasztják azt, vagy az amúgy nemesfémet nem tartalmazó
ötvözetnek kémiai kezeléssel ezüstös vagy arany ragyogást biztosítanak. A
mostani érménél az ezüstréteg mikroszkopikus szerkezete eltérést mutat
az eddig megismert módszerektől: olyan mintha egy jóval modernebb
galvanizálási eljárással vitték volna fel, amit elvileg az akkori
fémművesek nem ismerhettek.

A
rejtély megfejtéséhez a kutatók kiagyaltak egy olyan eljárást, ami a
galvanizáláshoz hasonló hatást hoz létre, viszont kizárólag az érme
korára jellemző anyagokat és eljárásokat alkalmaztak. Az ólom darabot
először réz-acetátba merítették – ezt az összetevőt kaphatjuk, ha némi
ecettel rezet maratunk – majd az érme egy hígított ammóniával oldott
ezüst-kloridból előállított oldatba került. A hígított ammóniát
egyébként az ősi kémikusok vizeletből állították elő. Az eljárás az ősi
hamisítványéhoz nagyon hasonló réteget vont az ólom köré. A kérdés,
vajon a hamisítvány túljárhatott-e a kor kereskedőinek
eszén?

A fémművesek már akkor is jól
tudták, hogyan szűrhetik ki a hamis darabokat. Elsősorban Arkhimédész
vízbe merítési módszerével állapították meg sűrűségüket, azonban egy
forgalmas piacon bizonyára nem okozott gondot a haszontalan pénz
valamilyen hasznos árucikkre cserélése.