A
történelem első, élőben közvetített választási vitája mára legendává
vált. A műfajt itthon 1998-ban kezdték.
(Forrás: Magyar
Hírlap)

A történelem első,
élőben közvetített választási vitája mára legendává vált. Az akkor még
alig ismert John F. Kennedy szenátor látványos győzelmet aratott
tapasztaltabb ellenfele, Richard Nixon alelnök fölött – legalábbis a
tévénézők szerint. Azok az amerikaiak, akik rádión hallgatták a vitát,
Nixont tartották jobbnak. Ám ekkor, 1960. szeptember 26-án új korszak
kezdődött: Kennedy és stábja felismerte, hogy az emberek egyre inkább a
televízióból tájékozódnak a politikáról is. A demokrata jelölt tudatosan
készült a szereplésre, ellenfele sápadtan, sminkeletlenül izzadt a
kamerák előtt. Az adást több mint hatvanhatmillióan látták, és ennek
döntő szerepe volt Kennedy elnökké választásában.

Ezután három elnökválasztás tévévita nélkül múlt el az
Egyesült Államokban, de 1976 (Ford–Carter) óta a műfaj kötelező kellék. A
nyolcvanas évek sztárja, az egykori színész, Ronald Reagan tudta, hogy
egy-egy poénból több haszna származik a képernyőn, mint bonyolult
körmondatokból. 1992-ben hárman vitáztak: a tehetséges médiaszereplő
Bill Clinton egyszerre győzte le az idősebbik Bush elnököt és a
független jelöltként induló milliárdost, Ross Perot-t. Az ifjabbik Bush
szerény teljesítménnyel kétszer is nyerni tudott, hiába bizonyultak
intelligensebbnek és felkészültebbnek demokrata vetélytársai, Al Gore,
illetve John Kerry, az átlag amerikai inkább azt díjazta, hogy a texasi
„egyszerű, közülük való” ember.

A
választási tévévita Európában is terjed, de itt kevésbé meghatározó.
Németországban tavaly például Gerhard Schröder kancellár sokkal jobb
volt kihívójánál, a választást mégis Angela Merkel nyerte. A
legkülönösebb párbajt Ukrajnában vívták 2004 végén: Viktor Juscsenko
ukránul, ellenfele, a Kreml-barát Viktor Janukovics viszont oroszul
mondta a magáét. Mediterrán temperamentummal rontott egymásnak a hét
végén a két olasz kormányfőjelölt: Romano Prodi lámpaoszlopba kapaszkodó
részeghez hasonlította Silvio Berlusconit, a miniszterelnök azzal
vágott vissza, hogy Prodi „hasznos idióta”, aki papos ábrázatát
kölcsönzi a volt kommunistáknak.

Újabban világszerte hosszas viták előzik meg a jelöltek
fellépéseit, a kampánystábok minden apró részletről egyeztetnek a
pódium magasságától a hőmérsékletig. A programokról pedig egyre kevesebb
szó esik az adásban is, hiszen a politikusok megtanulták: a tévénézők
úgysem ezzel törődnek, sokkal inkább a jelöltek személyiségéről
szereznek benyomást.

Hazai kronológia

1998. május 20. – Az első amerikai
stílusú televíziós miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon Horn Gyula
és Orbán Viktor között volt a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, a két
választási forduló között, mert Horn az első előtt nem volt hajlandó
kiállni. Sokan kommunikációtörténeti fordulatnak minősítik a szocialista
miniszterelnök és fideszes kihívójának vitáját. A tévéközvetítését a
választópolgárok több mint ötöde nézte.

2002. április 5. – Egy hónapi egyeztetés után végül az
első forduló előtt tartották meg Orbán Viktor kormányfő és kihívója, a
szocialista Medgyessy Péter tévévitáját. Orbán először nem akart
vitázni, majd a két forduló közötti időszakot javasolta, az 1998-as
gyakorlatra hivatkozva. A szócsatában Medgyessy sokaknak váratlanul jól
teljesített, és ez döntően befolyásolhatta a végeredményt, az MSZP–SZDSZ
koalíció győzelmét. A vitának lett volna folytatása a második forduló
előtt is, de azt végül nem tartották meg.