Pakisztán
délnyugati részén egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte az eddig
ismert legrégebbi fogorvoslásra utaló leletet.
(Forrás:
Stop.hu)

Pakisztán délnyugati részén
egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte az eddig ismert legrégebbi
fogorvoslásra utaló leletet: a neolitikum korából származó településen
több olyan emberi fogra bukkantak, melyeket egyértelműen kezelés alá
vettek orvosi célból. Így a fogorvoslás története több mint kilencezer
éve kezdődhetett.

Az eddig ismert
legkorábbi lelet – ami arra utalt, hogy az emberiség már igen korán
küzdött a fogproblémák ellen – Dániából származott, és kutatók közel 4
ezer évvel ezelőttire datálták. A mostani, 9 ezer éves lelethez
hasonlóan a dániai neolitikus fogak is azt mutatták, hogy nem valamilyen
rituális célú díszítésként szolgált a beavatkozás, hanem egyértelműen
orvosi jellegű volt –számol be a geographic.hu.

A pakisztáni településen már négy évvel ezelőtt
felfedezték a kőkorszakból származó csontvázakat, ám pontos datálásukat
csak mostanra sikerült megoldani. A kezelésnek alávetett kilenc, húsz és
negyven év közötti „páciens” közül három nemét nem sikerült
megállapítani, a többiek között négy nő és kettő férfi volt. A leletek
különlegessége abban rejlik, hogy szinte kivétel nélkül őrlőfogakról van
szó, ráadásul jól kivehetően az őrlőfogak rágófelületét fúrták meg a
kőkorszaki „fogorvosok”. Ez a beavatkozás minden bizonnyal elég
fájdalmas lehetett, így a kutatók azt feltételezik, hogy a betegek
állapota valószínűleg már súlyos volt.

A Nature című szaklapban megjelent tanulmányában David
Frayer, az amerikai Kansas Egyetem professzora utal arra is, hogy a
fúrások viszonylag kifinomult eszközök meglétéről tanúskodnak. Frayer
szerint a beavatkozáshoz kovakőből és egy íjszerű szerszámból készült
alkalmatosságot használhattak, és bár a kifúrt lyukakban nem találták
meg a fogtömés nyomát, a kutató szerint az is joggal feltételezhető,
hogy a kifúrt fogakat valamivel betömték. A lyukak mélysége
mindenféleképpen erre vall, bár a fogtömés anyagáról nem tudunk
közelebbit.

A franciaországi
Poitiers-i Egyetem munkatársa, Roberto Macchiarelli szerint a rossz
fogak megjelenése egyértelműen annak köszönhető, hogy az ember a
megtelepedés és a növénytermesztés kialakulását követően egyre több
növényi eredetű táplálékot fogyasztott. A megtalált leletekből
ugyanakkor az is egyértelműen kiderül, hogy a fúrást egészen biztosan
élő emberek fogain végezték, és hogy azok – minden bizonnyal nagy kínok
között – túlélték a beavatkozást.

A
pakisztáni település egykori lakói között valószínűleg igen elterjedt
lehetett a fogorvoslás ezen módja, és nemcsak a törzsek vezetői
részesülhettek benne, a kőkorszaki társadalom minden tagján
elvégezhették a beavatkozást, ha szükség volt rá. Frayer szerint az is
biztos, hogy a páciensek nem maguknak fúrták ki a fogukat, hanem egy
erre „szakosodott” specialista végezte el a műveletet. A specialista
jelen esetben egy művész lehetett, hiszen csak értékes kövek díszítését
is elvégző emberek voltak képesek ilyen precíz
beavatkozásra.

Macchiarelli szerint
ugyanakkor a fogak kifúrására utaló nyomok igen ritkának számítanak: a
következő ismert fogfúrásra utaló lelet Kr.u. 1100 körüli időből
származik az Egyesült Államok dél-nyugati részéről, Európában pedig csak
Kr.u. 1500 körülről került elő a pakisztánihoz hasonló lelet. Ráadásul a
Pakisztánban megtalált fogak arra is utalnak, hogy nemcsak fúrást
végeztek a fogakon: jól kivehető, hogy a fogkövektől való megtisztítást
is alkalmazták a pácienseken.

A
fogorvoslás egyébként egészen a 19. század második feléig nem számított
külön szakmának. A kőkorszaki művészeken túl a későbbiek folyamán
elsősorban borbélyok végezték el a beavatkozást (ahogy a sebészeti
beavatkozások specialistáinak is ők számítottak), de a koraújkorban az
sem volt szokatlan, hogy fizikával foglalkozó tudósok húztak
fogakat.