Az
Oktatási Internacionálé (OI) és az Európai Szakszervezeti Szövetség
Bizottsága (ETUCE) 2006 áprilisának utolsó hetét a világ oktatási
hetének nyilvánította.
(Forrás: Népszabadság)

A hét mottója: „Minden gyermeknek szüksége van egy
pedagógusra”. A program keretében az OI tagszervezetei negyvenhat
országban szerveztek helyi, illetve regionális eseményeket, sokszor nem
kormányközi szervezettekkel együttműködve. Haitin például térképen
tüntették fel azokat az iskolákat, amelyekben egyetlen pedagógus jelenti
a tanári kart, majd a térképet bemutatták a kormánynak és a felelős
politikusoknak, Brazíliában pedig a szakszervezet javaslatot nyújtott be
a külső adósságok átütemezésére és az oktatás fejlesztésébe való
visszaforgatására. Az akcióhét célja tehát, hogy közvetlen nyomást
gyakoroljon a kormányokra és kormányközi szervezetekre a mindenki
számára hozzáférhető közoktatás érdekében. Csatlakozva az akcióhéthez a
Pedagógusok Szakszervezete és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete
Tanárképzés és Bologna címmel konferenciát szervezett, az óvó-, tanító-
és tanárképzés bolognai folyamathoz kapcsolódó átalakításának jogi és
gyakorlati kérdéseire keresve a választ.

Az előadók érintették a pedagógusképzés különféle
területeit, közoktatásban várható hatásukat. A konferencia apropójául
szolgált a március 1-jétől hatályos felsőoktatási törvény is, amellyel
Magyarországon is a többciklusú képzési rendszer vált hivatalossá.

– A tanárképzés nagy változások
előtt áll – mondta előadásában Szövényi Zsolt, az Oktatási Minisztérium
főosztályvezetője. – A magyar felsőoktatás hálózata 2000-ben alakult át,
2002-ben az intézmények áttértek a kreditrendszerű oktatásra, 2004-ben
pedig elindult az első ötciklusú – informatikai – képzés. Az Európai
Unióhoz való csatlakozás egy másfajta rendszert igényel, olyat, amely
képes alkalmazkodni a felgyorsult élethez, a megváltozott életformához –
tekintett vissza. – Nemcsak külső okai vannak tehát a többciklusú
rendszer bevezetésének: hozzájárult az egyes iskolák szerkezetének
átalakulása és a tanári attitűdök megváltozása is, hiszen valójában a
belső közoktatási változások szervezetükben és tartalmukban a
kilencvenes évektől kezdve feszítik a hagyományos közoktatás alapjait.

Elmondása szerint a bolognai
folyamat csak a katalizátor szerepét töltötte be, felgyorsította és az
unió irányába terelte a rendszer átalakításának szükségességét.

– Az oktatás lényege a tanár és a
gyerek kettőse és együttműködése, ami közöttük történik, az a pedagógia –
állítja.

– Összességében
elmondhatjuk, hogy a konferencia eredményes volt, hiszen többek közt
beszéltünk a pedagógusképzés átalakításának jogi alapjairól, a
gyakorlóiskolák és a gyakorlati képzőhelyek feladatairól, valamint
választ kaphattunk, illetve magunk is válaszolhattunk az új rendszerre
való áttéréssel kapcsolatos kérdésekre – értékelte a rendezvényt Varga
László, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. – Ugyanakkor
elmondhatjuk, hogy sok még az elvarratlan szál, nem tudtuk – bár hozzá
kell tenni, hogy nem is akartuk – véglegesen lezárni az egyes
kérdéseket, így azt tervezzük, hogy regionális szinten is folytatjuk ezt
a kezdeményezést.