Előkerült
Kovács János egykori budapesti kisdiák naplója, amelyet 1956. október
23-án, kedden kezdett vezetni, s amelyet most fakszimilében jelentetett
meg Kieselbach Tamás művészettörténész, műgyűjtő, műkereskedő, a
Kieselbach Galéria tulajdonosa.
(Forrás: MNO)

Szenzáció? Páratlan történelmi dokumentum? A sors
igazságtétele a levert forradalom ötvenedik évfordulóján? Ez is, az is: A
tegnapi könyvbemutató után egy motoros futár útnak indult, hogy a
hasonmás kiadvány egy példányát egy üveg bor és egy szál virág
kíséretében átnyújtsa az egykori naplóírónak – ha fél évszázad után
egyáltalán meg lehet őt találni.

Magyar Forradalom. 1956. Isten áldd meg a magyart! –
ezek a szavak keretezik a napló első oldalán a magyar címert, s a
kétszáz számozott oldalból álló napló mindvégig bejegyzések, rajzok,
valamint újságkivágatok, korabeli dokumentumok segítségével idézi fel az
egykori eseményeket. Az utolsó bejegyzés 1957. május 13-i, s több mint
egy évvel később még egy újságlapot ragasztott a napló hátsó belső
borítójára a naplóíró: a Népszabadság 1958. június 17-i, keddi számáét,
amely egész oldalon közli a Nagy Imre és forradalmártársai ügyében
hozott ítéleteket, s beszámol az ítéletek végrehajtásáról. „És e
történelem utolsó lapja” – kommentálja a kisdiák a napló utolsó
szavaival a kivégzéseket.

A naplóra,
amelyet állítólag egy hajléktalan vitt ki az Ecserire – vajon hogyan
jutott hozzá? – Molnos Péter művészettörténész talált rá négy évvel
ezelőtt, s ma az ő tulajdonában van. Megjelentetése annál inkább
szenzációsnak tekinthető, mert napokon belül a boltokba kerül hasonmás
kiadásban az a napló is, amelyet Kovács János barátja, Csics Gyula írt a
forradalom eseményeiről. A tegnapi könyvbemutató után felhívtuk őt. „Ez
hihetetlen! Döbbenetes!” – kommentálta a tényt, hogy barátja
elveszettnek hitt naplója is megmaradt, sőt fakszimilekiadásban
megjelent.