Erdő
Péter bíboros szeptember 17-én Salkaházi Sárát emeli a boldogok sorába a
budapesti Szent István-bazilika előtti téren rendezendő
szertartáson.
(Forrás: Múlt-kor)

A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények
hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája
közbenjárásának tulajdonítanak. Kivételt képeznek a vértanúk, mivel maga
a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit
szempontjából az isteni kegyelem egyértelmű jele. A vértanú és nem
vértanú boldogok szentté avatásához egyaránt csodára van szükség.

XVI. Benedek pápa 2006. április
28-án hagyta jóvá azt a dokumentumot, amely elismerte a szociális
testvér vértanúságát, és engedélyezte, hogy boldoggá avatására
Budapesten kerüljön sor.

A Magyar
Katolikus Egyház „kitörő örömmel” fogadta a dekrétum aláírását. Erdő
Péter bíboros, prímás a jóváhagyás napján közzétett nyilatkozatában
rámutatott: Salkaházi Sára szerény, hűséges szociális szolgálatot,
értékes újságírói, írói és kulturális munkát végzett. A második
világháború legnehezebb utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és
gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután
följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra
hajtották, és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves
korában.

Az esztergom-budapesti
érsek szerint a dekrétum aláírása a múlt megtisztult szemléletéhez
vezet, hozzásegít a kiengesztelődéshez, és ahhoz, hogy „igazi hiteles
katolikus példaképeink legyenek”. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(MKPK) elnöke az említett nyilatkozatban a jóváhagyás kapcsán úgy
fogalmazott: „a nemzet lelki megújulásának évében ez a legszebb ajándék,
amit a Szentatya a magyar egyháznak és talán a magyar társadalomnak is
adhatott”.

Az egyház hosszú évek óta
megemlékezik a szociális testvérről. Salkaházi Sára emlékét tábla
hirdeti a Szabadság híd pesti hídfőjénél, ahol minden év december 27-én,
egykori elhurcolásának évfordulóján gyertyát gyújtanak.

A szeptember 17-ei szertartásról
Erdő Péter bíboros ma tájékoztatja a sajtó munkatársait. Az eseményről
egyelőre annyit tudni, hogy liturgia után, ünnepi szentmise keretében
hirdetik ki a boldoggá avatási határozatot. Hasonló szertartás legutóbb
1083-ban volt Magyarországon, akkor Szent Istvánt, valamint fiát, Szent
Imrét, és annak nevelőjét, Szent Gellértet avatták boldoggá.