A
kötelező olvasmány a diákok nagy részének eleve elvetett dolog.
Nyomasztja őket az időre olvasás és a feladatok, amelyek megváltoztatják
az olvasás minőségét.
(Forrás: Népszabadság)

A tanuló szeme előtt feladatsor lebeg, és az, hogy mi
lesz, ha egy mozzanatot nem jegyez meg a cselekményből. Újra kell
olvasnia?

– Az a baj, hogy az
olvasónapló az olvasásba kalkulálja a feladatokat – mondja Fenyő D.
György magyartanár és a Kiből lesz az olvasó? című könyv olvasónaplóról
írt tanulmányának írója -, emiatt nincs olvasás irányítottság nélkül.
Máshogyan kezd olvasni a gyerek, nem élvezi. Még az is előfordulhat,
hogy elmegy a kedve az egésztől. Vagy jobb esetben kettéválik a saját
választása és az iskola által feladott könyv, és a kötelezőt a gyerek
juszt se fogja kézbe venni. Az Egri csillagok című könyv hosszú, de
olvasmányos és könnyen érthető. Ám ha meg kellene jegyeznünk benne az
adatokat, mi se szívesen futnánk neki. Az meg, hogy folyton vissza
kelljen lapozni, vagy megállni közben, és töltögetni a naplót, teljesen
szétszabdalja az élményt, és adatokká változtatja a történetet.

– Aki azt látja, hogy otthon sokat
olvasnak, az persze könynyebben vesz könyvet a kezébe – teszi hozzá a
tanár. – Óvodáskorban sokat kell neki felolvasni, meséket kitaláltatni
és mondatni velük, diafilmet vetíteni, és megteremteni egy olyan
légkört, amely a nyugodt olvasáshoz szükséges. Az pedig, hogy a fiatalok
sokat nézik a tévét, nem azért probléma, mert a filmek nem hagyják a
saját fantáziájuk kibontakozását, hanem mert a televízióban túl sok
hatás éri őket egyszerre. A reklámok, filmek nagyon gyorsan váltogatják
egymást, és nem tudja a gyerek végiggondolni a történteket. De ne essünk
kétségbe! Nyugodtan nézessünk a gyerekkel filmet, de utána
beszélgessünk vele róla, mert akkor kerül helyére a történet.

Fenyő D. György szerint az
iskolában először meg kell tanítani az olvasás technikáját, csak azután
feladni a gyerekeknek nagyobb szövegeket, mert amíg a betűkkel
bajlódnak, nem tudják élvezni a történetet.

A szövegek válogatásával egyébként is probléma van. A
kronológiai tananyag nehéz helyzetet állít elő: a diákoknak nagyon korán
kell Kölcseyt és Vörösmartyt olvasniuk, úgy, hogy még nem érthetik.
Emiatt elmegy a kedvük tőle, és később sokkal nehezebben veszik kézbe.
Az általános iskolában inkább a technika és az olvasási élmény
megszerzése lenne fontos, és a középiskolában kéne szétszedni adatokra a
műveket. Amíg nem tanulják meg a gyerekek, hogy mennyi mindent lehet
kezdeni a szöveggel – kiegészíteni, folytatni, más szavakkal elmondani,
eljátszani -, nem eléggé hatékony a tanítás.

– A tanárok maguk választhatják ki, hogy a gyerekeknek
mit adnak fel – mondja a téveszme eloszlatása végett a tanulmány írója. –
A Nemzeti alaptanterv nem ír elő konkrét könyveket, csak azt határozza
meg, hogy kötelező olvasmány legyen a hagyomány és az irodalomtörténeti
kánon része. A tankönyvi sugallatra is hallgathat a tanár, de a
tankönyvet is ő választja ki a széles kínálatból. Nyárra pedig nem adnék
sok kötelezőt, inkább év közben elosztanám őket, és nagyon sokat
olvastatnék a gyerekekkel. A feladatokat a művel kapcsolatban nem
előtte, hanem utána adnám fel, mert akkor megmarad a felhőtlen olvasás
élménye. Beszélgetni kell az érzésekkel kapcsolatban, kötődést találni a
történet és a gyerek világa között. Ha pedig egy tanár mindenáron
ragaszkodik az olvasónapló használatához, kreatív és nem plasztikus
feladatokból kell összeállítania, olyanokból, amelyeket nem lehet
letölteni az internetről vagy lemásolni egymásról, és akkor alkalmas
lesz a visszacsatolásra.