A
Nemzeti Digitális Adattár azért jött létre, hogy legyen mit
tanulmányozniuk az állami segítséggel felfejlesztett magyar
számítógéppark használóinak. A keresőrendszer építői viszont mind
kevesebb támogatással kénytelenek beérni.
(Forrás:
Népszabadság)

A kereslet felől kell
megközelíteni az internet terjedésének kérdését – állítja Csepeli
György, a Gazdasági Minisztérium közpolitikai igazgatója. A
szociálpszichológia tudósa még mint az Informatikai és Hírközlési
Minisztérium államtitkára indította útjára a Nemzeti Digitális Adattárat
az előző kormányzati ciklusban. – Akkoriban úgy akartuk a fejlett
világgal szembeni lemaradásunkat csökkenteni, hogy rengeteg pénzzel
segítettük a számítógépparkok fejlesztését. Én azonban azt mondtam, a
gépek két év múlva elavulnak, költsük legalább az összeg tizedrészét
arra, hogy érdemes legyen fölmenni a netre. Akkor akarnak majd az
emberek a világhálóhoz csatlakozni, ha megtalálják rajta, amire
szükségük van.

A Nemzeti Digitális
Adattár állami pénzekből elindított program, amelyhez viszonylag könnyen
lehet európai uniós finanszírozást is találni. – Az unió nemrégiben
indította el hasonló projektjét – mondja Kitzinger Dávid ügyvezető
igazgató. – Az Európai Digitális Könyvtár ugyanazokra az elvekre épül,
és a műszaki megoldásaink is harmonizálnak vele. Meg is állapították,
hogy az újonnan csatlakozott országok közül mi állunk a legjobban.

Az internet állandó használójának
úgy tűnik, mintha a www.nda.hu címen elérhető oldal
csak egy másfajta kereső volna: a Nemzeti Digitális Adattár nem
virtuális könyvtár, hanem egy oldal, amelynek segítségével a böngésző
eljuthat a csatlakozott adatbázisokon tárolt információkhoz. Akkor már
inkább a megszokott oldalairól indul el, annál is inkább, mert például a
Google magyar nyelvű oldallal is a rendelkezésére áll.

– Az egésznek éppen ez a lényege.
Csak az úgynevezett metaadatokat tesszük közzé – magyarázza Kitzinger
Dávid. – Olyanok vagyunk, mint egy katalógus, amely azután a
kiválasztott szöveghez, képhez, hanghoz, filmhez vezérli az érdeklődőt. A
nagy keresők a teljes világhálót pásztázzák, de buták, nem kulturális
tartalmak legfontosabb jellemzői szerint szortírozzák az anyagot. Mi
csak a magyar kultúra meghatározott szeletére tudjuk irányítani a
látogatót, viszont megfelelő információkkal segítjük a kiválasztásban.

Nagyon lényeges, hogy nem szólnak
bele, ki milyen tartalmakat kíván elérhetővé tenni. Bárki csatlakozhat,
akinek anyagai között a kereső megfelelően tud válogatni, és
rendelkezésre bocsátja azokat az alapadatokat, amelyek megkönnyítik a
választást.

Most 47 úgynevezett
adatgazda 61 adatbázisát lehet elérni, de bármikor csatlakozhatnak az
újabb jelentkezők. A jelenlegiek között ott vannak olyan hatalmas
intézmények, mint az Országos Széchényi Könyvtár, vagy az Országos
Műszaki Könyvtár és Információs Központ, de olyan kicsik is, mint a
pusztaszabolcsi barokk orgonát bemutató oldal.

Az olvasó azt gondolhatná, hogy ha valaminek nemzeti
adattár a neve, akkor mindent megtalál rajta, ami az ország
kultúrkincseinek körébe tartozik. – Ez nem a mi dolgunk – mondja az
ügyvezető igazgató. – Mindent megteszünk azért, hogy minél nagyobb
legyen a kereshető adatok köre. Még egyetlen jelentkezőt sem
tanácsoltunk el, és remélem, erre nem is lesz szükség. Másrészt magunk
is megpróbálunk rábírni a csatlakozásra olyan szervezeteket, amelyeknek
adataiban szívesen keresnének a látogatóink.

– Én meg türelmet szeretnék kérni – mondja Csepeli
György. – Nagyon gyorsan fejlődik a rendszer. Még alig indultunk el, és
bár azt mondhatjuk, hogy már Zamárdinál vagyunk, de mindenki azt kéri
számon rajtunk, miért nem futottunk már be a nagykanizsai
állomásra.

Az NDA-programot a
Gazdasági Minisztérium az Oktatási és Kulturális Minisztériummal közösen
finanszírozza. Immár az intézmény részeként működik a Neumann János
Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht., a Nemzeti Audiovizuális
Archívum és a Digitális Irodalmi Akadémia.

Az NDA jelen formájában január 1-jén indult, az idén
működtetésére a gazdasági tárca keretéből összesen 361 millió forintot
fordítottak. (2003-2004-ben viszont csaknem 4 milliárd forintot költött
az akkori informatikai tárca a digitalizálási pályázatokra.) A mostani
keretből 50 milliót a televíziós archívumok digitalizálására kellett
fordítaniuk: a 2004-es NAVA-törvény alapján a rádiók és televíziók
műsorszámainak „köteles példányait” gyűjti az adattár, amely a Magyar
Televízió archívumát és a Nemzeti Filmarchívumot is hivatott
digitalizálni.

A kulturális tárca
150 milliója a Digitális Irodalmi Akadémiára ment el. Erre további 150
millió a Nemzeti Kulturális Alapból származik. (A DIA jelenleg 39 élő és
24 elhunyt író életművét tartalmazza digitális formában. A holtak
örököseivel megegyeztek a jogdíjról, az élők a mindenkori minimálbér
négyszeresét kapják, hogy műveiket mindenki olvashassa. A DIA alkotói
minden évben egy új tagot választanak.)

Az NDA és a NAVA az idén két és fél-hároméves időszakra
összesen 630 ezer euró (173 millió forint) pályázati pénzt nyert el az
Európai Uniótól. Várható, hogy a következő években is hasonló
nagyságrendű pénzekhez jut hozzá ebből a forrásból. Tehát 2008-tól
kezdve költségeinek egyharmadát tudja pályázati úton fedezni. A
fokozatosan csökkenő állami forrásokat az alapfeladatok elvégzését nem
veszélyeztető vállalkozási pénzekkel tervezik kiváltani.