1848
szeptemberében egy fiatal szlovák értelmiségi politikai bérgyilkosnak
jelentkezett a Batthány vezette magyar kormánynál – áll Demmel József
Múlt-koron megjelent cikkében.

Az
1848-1849-es magyarországi forradalom és szabadságharc egyik
legszomorúbb jelensége volt az országban élõ nemzetiségek
között kialakult polgárháború.

A
legismertebb és legjelentősebb fegyveres megmozdulások a Jellasics bán
által vezetett délszláv, valamint az erdélyi román nemzeti mozgalmakhoz
köthetők. Ezzel szemben a szlovák nemzeti politikusok (Ludovít Stúr,
Michal Miloslav Hodza és Jozef Miloslav Hurban) nem tudtak akkora
tömeget megmozgatni, a szlovák lakosság ugyanis többnyire megelégedett
az áprilisi törvények eredményeivel, illetve a Batthyány-kormány
felső-magyarországi intézkedéseivel, amelyben ingyenesen jutottak
vetőmaghoz az előző évben éhínség sújtotta megyék.

A Batthyány-kormány ezért nem mozgósított komolyabb
erőket a szeptemberben kezdődött szlovák felkelés leverésére, hanem ezt
rábízták a helybeli nemzetőrökre, a szlovák politikusokat pedig egyszerű
császárpárti agitátoroknak, lázítóknak tekintették. Legfőképpen pedig
Hurbant, a Nyitra megyei evangélikus lelkészt, aki a felkelés
vezetésének katonai részét vállalta el.

1848 szeptember végén a szlovák származású fiatal
újságíró, Mácsay Mihály a következő levelet küldte a miniszterelnöknek:
„Hazánk tótajkú lakosait saját nemzetünk ellenébe lázító Hurban
működései percenként iszonyúbbak kezdvén lenni, elhatározám magam arra,
miszerint megnevezett lázítót vagy élve az igazság szigorúságának
átadjam, vagy pedig, – ha elfogatása nem sikerülne, – őt szennyes
életétől megfosszam”. Ehhez  pedig azt kéri, hogy a kormány
fedezze a költségeit, és adjon mellé megfelelő katonai
erőt.

Mácsay tehát politikai
bérgyilkosnak ajánlkozott fel, amit a miniszterelnöki hivatal el is
fogadott – hiszen Hurbant nem politikusnak, hanem egyszerű,
hazaárulásban vétkes bűnözőnek tekintették – és Jeszenák János bárót
kérte meg, hogy adjon megfelelő katonai erőt a feladat teljesítésére.
Jeszenák azonban visszautasította ezt, mondván, hogy nem tudja
garantálni a bérgyilkos testi épségét a Hurban által vezetett egység
ellen irányuló hadműveletek alatt.

Mácsay terve a szabadságharc folyamán később sem
sikerült, Jozef Miloslav Hurban 1888-ban bekövetkezett haláláig a
szlovák nemzeti mozgalom egyik meghatározó vezető alakja volt.