Ha
Stingre gondolunk, nem éppen az Erzsébet-kori kifinomult zene jut
eszünkbe. Most azonban át kell értékelnünk eddigi
véleményünket.
(Forrás: Múlt-kor)

Ha Stingre gondolunk, nem éppen az Erzsébet-kori
kifinomult zene jut eszünkbe. Most azonban át kell értékelnünk eddigi
véleményünket, ugyanis a rocksztár legújabb Songs of the Labyrinth című
albumán a XVI. századi Anglia egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, John
Dowland szerzeményeit kelti életre.

Az angol Orfeuszként ismert reneszánsz lantművész, John
Dowland (1563-1626) katolikus vallása miatt leginkább a kontinensen
élt, bár műveit Londonban adta ki. Shakespeare A szenvedélyes zarándok
című művében név szerint is megemlíti lantművész kortársát, aki „ha
lanthoz ér, minden emberi érzést elragad”. I. Jakab trónrakerülésével
Dowland királyi lantos lett. Több dalát már életében szinte népdalként
ismerték szerte Európában, s összesen mintegy 100 szóló lantművet
hagyott hátra.

A lant valóban az
Erzsébet-kor népszerű hangszerének számított, még maga a királynő is
szívesen játszott rajta. Az énekhangra és lantra írt John Dowland
dalokat általában klasszikus képzettségű zenészek adják elő, és Sting –
saját bevallása szerint -  nem tartozik közéjük. Ennek ellenére
a CD meglehetősen jó kritikákat kap.

Sting – szintén saját elmondása szerint – már több,
mint 20 éve foglalkozik Dowland zenéjével. Érdeklődése csak fokozódott,
amikor bemutatták Edin Karamazov boszniai lantművésznek, akivel egy éven
keresztül közösen kutatták Dowland szerzeményeit.

Bár ezek a dalok jóval a slágerlisták kora előtt
íródtak, Sting mégis popzeneként kezeli őket. Szerinte Dowland volt
Anglia első, ismert énekese és dalszerzője, és „ő találta fel a formát –
az elidegenedett énekest/dalszerzőt”. Érthető hát, hogy a „szenvedés
királya” vonzódik Dowlandhoz, aki leginkább olyan hipnotikus erejű,
szenvedéssel teli dalairól ismert, mint a „Flow My Tears,” „In Darkness
Let Me Dwell” és „Come, Heavy Sleep.”