Egyelőre
csak jelek utalnak arra, hogy az egyházak által fenntartott intézmények
finanszírozásában változások lesznek.
(Forrás: Magyar
Hírlap)

A kormányfő felkérésére a
magyar–vatikáni szerződés felülvizsgálatát végző hétfős bizottság már
elkészítette javaslatait, de a részletek még nem ismertek. Egyelőre csak
jelek utalnak arra, hogy az egyházak által fenntartott intézmények
finanszírozásában változások lesznek. Az SZDSZ régóta módosítást
követel, az államfő egy hete a Vatikánban azt mondta: semmi sem változik
érdemben.

A köztársasági elnök
kijelentését árnyalhatja, hogy a kormány állítólag valóban nem akarja a
szerződést újratárgyalni. Néhány ponton azonban biztosan lesznek
változások, hiszen a kabinet folyamatosan egyeztet az egyházi
vezetőkkel. A katolikusok már jelezték is, hogy az eddig általuk
megismert finanszírozási irányelvek szerint hátrányba kerülnének
intézményeik, ezért tiltakozni fognak a diszkrimináció ellen. A kabinet
állítólag arra készül, hogy lefaragja a kiegészítő hozzájárulást,
amelyet a kiszámolása miatt korábban is sokszor többen
bíráltak.

Az első Gyurcsány-kormány
idején nagy vita folyt arról, több vagy kevesebb pénz jut-e az egyházi
iskoláknak. Volt, aki úgy érvelt, hogy az ország szegényebb megyéiben,
ahol az önkormányzatok nehezen teremtik elő a kiegészítő támogatásokhoz
szükséges pénzt, sokkal jobban járnak az egyházi iskolák, amelyek
automatikusan megkapják azt az államtól. Az egyházak – saját számításaik
alapján – viszont úgy vélték, hogy az egyházi iskolák jóval kevesebb
pénzhez jutnak, mint az államiak.

Az
oktatási tárca a tavalyi tüntetések idején úgy számolt: egy egyházi
iskolába járó diákra évente hetvenezerrel jut több a költségvetéstől,
mint a más iskolába járó társaira. Ezzel szemben az egyházak szerint
valójában húsz százalékkal kevesebb pénzből kellett gazdálkodniuk
iskoláiknak, mint az önkormányzatiaknak. A vatikáni szerződéssel
kapcsolatban a hitéleti támogatás kérdése a másik vitás pont, de olyanok
is vannak, akik az egész szerződés alkotmányosságát megkérdőjelezik,
mondván: sérül az egyház és az állam szétválasztásának elve, és hosszú
távon nem tartható, hogy az ateisták a jelenlegi mértékben
finanszírozzák az egyházakat. Ennél a pontnál kerül elő az az érv, amely
szerint az utolsó hivatalos mérésnél az emberek csaknem 75 százaléka
azt vallotta, hogy valamelyik történelmi egyház híve.

Csanády Márton szociológus, oktatáskutató szerint
ugyanakkor a vitának elsősorban nem is egyházakról és iskolákról, hanem a
gyerekekről kellene szólnia. Arról, hogy milyen gondokat okoz a
közoktatás területén, hogy a kiegészítő támogatás utófinanszírozása
miatt az egyházi iskolák minimum egy évvel később jutnak a nekik járó
összeghez, amely az infláció miatt ráadásul eleve kevesebbet is ér. Az
1997-ben tető alá hozott vatikáni szerződés rendre legnagyobb vitát
kiváltó eleme, hogy kimondja: az egyházi iskolák ugyanolyan pénzügyi
támogatást kapnak, mint az állami vagy önkormányzati intézmények. Az
egyházi iskolák azonban máshonnan kapják a pénzüket, mint az
önkormányzatiak. Az állami normatívák ugyanis – amelyeket minden iskola
diákonként megkap – a költségeknek csak körülbelül a kétharmadát
fedezik. A maradék egyharmadot a fenntartótól, vagyis tösbbnyire az
önkormányzattól kapják az iskolák, ez szintén állami pénz. Az egyháziak
viszont a kiegészítő támogatást is az államtól kapják, de csak az után,
hogy kiderült, az előző évben mennyit költöttek egy-egy diákra az
önkormányzatok – mondta lapunknak a kutató.

Hozzátette: korábban nem volt gond a kötelezően előírt
egyeztetéssel, tavaly óta azonban formálissá vált, az idén pedig már el
is lehetetlenült, hiszen a kormányzat illetékesei akkor ültek le
tárgyalni a pénzekről, amikor a támogatást meghatározó zárszámadási
törvény módosítására már lehetőség sem volt. Ekkor derült ki az is, hogy
egy számolási hiba miatt az egyházi iskolák csak az általuk igényelt
összeg töredékét kapták volna.

A
Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége tiltakozik a
tavalyi költségvetés teljesítéséről szóló törvény ellen, amely nem
biztosítja a törvény szerinti szektorsemleges finanszírozást, ezáltal az
egyházi fenntartásban működő közoktatási intézmények diákjait és azok
családjait megkülönböztetetten hátrányos helyzetbe hozza. A református
egyház, tekintettel az ország gazdasági helyzetére, megérti, ha a
kormánynak nem áll módjában törvényes fizetési kötelezettségeinek
azonnal eleget tenni.

Azt azonban
nem fogadja el, ha a törvényes kötelezettséget sem hajlandó elismerni,
és ezt üres egyeztetésekkel és időhúzással próbálják
helyettesíteni.