Ingyenes
tankönyvcsomaggal vagy magasabb ösztöndíjjal próbálják magukhoz
édesgetni a diákokat az egyetemek és a főiskolák.
(Forrás:
Népszabadság)

A harc bizonyos
intézményeknél akár még a túlélésről is szólhat: ahová nem jelentkezik
elég hallgató, oda nem jut majd állami támogatás.

Tíz éve még, aki tudott és nem szégyellte, protekciót
keresett, hogy gyermeke egyetemre kerülhessen. Mára megfordult a
helyzet: az egyetemek és a főiskolák igyekeznek magukat minél jobban
eladni, egyre több eszközt átvéve a marketing és a reklám világából. Ma
már szinte minden intézmény szervez nyílt napot, ahol profi módon
összeállított prezentációkkal ecsetelik, miért éppen ez az intézmény
lesz a legjobb választás a diák számára. Az sem megy már ritkaságszámba,
hogy egy főiskola az újságban hirdessen, a Debreceni Egyetem pedig még
saját felvételi kiadványt is megjelentetett, még a hivatalos tájékoztató
megjelenése előtt.

A gyöngyösi
Károly Róbert Főiskola azonban az utóbbi hetekben teljesen újszerű
kampányba kezdett. Az intézmény – amellett, hogy a róla készült
háromdimenziós film megtekintéséhez egy speciális szemüveget is ad az
érdeklődőknek – tanulmányi versenyt hirdetett középiskolás diákok
számára: a legjobban teljesítő száz diák havonta 2500-20000 forintos
ösztöndíjban részesülhet egy teljes tanéven keresztül. Feltéve persze,
hogy a Károly Róbert Főiskolát jelöli meg első helyen a jelentkezési
lapján (és felvételt is nyer).

Ugyanezzel a feltétellel nyerhetnek érettségire
felkészítő nyelvtanfolyamot vagy ingyenes tankönyvcsomagot (10 ezer
forint értékben a DFT Hungáriától, vagy az első főiskolai évad
tankönyvcsomagját) azok, akik regisztrálnak a www.edupress.hu/krf
weblapon.

A gyöngyösi intézmény nem
véletlenül szeretne minél több diákot rábírni, hogy hozzá jelentkezzen
első helyen. Az idei felvételi eljárás során ugyanis azok az egyetemek
és főiskolák kapják majd a legtöbb államilag támogatott hallgatót,
amelyek a legtöbb első helyes jelentkezőt tudják
fölmutatni.

Az államilag támogatott
keretszámokat az idén nem osztották le előre, csak egy kapacitásszámot
határoztak meg, vagyis azt, hogy az intézmény az adott szakon hány
hallgatót tud fogadni – minimálisan és maximálisan, költségtérítésest és
államilag támogatottat együttvéve. Ezeket a helyeket pedig aszerint
töltik majd föl támogatott vagy költségtérítéses hallgatókkal, hogy
milyen arányban jelentkeztek oda jó teljesítményű hallgatók első helyen.
Minél többen jelentkeznek egy adott szakra első helyen jó pontszámmal,
annál több lesz ott az államilag támogatott hallgató. Ha viszont egy
szak, amely 60-120 közötti kapacitásszámmal bír, nem tud magához
csábítani legalább 60 hallgatót, nem indulhat el támogatott formában. (A
kis létszámú szakokon ezért előrelátóan 1 főben adták meg a minimális
kapacitást.)

Az intézményeknek tehát
elemi érdekük, hogy arra ösztönözzék a diákokat: őket jelöljék meg az
első helyen a jelentkezési lapjukon. Az állami támogatás ugyanis biztos
bevételi forrás, a költségtérítést viszont nem feltétlenül tudják
megfizetni a jelentkezők. Az idén fölvetteknek ugyan már államilag
támogatott képzésben is fizetniük kell majd 2008-tól, a fejlesztési
részhozzájárulás (fer) összege azonban még mindig kevesebb, mint a
költségtérítés, amely a legtöbb szak esetében szemeszterenként több mint
százezer forint, orvosképzésben pedig az egymillió forintot is
meghaladhatja.

A fer összege viszont
alapképzésben évi 105 ezer, mesterképzésben évi 150 ezer forint lesz az
első évben minden egyetemen és főiskolán. Az intézmények ettől ugyan
kérhetnének 50 százalékkal többet, vagy kevesebbet is, az első évben
azonban még maradnak az általánosan megszabott öszszegnél. Nyilván nem
véletlenül. Attól tartanak, ha valamelyikük többet kérne, elriasztaná a
hallgatókat.

Az egyetemek és a
főiskolák ugyanezt a logikát követték egyébként az érettségi
követelmények meghatározásánál is. A bevezetés évében, 2005-ben – a
nyelvszakok kivételével – senki nem mert emelt szintű vizsgát
megkövetelni a hozzájuk jelentkezőktől, mert úgy vélték, hogy ha
egyedüliként állítanak magasabb mércét, a hallgatók a könnyebb
ellenállás irányába haladva más intézményt választanak maguknak.
Márpedig akkor az utánuk járó fejkvótának is búcsút inthetett volna az
egyetem.

A követelmények azóta sem
emelkedtek, holott ezeket a félelmeket a gyakorlat nem igazolta vissza, a
népszerűbb intézmények így nyugodtan magasabbra tehetnék a mércét.
Hiszen ezeken a helyeken a diákok így is kénytelenek emelt szintű
vizsgát tenni, ha nem akarnak lecsúszni az értük járó pluszpontokról,
amelyek nélkül aligha jutnának be a 140 fölötti ponthatárokkal bíró
helyekre.

A tandíj azonban kényesebb
téma. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hallgatókat mennyire
befolyásolná a választásban a tandíj mértéke, mint ahogyan azt sem:
csökkenti-e majd a továbbtanulni vágyók számát a tandíj bevezetése. Az
intézmények ezért egyelőre kivárják az első tandíjas évet, majd a
tapasztalatok tükrében újra átgondolják a fer mértékét. Több helyen
azonban – biztos, ami biztos – már most magasabb ösztöndíjakat ígérnek a
hozzájuk jelentkező hallgatóknak.