„Egy
évszázad pillanatai – Válogatás rendőrség-történeti archív fotókból
1860-1960” címmel időszaki kiállítás nyílik a fővárosi
Rendőrség-történeti Múzeumban, a Mosonyi utcában.
(Forrás:
Múlt-kor)

A múzeum ismertetése
szerint az intézmény fotóarchívuma – több ezer fénykép – hosszú ideig
raktárakban, dobozokba ömlesztve várt sorára. A rendezésben,
katalogizálásban a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott segítséget a
múzeumnak – teszik hozzá. Így nyílt mód annak a hatvan fényképnek a
kiállítására, amelyek most a Rendőrség-történeti Múzeumban kerülnek a
falra, bemutatva az állami rendőrség 125 éves történetét. A kiállítás
anyagának összeállításában a budapesti és vidéki múzeumok is segítséget
nyújtottak.

A Rendőrség-történeti
Múzeum fényképei között a legrégebbi képek az 1880-as években készült
„rabosító” fotók, amelyek fényképészmester műtermében készültek a
vizitkártyák mintájára. Hátoldalukon az elfogott gyanúsított neve és
„foglalkozása” olvasható. Ilyen például 1890-ből Galambos József
zsebtolvaj, a Hatos gúnynevű rablógyilkos és1887-ből Ullman Adolf utazó
zsebtolvaj fotója, amit szintén kiállítanak. A rablógyilkosok mellett
vannak képek pénzhamisítókról, szélhámosokról, csalókról és
sikkasztókról is. Akiket felakasztottak, azoknak fényképére valaki nagy
zöld keresztet rajzolt.

Kiállítják a
legrégebbi „bűnügyi helyszínről” készült képet is, amit Teleki László
gróf öngyilkosságáról készített Mayer György 1861-ben. A felvételt a
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárától kapta kölcsön a
múzeum.  Érdekes dokumentumok kerültek elő a századforduló
idejéből is: egy album az akasztás technikáját mutatja be több
fényképpel illusztrálva. Így lehetnek tanúi a kiállításra látogatók
Kármán Mátyás utolsó perceinek, akit 1903. július 31-én akasztottak fel a
gyűjtőfogházban.

Emellett
kiállítják például az első női rendőrök sorozásán készült képeket,
amikor a jelentkezőknek fürdőruhában kellett megjelenniük a szigorú,
férfiakból álló felvételi bizottság előtt. A gondos mustrálók még a
jelentkezők sarkát is megszemlélték, mielőtt kimondták a végső
határozatot.

A múzeumnak jelentős a
filmarchívuma is: a korábbi BM Filmstúdió által készített csaknem 400
film celluloid kópiája van a birtokában, amelyek digitalizálása szintén
az NKA segítségével kezdődhetett meg. Jelenleg már több mint 70 órányi,
egykor szigorúan titkos, „különösen fontos” film áll digitális formában a
kutatók rendelkezésére. Ebből egyébként a múzeum nyilvános vetítéseket
is tart.