A heves
közéleti polémia mellett zajló bevándorlást szigorító törvénytervezet
parlamenti vitája közepette a legnagyobb diszkrécióval nyitotta meg
szerdán kapuit Párizsban a Bevándorlás Történetének Nemzeti
Múzeuma.
(Forrás: Múlt-kor)

A
Jacques Toubon egykori jobboldali kulturális miniszter által vezetett
közintézmény közleménye szerint a francia főváros legújabb állandó
kiállítása archív anyagok, műtárgyak és a mindennapi életről szóló hang-
és filmfelvételeken keresztül azt kívánja bemutatni, hogy az elmúlt
kétszáz évben a bevándorlók milyen nagy mértékben járultak hozzá
Franciaország gazdasági fejlődéséhez, szociális változásaihoz és
kulturális életéhez. Minden negyedik, azaz 16 millió franciának legalább
egyik szülője vagy nagyszülője külföldi.

A civil szervezetek és történészek által húsz éve
sürgetett és végül Jacques Chirac előző államfő döntése alapján öt év
alatt megvalósult múzeum akkor nyílt meg, amikor az új elnök, Nicolas
Sarkozy egyik legfőbb kampányígéretét valósítja meg: az új bevándorlási
törvénnyel a francia parlament megpróbálja visszaszorítani az
„elszenvedett” bevándorlást, azaz a családegyesítési szándékkal
Franciaországban letelepedni szándékozók számát és a „választott”, az
ország szempontjából kívánatos munkavállaló bevándorlók arányát próbálja
növelni. A törvény leghevesebb vitát kiváltott passzusa a kérelmező és
egy francia állampolgár vérrokonságának bizonyítására a DNS-vizsgálat
engedélyezése.

A 16 ezer
négyzetméter alapterületű art deco stílusú palota 1931-ben épült a
gyarmatosítás múzeumaként Párizs keleti határán, a Vincenne-i erdő
szélén. Az alagsorában található tropikus óriásakváriumáról híres palota
később többször nevet és funkciót váltott: 1935-től a Tengerentúli
Franciaország Múzeuma volt, majd 1960-tól Óceánia és Afrika művészetének
legfőbb francia kiállítóhelye, amelyet 2003-ban szüntettek meg; a
gyűjtemény ekkor Párizs új látványos kiállítóhelyére, a tavaly megnyílt
Branly rakpart Múzeumába került át.

Miután az új köztársasági elnök májusban létrehozta a
bevándorlási és nemzeti identitási minisztériumot, a múzeum koncepcióját
kidolgozó történészek testületileg lemondtak, de a kiállítóhely mégis
az ő elképzelésük szerint jött létre. A bevándorlási múzeum a 19-20.
századi migráció emberi oldalára koncentrálva hét részben kronológiai
sorrendben, de tematikusan mutatja be 1100 négyzetméteren a
franciaországi bevándorlók történetét. Először a származási országból
való elindulás okai, majd maga az utazás, a határátlépés és végül a
bevándorló fokozatos meggyökerezése az iskola, a munka, a sport és a
lakhatás körülményei kerülnek bemutatásra.

Az állandó kiállítás mellett január 11-ig Örmény
menekültek a Közel-Keleten és Franciaországban 1917-1945 címmel időszaki
kiállítás is látható. November 13. és január 13. között pedig egy másik
időszaki kiállítás a New York-i Szabadság-szobor mellett található
Ellis szigetet, az Egyesült Államokba egykoron bevándorlók legfőbb
tranzitállomását mutatja be.