Azon személyiségek elismerésére, akik sokat tettek a történelemtanítás színvonalának emeléséért. A kitüntetés kerek kisplasztika, amely előlapján a TTE jelvényét ábrázolja, körben felirat: Szebenyi Péter-díj. A hátoldalon a kitüntetett neve olvasható. Az adományozásról a Bizottmány dönt, a plakett a Történelemtanárok Országos Konferenciáján adható át. Először 2002-ben kerül átadásra.

---

A Szebenyi Péter-díj 2023. évi díjazottja: Várnainé Balogh Beáta

„A történelem nem évszámok és csaták sorozata, hanem az életünk. Azt akarom, hogy a gyerekek szomjazzák a tudást, ne csak azért tanulják a történelmet, mert kötelező, hanem hogy belső késztetésük legyen. Amit régészként is tanultam, viszem tovább: életmódtörténetet kell tanítani a gyerekeknek, hogy megszeressék a történelmet.”

Várnainé Balogh Beáta sokoldalú történelemtanár, aki munkája során innovatív élménypedagógiai módszereket alkalmaz. Elkötelezett híve az életmódtanítás fontosságának. Korunk tanár polihisztora. Kreativitásban lehetetlen vele versenyezni.

Hány kockacukor kell a gízai piramis felépítéséhez? – teszi fel a kérdést ötödikeseinek; a hatodikosokkal a gyógynövényből történő parfümkészítést tanulmányozzák, hetedik osztályosokkal herendi porcelánt fotóztat, nyolcadikos diákjai önálló kutatómunkát végeznek. Az olasz egység kapcsán szorgalmi feladat a margherita pizza történetének tárgyalása és elkészítése. A szakkörben egy hatodikos diák felvetésére a “perui ufó múmiák kapcsán” a médiahackről és a fakenews-ról beszélnek, majd “gabonaköröket” rajzolnak. Diákjai nem passzív szemlélői, hanem aktív részesei a tanóráknak, legyen szó középkori vagy éppen monarchia korabeli ételek elkészítéséről, vagy római páncélba öltözésről.

A történelem iránti szenvedélyét nagyapjától örökölte, aki sokat olvasott és mesélt neki a múltról. Már ötödikes korában elhatározta, hogy történelemtanár és régész lesz. A Pápai Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd a szombathelyi tanárképző főiskolán szerzett diplomát magyar és történelem szakon. Régésztechnikusi specializációt is felvett, és részt vett többek között az Iseum feltárásában. 2000-től 2015-ig a Savaria Múzeumban dolgozott, ahol számos kutatást és kiállítást vezetett vagy segített megvalósítani. A múzeumi évek alatt sok tapasztalatot szerzett a régészet és a muzeológia, múzeumpedagógia területén, amelyeket később beépített a tanításba.

2015 óta a szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskolában tanít történelmet, hon- és népismeretet. Tanóráin nem a hagyományos módon, tankönyvből tanít, hanem a tanári magyarázat mellett saját készítésű tananyagokat, blogot, portfóliót és históriás oldalt, történelmi filmeket, rekonstrukciós videókat használ, digitális alkalmazásokat ismertet meg diákjaival, akik képregényt, mémet, játékos szabadulószobát, interaktív képeket tanulnak meg elkészíteni. A közösségi médiában is aktív, ahol megosztja ötleteit, sikereit és alkotásait másokkal. Helytörténeti és honismereti sétákat is tart, folyamatosan képzi magát, részt vesz pl. a Centropa képzésein, a Haver Alapítvány, amely a zsidóság múltjának hiteles megismertetését tűzte ki célul nagykövetének választotta.

Alapvetőnek tartja a szakmai megújulást, örömmel veszi, hogy sokan megtalálják a fiatal, és az idősebb kollégák közül is, akik keresik az új módszereket, mint pl. a játékosítást.

„Igaz, hogy az utánpótlás egyre kevesebb. Ezt nagyon sajnálom, de pont azzal tudnánk egy többletet generálni, hogy megmutatjuk: mi idősebbek is képesek vagyunk a megújulásra. Szüksége is van a mai gyerekeknek arra, hogy egy egészen más módszertant dolgozzunk ki az ő tanításukra.”

A díj odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2023. szeptember 22-én határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2021. évi díjazottja: Hidas Gábor

„Nem vagyok se nyelvész, se őstörténész, se módszertanos, se gyakorló tanár. Térképészként veszem a bátorságot, hogy a kísérleti tankönyvek körüli vita kapcsán megjegyezzem, úgy tűnik, hogy a sok bába között szép lassan szó szerint eltűnik a gyerek. Miközben az egyik oldal védi a mundér becsületét, a másik oldal pedig egymással is vitázva támadja mind tudományos, mind módszertani, és néha talán ideológiai oldalról az új könyveket, mintha egy alapvető kérdésről mindenki elfeledkezett volna. Kinek készül a tankönyv?”

Hidas Gábor a történelmi térképek, atlaszok szerkesztésének, készítésének, elemzésének és bírálatának avatott mestere.
Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetében végzett feladatok után a térképszerkesztéssel és kiadással együtt járó gyakorlatiasabb munkát választotta.
A Kartográfiai Vállalat térképésze, 1980-tól szerkesztője volt, aki történelem-földrajz szakos tanári, ugyanakkor térképész diplomával is rendelkezik. 1990-es évek elejétől az akkor már Cartographia Kft. nevet viselő vállalat osztályvezetője lett. Az állami tulajdonban lévő munkahelyének privatizálása és kettéválása után a szívéhez és szakmai érdeklődéséhez is közelebb álló iskolai térképek és atlaszok gondozásával foglakozó Cartographia Tankönyvkiadóban folytatta munkáját, ahol 2005-től társadalomtudományi szerkesztőként a kiadó történelmi atlaszait gondozta, majd 2014-től a 2020-ban történt nyugdíjba vonulásáig ez kiegészült irodalmi atlaszok gondozásával és az azokhoz kapcsolódó elektronikus anyagok folyamatos korrektúrázásával.
Diákok generációi nőttek fel azokon az atlaszokon, melyek a keze nyomát viselik, napjainkig nem egy ezek közül a történelemtanárok elengedhetetlen munkaeszköze.
Számos munka, amelyben részt vett rangos szakmai díjat nyert. Ezek közül különösen büszke a digitális történelmi atlaszokra, amely felépítésében, didaktikai megoldásaiban alapvetően az ő munkáját dicséri, korát megelőzi.
Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatika Tanszéke felkérésére rendszeresen részt vett a térképészek záróvizsgáinak vizsgabizottsági munkájában.
A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) Kartográfiai Szakosztályában 1991-től 2011-ig előadásokat tartott a történelmi atlaszok, a hagyományos és interaktív atlaszok szerkesztési kérdéseiről, tapasztalatairól.

A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete tagjaként rendszeresen részt vett az újonnan megjelenő tankönyvek és atlaszok térképeinek elemzésében, és képviselte a szakma véleményét a tankönyvkiadással és tankönyvellátással kapcsolatban is.
A Történelemtanárok Egyletének Tankönyvelemző műhelyében is mindig számíthattunk szakmai munkájára. Kiemelkedő munkát végzett a kísérleti történelemtankönyvek 9. 10. és 11. osztályos köteteinek, továbbá az OFI-atlasz egyes változatainak elemzésében.
Esetenként külön cikkekben is közzétette szakmai álláspontját, hiánypótló elemzéseket végzett (pl.: Észrevételek az OFI által az általános iskolák 5. és 6. évfolyama számára készített kísérleti történelem tankönyvekhez (2015); Az inkerik, a vepszék és a salétrom (2015); Változások az OFI 2017-ben megjelent középiskolai történelmi atlaszában a 2016-ban kiadott változathoz képest (2018).
Szakértői munkája részeként fontosnak tartotta, hogy a média révén az érdeklődő nagyközönséget is tájékoztassa a 2014-től megjelenő, új állami fejlesztésű tankönyvek és atlasz hibáiról. Szakszerű és közérthető nyilatkozataival jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a minőségi tankönyv és atlasz kérdése közüggyé váljon (pl. Info Rádió, Eduline, Index).
A Történelemtanárok Egylete szakmai rendezvényein előadásokban, elemzésekkel mutatta be az adott tankönyvek, atlaszok kartográfiai jellemzőit, erényeit és hibáit. (pl.: Egy elszalasztott lehetőség címmel tartott előadást a Kronológiát a történelematlaszba! című 2018. évi TTE-programban; Javuló tendencia? – Górcső alatt az OFI Kísérleti Történelem 11. című tankönyve (2018) címmel pedig a TTE Tankönyvelemzést bemutató rendezvényén.)
Amikor az állami szabályozás már nem tette lehetővé a több évtizede sikerrel használt, folyamatosan megújított, népszerű Cartographia Középiskolai történelmi atlasz további használatát, méltó módon reagált erre a szomorú eseményre (Egy atlasz halálára – búcsú egy meghatározó taneszköztől (2019).
Hidas Gábor kiemelkedő színvonalú szakmai munkája, a diákok és tanárok munkájának segítése, a szakmai közönség és az érdeklődő nagyközönség tájékoztatása, egyénisége – „hidasgáborsága” mindannyiunk számára példaadó lehet.

A díj odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2021. szeptember 8-án határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2019. évi díjazottja Szabó Márta

Innovatív mesterpedagógus. Elkötelezett, rendkívül sokoldalú tanár, aki szerteágazó szakmai-pedagógiai tevékenységet folytat.

Az egyetemen Niederhauser Emil professzor tanítványa volt, különösen Kelet-Európa történelme érdekelte, ezért az orosz, az angol és a német mellett a cseh nyelv elsajátításával is megpróbálkozott. Nyelvtudását szakmai utazásoknál is jól hasznosítja, pl. a „Drama in Education” Erasmus + projektben vagy a „Lengyel–magyar történelemtanítási projekt”-ben.

Jelenleg a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban egyforma energiával, lelkesedéssel tanítja a történelmet és a német nyelvet a 7–12 évfolyamosoknak. Elkötelezett versenyszervező. 2009 és 2013 között országos történelem műveltségi vetélkedőt szervezett, újabban a Fővárosi Horváth Mihály történelemverseny feladatait készíti, javítja, értékeli, lektorálja. „Megrögzött” pedagógusként mindig vállal osztályfőnökséget. Minden kérdéssel, feladattal meg lehet keresni, legyen szó ünnepélyekről, kirándulásszervezésről, tehetséggondozásról, régebben az iskolaújság készítéséről is. Kollégaként is empatikus, igazi segítőtárs. Ismerői csodálják, hogyan van minderre energiája, mikor ő az, akit szinte minden nap reggeltől késő délutánig meg lehet találni az iskolában.

Mindemellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is vezet kurzusokat a pedagógus szakvizsgára előkészítő képzésen. A képzés a „vérében van”: vagy ő képez, vagy ő vesz részt továbbképzésen, ha éppen egyiket sem csinálja, közvetlen kollégáinak tart szakmai ötletbörzét – sohasem lankad. Széles didaktikai-módszertani kultúrája nyelvtanári felkészültségéből is adódik. Kollégáival együttműködve Digitális Pedagógiai Műhelyt hozott létre iskolájában. Ő az egyik legtájékozottabb és legyakorlottabb kolléga az IKT eszközök használatában, honlapján minden ötletet közkinccsé tesz: 1001tortenet.weebly.com

Többször részt vett a NAT, illetve tantervek, kerettantervek készítésében, az érettségi vizsgakövetelmények korszerűsítésében. Feladatgyűjtemények készítői között is ott találjuk a nevét, gyakran dolgozik lektorként.

A Történelemtanárok Egyletében is kiemelkedő szakmai munkát végez. Maradandó élmény a digitális tartalmak alkalmazásáról tartott előadása az E-Story programban, példaadó a fotók, QR-kódok és gondolattérkép alkalmazását is bemutató óravázlata a GULAG-projektben; emlékezetes részvétele az 1956 az iskolában című kerekasztal-beszélgetésben és a kapcsolódó rádióbeszélgetésben.

A díj odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2019. szeptember 13-án határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2017. évi díjazottja Gönczöl Enikő

Gönczöl Enikő a történelemtanítás sokoldalú fejlesztője, megújítója.

Számos történelemtankönyv szerzője. Az Európa születése című, a Németh László Nyolcosztályos Gimnázium által kiadott tankönyvvel debütált 1992-ben, amelyet A középkori Európa (Szent Gellért Egyházi Kiadó), majd a méltán népszerű Befejezetlen múlt sorozat 1. kötetének megjelenése követett.

A történelemtanár-képzés és a történelemtanítás alapvető módszertani művének társszerzője (Az évszámokon innen és túl. Megújuló történelemtanítás Műszaki Kiadó, 2001). Meghatározó tanulmányok fűződnek nevéhez, amelyek például az Új Pedagógiai Szemlében és a Taní-tani című folyóiratban jelentek meg.

Több kutató és fejlesztő műhely munkájában vesz részt, így az OFI-ban és a SULINOVA-ban is dolgozott. Munkái közül az egyik legjelentősebb a Polgár a demokráciában című, több mint 100 modulból álló tananyagcsomag szerkesztése.

A történelem mellett társadalomismereti, állampolgári ismereteket és etikát tárgyaló kötetek szerzője. Ilyenek például az Én és a politika, valamint az Én és a többiek című, sokak által használt tankönyvek (Nemzeti Tankönyvkiadó), s bár címük szerint ezek a művek a 13-15 éveseknek szóltak, de több gimnáziumban is használták hiánypótló jellegük miatt. Társszerzőként jegyzi az Én, te, mi – Erkölcstan munkatankönyveket is (MRO Historia Könyvkiadó/Klett). A TTE több programjában is szakmailag kiemelkedőt alkotott: az Egyezzünk ki a múlttal! című, szemléletformáló projekt résztvevője, a Magyarország szerepe a második világháborúban c. írás szerzője (2010); a GULAG-program szakanyagainak szerkesztője és társszerzője (Magyar hadifoglyok a GULAG és GUVPI táborvilágban, 2017). Az Egylet metodikai cikksorozatának fontos, megbecsült szerzője: Ami a tankönyv lapjai mögött van: Személyes emlékek a történelemórán, (2009); Szituációba helyezett tanulás: Képviselőválasztás Iskolafalván (2009); „…meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?” – Nemzeti ünnepek az iskolában (2011) – ez a módszertani sorozat legnépszerűbb írása a nézettség, valamint a visszajelzések alapján; A történelmi tudás hálózata (2014).

Gönczöl Enikő kreatív személyiség, a legkülönbözőbb feladatokban gyakran meglepő, eredeti megoldásokat alkalmaz. Precíz, alapos, kiváló csapatjátékos és nagyszerű szervező. Vonzódik az új, ismeretlen teendőkhöz. Célja a diákok hosszú távú fejlesztése. Empatikus, a diák és a tanár nézőpontját, megközelítését egyaránt alkalmazza. Pillanatok alatt lát át helyzeteket, összefüggéseket. Sokféle témával, korszakkal foglalkozik, mindig pontosan tervezi meg a feldolgozás menetét, módszerét. Végtelenül humánus. Munkatársai úgy érezhetik, Enikővel fél szavakból is megértik egymást. Egy szakmai, egyszersmind baráti beszélgetés után beszélgetőtársa úgy érezheti, hogy jobban átlátja a témát, gondolkodása új értelmezési mezőbe került.

A díj odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2017. október 12-én határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2015. évi díjazottja Bihari Péter

Bihari Péter kitüntetésének indoklását egyetlen gondolatban foglalhatjuk össze: kiemelkedő képviselője a klasszikus „tudós tanár” típusának. Sokak szerint ez már kihalófélben van, ezt nehéz megítélnünk, de az kétségtelen, hogy legalábbis veszélyeztetett típusról van szó. Napjainkban megszokottá vált, hogy a közoktatásban dolgozó tanár „csak” tanítja, de nem műveli, nem kutatja, talán egyre kevésbé ismeri azt a tudományágat, amelyről egyetemi diplomával rendelkezik, s amelynek ismereteit nap mint nap átadja a fiatalabbaknak. Bihari Péter munkássága példamutató, hiszen nemcsak tanítja, hanem kutatja, értelmezi is a történelmet, továbbá rendelkezik azzal a képességgel, hogy hasznosítható formában fogalmazza meg a múltra vonatkozó tananyagot. Publikációs tevékenysége ennek megfelelően két fő pilléren nyugszik:

Egyrészt kutató történészként szakavatott tanulmányokban dolgozza fel az általa választott diszciplínákat, elsősorban a 20. század első felének vonatkozásában. Az első világháború centenáriumán különösen fontos felhívni a figyelmet a Lövészárkok a hátországban című, méltán ismert és elismert monográfiájára, a „nagy háborúhoz” kapcsolódó „személyes történeteket” illetve a „kérdéseket és válaszokat” összefoglaló köteteire. Az érdeklődő nagyközönség körében is nagy sikert aratott az 1914 A nagy háború száz éve című műve. Említést érdemel A németek – 2000 év Európa közepén című munkája, valamint a Középiskolai történelmi lexikonja is.

Másrészt számos tanár és diák Bihari Pétert tankönyvszerzőként és tankönyv-szerkesztőként ismeri. Legendás első tankönyvét (A 20. század története fiataloknak) szinte hihetetlen, de a pad alatt olvasták a diákok. Újszerűsége miatt is ki kell emelnünk a Befejezetlen múlt című hatkötetes sorozatot, melynek ötletgazdája, szerkesztője

és egyes köteteinek (társ)szerzője. Ez a sorozat történelemszemléletében, a tananyag elrendezésében és módszertanában ma is korszerűnek tekinthető.

Számos recenzió, cikk írója. Esetenként hazai és nemzetközi konferenciákon, műhelybeszélgetéseken fejti ki véleményét, szakmai műhelyekben érvel álláspontja mellett.

Bihari Péter legendás hírű pedagógus, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanára, aki diák- és tanárnemzedékek történelemszemléletét alakítja. A rendszerváltás óta sokat tesz azért, hogy mind szemléletében mind tartalmában megújuljanak a történelemtankönyvek, megújuljon a történelemtanítás.

S azért is, hogy a történelem ne csupán az élet tanítómestere, hanem élvezhető, tanítható, tanulható tudományágunk maradjon.

A díj odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2015. szeptember 25-én határozott.

A Szebenyi Péter-díj 2012. évi díjazottja: Stefány Judit

Tanár. Alkotó, kreatív személyiség, kiváló csapatjátékos. Már az egyetemen is kitűnt munkájával, képességeivel. A História folyóirat egyik szerkesztője 1985-90-ig, ahová Glatz Ferenc főszerkesztő hívta korábbi kiváló tanítványaként.

1991-től az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanít. Széleskörű történelmi és néprajzi iskolázottsága, tájékozottsága, nyitottsága, humora, együttműködési készsége példaadó kollégái számára. Bár elsősorban történelmet tanít, komoly tudományos tevékenységet fejtetett ki a néprajztudomány terén is. Szerkesztője volt a mestere, Fél Edit emlékére megjelentetett kötetnek, tudós feldolgozója a kazári női viselet változásainak. Tudományos kisdoktori fokozata ritkaságnak számít a középiskolai tanárok között.

Tankönyvek, tantervek (társ)szerzője, pedagógiai művek lektora, digitális tananyagok készítője, cikkek írója, tanártovábbképző programok oktatója. Országos és nemzetközi szakmai tanácskozások aktív résztvevője, szekcióvezetője, magyarországi képviselője.A diákjaira különösen figyelő, őket segítő patrónus. A rendszerváltás után új korszakot nyitó AKG tankönyvsorozat egyik szerkesztője, szerzője. Taneszköztár kidolgozója, módszertani anyagok készítője. Évekig ellátta az iskolai társadalomismereti munkaközösség-vezető feladatát is.Fontos szerepe volt a Sulinet digitális tananyagainak elkészítésében, valamint egy történelmi atlasz szerkesztésében is.

A tanítás folyamán a diákok hosszú távú fejlesztésében gondolkodik. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen alkalmazhatta kiváló tantervkészítői képességeit. Megbízható, alapos szakember. Kreativitásának köszönhetően meglepő, új nézőpontból közelít egy-egy problémához, és ötletes megoldásokkal áll elő.Eredeti ötletekben, elgondolásokban gazdag a módszertan, a pedagógia területén is. Bármilyen technikai vagy metodikai újdonság (pl. digitális tábla, kooperatív módszertan stb.) azonnal megmozgatja a fantáziáját, elsőként kezd vele foglalkozni.Mindig érdekelte a személyes történelem, az interjúk, a családtörténeti megközelítés. Egyik kezdeményezője, módszertani kidolgozója a diákokkal készített családtörténetek gyakorlatának.

Erős kisugárzású, segítőkész személyiség. Nagyon népszerű tanár, az iskolai tanárértékelésen a 7 fokozatú skálán 6,5 felett szokott lenni az átlaga, száznál több diák véleménye alapján.Mindannyiunknak például szolgálhat kiemelkedő alkotó munkája, humánus, gyermekközpontú személyisége.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2012. szeptember 15-én határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2011. évi díjazottja: Hahner Péter

Hahner Péter a kortárs magyar történetírás széles körben ismert egyénisége, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense. A „széles körben” ezúttal nem az ilyenkor szokásos közhely ismétlése, hiszen Hahner Péter nevét nem csupán a történész szakma művelői, kutatók, egyetemi oktatók jegyzik, de jól ismeri a történelem iránt érdeklődő nagyközönség, így diákjaink sora is. Nagy formátumú tanulmányok, monográfiák, forráskiadványok írója, szerkesztője. Megkerülhetetlen művek fűződnek nevéhez a francia forradalom, az Amerikai Egyesült Államok története, általánosan a 18–19. századi egyetemes történelem kapcsán. Dokumentumgyűjteményei is méltán foglalnak el kiemelt helyet valamennyi, történelem szakot oktató felsőoktatási intézmény szigorlati (kollokviumi) irodalomjegyzékében. De Hahner Péter birtokában van egy, az „akadémikus” történészvilág kevesebb tagjára jellemző képességnek: a történelmi ismeretterjesztés művelésének. Folyóiratcikkeiben, rövidebb lélegzetvételű írásaiban, népszerűsítő kiadványokban szakmailag imponáló alapossággal, ugyanakkor közérthetően, sőt kifejezetten szórakoztató stílusban mesél a történelem ismert és kevéssé ismert alakjairól, helyszíneiről, eseményeiről, ezáltal sokat tesz a történettudomány elismertségéért és megszerettetéséért. Kérlelhetetlen szakmai alaposság, a szakma féltése jellemzi tankönyvbírálatait. Szólnunk kell még konferencia-előadásairól, ismertetéseiről és kritikáiról, napi- és hetilapokban, internetes felületeken napvilágot látott publicisztikai írásairól, melyekről ugyanaz a szerencsés kettősség (szakmai alapossággal, filológiai igényességgel párosult ismeretterjesztő szándék és közérthetőség) mondható el.

Az elmúlt időszak szenzációs vállalkozása (kétszer 100 „történelmi tévhit” körüljárása impozáns monográfiákban) nemcsak hézagpótló jellege, hanem – a szerző szándékaitól részben független – időzítése miatt is figyelemre méltó. A történelemtanítás legfontosabb, napjainkra jellemző kihívását a tévhitek, köztudatban ugyan meggyökeresedett, viszont téves adatokra, következtetésekre vagy épp sajátos politikai érdekek szolgálatára alapozott interpretációk kezelése jelenti. Hahner Péter nagyon sokat tett azért, hogy az egyes tévhiteket lehessen adatokkal, tényekkel szembesíteni, a történelmi múlt vitatott darabjait „harag és részrehajlás” nélkül szemlélni illetve szemléltetni. Munkásságának van egy, a konkrét tévhiteken túlmutató hozadéka is: figyelmeztet a történelmi múlt kritikus, forrásközpontú szemléletének fontosságára, hozzájárul a kritikai gondolkodás képességének felismertetésére, fontosságának elismertetésére. Mindez – reményeink szerint – még jobban beépül a hazai történelemtanításba, a történelemtanárok munkájának szakmai megalapozásába.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2011. szeptember 16-i ülésén határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2008. évi díjazottjai: Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó

Tavaly a Történelemtanárok Egylete országos konferenciáján az egyik legsikeresebb előadó, Dupcsik Csaba így fogalmazott: „A történelemtanároknak manapság nem annyira tartalmi kérdésekkel vannak problémáik, mint inkább módszertaniakkal: az új érettségi rendszerrel megkezdődött az átállás a kompetencialapú tanításra. Az átállás végrehajtásától függetlenül, az alapelvvel szívből egyet tudok érteni: évszámok, nevek, fogalmak bifláztatásával csak megutáltatni lehet a történelmet, s ráadásul teljesen improduktív módon, hisz’ a bemagolt, de nem használt ismeretek a legjobb fejű diák fejéből is kiesnek az érettségi után. Ha viszont készségeket tanítunk, annak képességét, például, hogy tudjon mit kezdeni egy történelmi szöveggel, vagy hogy felfogja a tanuló, hogy a régmúlt korok embere nem csak abban különbözött tőlünk, hogy nem volt mobilja és bankkártyája, hanem életmódja és gondolkodása egészében – akkor talán jutottunk valamire.”

A Szebenyi Péter-díjat a TTE Bizottmánya elsősorban ezért ítélte Dupcsik Csabának és Repárszky Ildikónak: mert jutottak valamire. Sőt, hozzásegítenek bennünket, tanárokat és diákokat, hogy mi is jussunk „valamire”.

De mi is az a „valami”, amire eljuthattunk? A szerzőpáros egy telített piacra tudott új szemléletű és tartalmú tankönyvvel betörni, hiszen az 1990-es évek elején érthető okokból konjunktúrája támadt a 20. századdal foglalkozó történelemtankönyv-írásnak. Sokan sokféleképpen próbálták a rendszerváltás előtt elhanyagolt, elhallgatott vagy félreinformált történelmi ismereteinket pótolni, helyretenni. Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó „Történelem IV.” című, több kiadást megért tankönyvükkel az egyik legbiztatóbb kísérletet tették arra, hogy a napjainkkal folyton összegubancolódó 20. (sőt már 21.) századi történelmet érthetővé, tanulhatóvá, a tananyagból leszűrt információkat használhatókká tegyék. Az új érettségi rendszerére való átállást elsősorban ezzel a szemléleti újítással szolgálták, nemcsak diákok, hanem történelemtanárok számára is megkönnyítve a tanulás közös munkáját. E tankönyvük mellett két további kötettel járultak hozzá (más szerzőkkel kiegészülve) a „Befejezetlen múlt” sorozathoz, továbbá tankönyvükhöz egy hasonló szemléletű és színvonalú témazáró feladatgyűjteményt, valamint egy képességfejlesztő feladatokkal kombinált forrásgyűjteményt is sajtó alá rendeztek.

Tankönyveik minden szempontból szerencsés szerzőpáros alkotásai, ugyanis mindkettőjükről elmondható, hogy nemcsak a történelemtanítás iránt van érzékük, hanem választott szakmájukat kutatóként is jól ismerik. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozó Dupcsik Csaba értékes publikációkat felvonultató, a magyar társadalom bajait érzékenyen diagnosztizáló szakember, Repárszky Ildikó pedig gyakorló, tanítványainak sikerei által minősített történelemtanár, aki televíziós órákat is tart. Munkájuk minden fejezetében meglátszik ez a kettős kötődés, különösen azokban a szövegrészekben, amelyek a súlyos kérdéseket felvető társadalomtörténetet a tudomány misztikus homályából kihámozva teszik érthetővé és érdekessé a diákok számára.

Kutatómunkájuk és tankönyveik még egy vonatkozására kell felhívni a figyelmet. A szerzőpáros volt az első, akik – sajnos jelenleg az interneten épp nem elérhető – elektronikus tananyagot szerkesztettek „A romák Magyarországon” címmel. Mint Dupcsik Csaba TTE-konferencia előadása is mutatja, a mai magyar társadalom legsúlyosabb problémáját képes elemző módon, sokoldalúan bemutatni. Tankönyvük vonatkozó fejezeteit olvasva nem csupán a cigányság múltját és jelenét, hanem saját magunkat is megismerjük.
Ezek azok a „valamik”, amiért az idei Szebenyi Péter-díjunk méltó kezekbe kerül.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2008. szeptember 12-i ülésén határozott.

---

A Szebenyi Péter-díj 2007. évi díjazottja

1974 őszének egyik délelőttjén a debreceni református gimnázium 3. b. osztályából drámai vita hangjai szűrődtek a folyósóra. Odabent XVI. Lajos felett ítélkeztek. „Életem első iskolai órája volt ez, melyen a tanult anyag valóságos izgalmat keltett – emlékszik ma vissza a Nemzeti Konvent akkori elnöke. – Hosszú Gyula bármit tanított történelemből, az mindig maga volt az élet: bevezetés az emberi döntések gyötrelmeibe és katarzisába, hogy saját életünkben is igaz döntéseket hozzunk.”

A diákok között ülő, 28 éves történelemtanár egykor ugyanitt, a refiben tanult, és miután a városban kijárta a történelem-földrajz szakot, rövid kisbéri tanítás után tért vissza ide, hogy aztán innen menjen tovább Budapestre a Berzsenyibe, az AKG-ba, a Fazekasba.

Bárhol is tanított, sehol sem a politikai, egyházi vagy szakmai elvárások érdekelték; mindig a saját belső iránytűje után haladt. Már a Berzsenyiben történt, hogy a túlságosan tág filozófia tantervet egy századfordulós gondolkodástörténeti kurzusra cserélte, melynek csak néhány óráját tartotta ő maga, a többit meghívott berzsenyis kollégái, különféle témák szenvedélyes kutatói; volt óra, amit ketten is, egymással vitatkozva. Később vezetésével ugyanők kezdték meg a több tantárgy együttműködésére épülő művelődéstörténet kimunkálását, melynek tanításától az sem idegen, hogy adott esetben magyartanár történelemórát tartson, vagy fordítva, miközben végig figyelemmel kísérik egymás munkáját.

E páratlan kísérlet segédanyagaként öt kötetes tankönyv- és szöveggyűjtemény-sorozatot készített az őskor és ókor művelődéstörténetéről, mégpedig a megszokott apró adatok halmozása helyett jól megválasztott szövegek és képek elmélyült elemzésére építve. Ezzel párhuzamosan írta az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak a 20. század első felét feldolgozó tankönyvét, mely egy történész szerint – a holokauszt tárgyalásmódjával – „a magyar tankönyvsivatagban katedrálisként emelkedik ki a többiek közül.” Ezt követően készítette el a hazai holokauszt oktatás megkerülhetetlen kulcskönyvét (Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról), amellyel a Minisztérium pályázatán – egy másik mű mellett – első helyezést ért el. E műve a (TTE által kiadott) holokauszt oktatási csomag egyik meghatározó eleme lett.

Jelenleg a Centrópa zsidó családok történeteit gyűjtő munkájában vesz részt, társadalomtörténeti háttérelemzésekkel, egyes városok helytörténetéhez kapcsolódó kiállítás-sorozattal, multimédiás oktatási anyagok iskolai kipróbálásával, konferenciák és pályázatok szervezésével. A zsidóság sorsát nem személytelen tömegek pusztulása felől, hanem az egyének és kisközösségek együttélése, mindennapi élete irányából közelíti. A gátlások és elfojtások nélkül, becsületesen végigmondott történet foglalkoztatja, akár az 1945 előtti, akár az azt követő tehertételeinket tárgyalja; a Berzsenyiben már a 80-as évek elején rendezett 56-os megemlékezést, meghívottak élménybeszámolóival.

Éveken keresztül vezetett filmklubot, olvasókört, és előfordult, hogy ugyanazt a színdarabot újra és újra megrendezte a diákokkal, minden évben, más rétegét bontva ki közösen. Művészettörténeti óráiról, közösen készített diáiról, vetítéseiről áhítattal mesélnek tanítványai. Kirándulások, táborozások, Erdély-járás, prágai-bécsi művelődéstörténeti utazások, szüret Zemplénben, paraszti munka Székelyzsomboron… felsorolni is nehéz.

Talán oly sok már a beszéd, hogy a méltatók kiérdemlik Hosszú tanár úr Arany sárgarépa díját. Hiszen, mint egykori tanítványai mondják, „ami nekünk a bajuszpödörés után elsőként eszünkbe jut róla, hogy ő tanította meg értékelni a csendet. Azt, hogy a csend nem csak kínos lehet, egy csendben annyi minden »elmondható«. Egy-egy ilyen pillanatban gyakran eszünkbe jut Hosszú… Hogyan tanította? Volt, mikor egy Cseh Tamás számmal. Máskor pedig egy haszid történettel két rabbiról, akik egész életükben találkozni akartak egymással, és mikor végre az egyik rabbi öreg korában fölkereste a másikat, csak leült a másikkal szemben, és hallgattak órákon át. Végül a vendég fölállt, megölelte a vendéglátóját és így szólt: »Köszönöm barátom«”.

A Történelemtanárok (17.) Országos Konferenciája

---

A Szebenyi Péter-díj 2004. évi díjazottja: Lőrinc László

Lőrinc László neve egybeforrt a történelemtanítás megújításával. Azon kevesek közé tartozik, akik szakítottak az akadémikus, avítt történelemtanítással. Már az Árpád Gimnáziumban is újszerű módon tanított. A lehetőségek és a modernizáció szándéka vezette az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba, ahol szinte a kezdetektől részt vett az elméleti és gyakorlati munkában, az iskola tantervének és újszerű tanítási módszereinek kialakításában. Nem az az újító, aki magára zárja a tanterem ajtaját, és csak diákjaival osztja meg tudását és gondolatait a történelemről.

A történelemtanításról és magáról a történelemről vallott hitvallását leginkább történelemkönyvei mutatják. Felsorolni is sok lenne azoknak a könyveknek a címeit, amelyeket szerzőként jegyez.
Lőrinc Lászlónak köszönhető, hogy az életmódtörténet és így a hétköznapi ember megjelent a középiskolai történelemtanításban. Ő a hazai életmódtörténet-tankönyvírás megteremtője, legnagyobb mestere.
Mindnyájan tudjuk, könyveiben életre kel a történelem: hús-vér emberek szerepelnek benne, akik élik mindennapi életüket – laknak, házasodnak, szeretnek, esznek, büntetnek, éreznek –, ugyanúgy ezer évvel ezelőtt, mint ahogy ma is. Általa visszakerült az ember a történelemkönyvekbe.
Könyvei sok főiskolai és egyetemi kurzuson kötelező irodalomként szerepelnek. A történelemtanítás megújításában a tankönyvíráson és a napi tanítási gyakorlaton kívül is szerepet vállal. Állandó véleményezője a különböző tanterveknek, tananyagoknak. Játékokat tartalmazó művelődéstörténeti CD-k társszerzője, készített metodikai távoktató tananyagot, valamint életmódtörténeti kronológiát is.
Nem hagyja szó nélkül a publicisztikában, politikában megjelenő történelmi csúsztatásokat, tévedéseket sem.
Tudományos és szakmai érdeklődésének különleges területe a színház. Rendezőként és dramaturgként számos darabot állított színpadra, tudósként a bábszínháztörténet nagy ismerője. A filmezés és a történelemtanítás összekapcsolásán is munkálkodik. Televíziós filmek szakértője. Diákjaival együtt feldolgozta, s előadta a kékcédulás választások utáni parlamenti vitákat.
Mindezek mellett nem hanyagolta el az ismeretterjesztést sem: éveken át volt szerzője a Sulinet digitális oldalainak, cikkei a mai nap is olvashatóak.
Lőrinc László eddigi munkái visszaadták nekünk, történelemtanároknak, azt a hitet, hogy mégis csak a történelem a legizgalmasabb, a leghasznosabb és legélvezetesebb tantárgy.
Népszerű, jó humorú ember. Tanítványai, kollégái nem csupán tisztelik, de szeretik is. Tudományos, pedagógiai, tankönyvírói, népszerűsítő munkája mellett embersége, toleranciája is mindannyiunknak például szolgálhat.

A plakett odaítéléséről a TTE Bizottmánya 2004. szeptember 24-i ülésén határozott.

A Szebenyi Péter-díj 2002. évi díjazottja: dr. Knausz Imre

Eddigi pályája során középiskolai tanárként, tudományos kutatóként, osztályvezetőként, igazgatóként, szaktanácsadóként, egyetemi oktatóként dolgozott. 1997-ben Szebenyi Pétert követően, az ő javaslatára lett a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója. Hamarosan Mesteréhez hasonlóan egyetemi oktató lett, jelenleg a Miskolci Egyetem docense.

Érdeklődése igen tágas: a történelemtanítás szakmódszertanától az általános didaktikán át a nevelésbölcseletig terjed. A modern, igényes, megújulásra képes történelemtanítás elkötelezett híve. Hozzá köthető a mélységelvű történelemtanítás módszerének (hazai) kidolgozása.

A KOMP-csoport tagja, a komprehenzív iskola hazai meghonosítása érdekében művelődéstörténeti tanterveket készített. A NAT történelem részének egyik alkotója, javaslatot készített a NAT felülvizsgálatára is. A kerettanterv egyik felkért lektora volt.

Tanulmányai, cikkei meghatározóak, a szakmai gondolkodás számára új irányt mutatóak. Jól példázza ezt közelmúltban megjelent munkája is: Műveltség és autonómia (Iskolakultúra, 2002). Publicisztikai művei az érdeklődő nagyközönség számára is érthetővé, megélhetővé teszik a szakmánkat érintő legfontosabb kihívásokat.

Egyaránt írt, szerkesztett általános iskolai tankönyvet és egyetemi jegyzetet; több lexikon szócikkeinek is szerzője. Oktatástörténészi munkássága is figyelemre méltó.

Kiemelkedő munkája a korszerű szakmódszertant bemutató kötet szerkesztése (Az évszámokon innen és túl- Megújuló történelemtanítás, Budapest, 2001). Egyetemi oktatóként és a TTE tanári továbbképzésén a gyakorlatban is sokat tesz azért, hogy a történelemtanárok metodikai kultúrája gazdagodjék.

Számottevő műhelyteremtő tevékenysége.

Munkássága számos területén – annak sajátos lehetőségeit jól kihasználva – alkalmazza, népszerűsíti az Internetet is.

Szakmai, közéleti tevékenységének jellegzetes eleme, hogy kezdeményezésére fogadta el a TTE, valamint a Történelemtanárok Országos Konferenciája az Állásfoglalás a tárgyilagos történelemtanításról című dokumentumot, amely a történelemtanítás morális alapvetésének is tekinthető; 1995-től a TTE Bizottmányának aktív tagja, 1998-tól alelnöke.

Tudományos megközelítésére, korrekt vitastílusára jellemző, hogy az adott problémát teljes körűen és sztoikus nyugalommal járja körbe. Szakmai felkészültsége mellett embersége, humánus, gyermekközpontú, toleráns tanári attitűdje is mindnyájunk számára példaadó lehet.