A Budapesti Honismereti
Társaság webhelyét olyan emberek készítik, akik szeretik a várost; olyan
embereknek, akik szintén szeretik a várost; olyan emberekről, akik
szerették ezt a várost.
Ha az emberen elhatalmasodik az érzés, hogy Budapest
menthetetlenül a szervezetlenség, ingatlanpanamák, együttműködni
képtelen önkormányzatok, késedelmesen vagy soha meg nem valósuló
beruházások színtere lett (elátkozott hely stb.), akkor ideje elmerülni a
város történelmében. Ehhez pedig megfelelő kiindulópont a Budapesti Honismereti Társaság
webhelye. Azonnal egy másik városba kerülünk. Mert a régi
szervezetlenség, ingatlanpanamák stb. emléke már elhomályosult, maradtak
a város hősei Mátyás királytól Podmaniczkyig és persze iparosok,
vendéglősök, művészek – akiknek köszönhetjük, hogy ma van mit féltenünk
Budapesten.
Kritizálhatnám az oldal
kinézetét, de elvéteném a lényeget. Sorolhatnám, hogy közgyűjtemények,
civil szervezetek, pályázatiok, bibliográfia és még milyen mik vannak
itt összegyűjtve. (És a Városunk című újság összes száma –
kincsesbánya.) Ezek helyett most egyetlen momentumot emelek ki: az egész
oldal hitelességet sugároz; érdek nélküli elkötelezettséget az
ismeretterjesztés, „közművelés” iránt; a város gondos szeretetét.
Elég egy kicsit elgondolkodni a
város múltján, és az ember rögtön más érzésekkel kerülgeti a frissen
épült, üres mélygarázs közelében a járdán parkoló terepjárót, mert arra
gondol: Budapest előbb vagy utóbb megrázza magát.