Több
mint 90 évvel ezelőtt, 1915 tavaszán brit rombolók süllyesztették el azt
a német tengeralattjárót, amelyre még január elején bukkantak skót
búvárok. (Forrás: Art of War)

Az I.
világháború tengeri küzdelmeiben már – a felszíni hadiflották hajói
mellett – a tengeralattjárók is meghatározó szerephez jutottak. A
katonai műveletek része volt az 1915. március 10-én éjjel lezajlott
esemény is. Az őrjáraton lévő, U-12 jelű német búvárhajót három brit
romboló – a HMS Ariel, a HMS Acheron és a HMS Attack – derítette fel,
majd kerítette be. Az éppen lemerülésben lévő búvárnaszádot – az egykori
beszámolók alapján – az Ariel legázolással süllyesztette el. Az U-12
legénységéből 19 fő – köztük Hans Kratzch parancsnok – is odaveszett a
hajójával együtt. A másik 10 ember viszont angol fogságba esett. Az
U-Boot az első és egyike volt annak a kis szériában gyártott kísérleti
modellnek, amely felderítő repülőgépet is hordozhatott magával a
fedélzeten. Két darab, gazolinnal (illetve petróleummal) működő motorja
összesen két hajócsavart hajtott meg.

A tengeralattjárót elöl és hátul is két-két torpedóvető
csővel építették.
Az U-12 első sikeres felkutatása a neves
nemzetközi roncskutató-történész, az amerikai Clive Cussler nevéhez
fűződik, aki 1984-ben meg is találta a tengeralattjáró végső nyughelyét.
Akkor azonban az angol tengerészeti minisztériumban egy véletlen –
adminisztrációs hiba – folytán rossz adatok kerültek bejegyzésre. Végül a
két skót búvár, a Bo’nessből származó Jim MacLeod, valamint a falkirki
Martin Sinclair a 2003 óta tartó keresés után végre, 2008. január 12-én a
berwickshire-i Eyemouthtól mintegy 25 mérföldre felfedezte az U-12
roncsait. (A Cussler-féle pozíciótól jó 20 mérfölddel távolabb.) A
hajótest mindössze 60 méter mélyen, érintetlenül nyugszik a tenger
alatt.

A parancsnoki torony bal
oldalán sérülések láthatók, amelyeket a HMS Ariel romboló az ütközéskor
okozott. A felvételek tanúsága szerint az egyik torpedóvető csőben még
betöltött torpedó is látható. A búvárok természetesen azonnal
értesítették az illetékes hatóságokat, valamint jelentették a helyszín
pontos koordinátáit. A 19 tengerész halálával végződő tragédia színhelye
– a nemzetközi egyezmények értelmében – háborús kegyeleti helynek
számít, így a maradványokat és a búvárhajót sem lehet
háborítani.