Popély
Árpád történész, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa a
közelmúltban a budapesti Magyar Országos Levéltárban megtalálta a
lakosságcsere keretében, valamint a háborús bűnösség ürügyén
áttelepítésre kijelölt magyarok csaknem teljes névjegyzékét – számolt be
róla a pozsonyi Új Szó című napilap. (Forrás: Múlt-kor)

A fellelt több ezer oldalas iratanyag
feldolgozása jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második
világháború utáni jogfosztottságának időszakáról, azon belül a
kitelepítésről alkotott eddigi képet. A lap terjedelmes beszélgetést
közöl az anyagot feltáró történésszel, aki elmondja: Csehszlovákia közel
kétszázezer felvidéki magyart vett fel a Magyarországra kitelepítendők
listájára.

„Az 1946. február 27-én
aláírt lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy
annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi
Magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való
áttelepülésre. Ezen felül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan
áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített
magyarokat.”

A történész
feltételezi, hogy a névjegyzék a Szlovák Telepítési Hivatal pozsonyi
levéltárban őrzött, ám máig nem kutatható iratanyagában is nyilvánvalóan
ott rejtekezik. A háború alatt Londonban felállított csehszlovák
emigráns kormány vezetője, a magyar és a német kisebbség teljes
kitelepítését eltervező Eduard Benes így akarta elejét venni annak, hogy
a jövőben Csehszlovákia kárára bármiféle határmódosítás
bekövetkezzen.

„Magyarország
kezdetben ellenezte mind az egyoldalú kitelepítést, mind a kényszerű
lakosságcserét, ám a nagyhatalmak nyomásának engedve – és tekintettel
arra a körülményre, hogy Csehszlovákia megkezdte a felvidéki magyarok
kényszermunkára deportálását – tárgyalni kényszerült a
lakosságcseréről”, végül aláírta az egyezményt, amelynek értelmében 1947
áprilisától 1948 decemberéig megközelítőleg 90 ezer szlovákiai magyart
telepítettek át Magyarországra, ahonnan a helyükre 72 ezer szlovák
települt át Csehszlovákiába.

Benesék
tervei szerint azonban „jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar
lakosság kitelepítése”, s noha a csere a paritás elvére épült, a csere
keretében kijelölt magyarok száma mégis tízezerrel több volt annál,
amennyiben megállapodtak. Csehszlovákia eredetileg azzal számolt, – és a
hivatalos propaganda is ezt hirdette – hogy Magyarországon
négy-ötszázezer szlovák él, és így majd több százezer szlovák érkezik a
szlovákiai magyarok helyére.

„Ehhez
képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren voltak” a
szlovákiai áttelepülésre jelentkező szlovákok, akik közül végül csak 72
ezren szánták el magukat, hogy Szlovákiába költözzenek, jóllehet, az ő
soraikban a csehszlovák hatóságok nyílt toborzást folytathattak: a
kényszerűen Magyarországra települő, a lényegesen módosabb felvidéki
magyarok házaival, földvagyonával csábíthatták el őket
Magyarországról.

Csehszlovákia jogot
szerzett arra, hogy egyoldalúan kitelepíthesse azokat is, akiket a
népbíróságai háborús bűnösnek nyilvánítottak. Sokakat csak azért, mert
„1938-ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán,
vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként
áttelepítendők listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt
vettek fel, ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is
aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvalóan nagy részüknél hiányzott az
elmarasztaló bírósági ítélet” – mondta a történész.

Popély azt is jelezte: a most fellelt névjegyzék
tanúsága szerint a kitelepítésre kijelölt magyarok száma 181 ezer volt,
de mert „a névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, az eddigi
vizsgálatokból azonban máris arra következtethetünk, hogy az
áttelepítésre kijelöltek (magyarok) száma” ennél is több volt:
„megközelítőleg 185 embert terveztek Magyarországra telepíteni” a
homogén cseh-szlovák nemzetállamot álmodó csehszlovák
politikusok.

(Múlt-kor/MTI)