Tarthatjuk-e
optimálisnak a most megvalósult koszovói rendezést. Mennyire aktuálisak
Bibó gondolatai. Peragovics Ferenc szerint: nagyon is.

A Mozgó Világ 2008/2. számában Vajda Mihály
filozófus elemzi Bibó István eszméinek, gondolkodási módszereinek
aktualitását. (A tanulmány korábban elhangzott a Kortársunk Bibó István
című konferencián 2007 decemberében.) Használható-e ma a nagyszerű
életmű, amelynek bizonyos elemeit szinte Szentírásként kezelték a
rendszerváltás/rendszerváltozás körüli időkben? Segíthet-e bizonyos
problémák kibogozásában, kezelésében a politikai értelemben sokak által
naívnak tartott Bibó? – teszi fel a kérdést a szerző.

Bibó rengeteg figyelmet szentelt korunk nemzetközi
konfliktusainak; arab-zsidó viszálynak, ciprusi törököknek és
görögöknek, a kelet-európai kisállamok nyomorúságairól írt alapvető
esszéket. Vajda Jacques Derrida nyomán dekonstruktívnak nevezi
módszerét, amely sok esetben sikerrel kecsegtetett volna, ha Bibót is
megkérdezik a döntéshozók egy-egy konfliktus kezelésekor. Mi a
dekonstrukció lényege? Bibó írásaiban általában az egyik fél érvelését
sem fogadja maradéktalanul el, hanem a gondolati sémák elemekre
szedésével, célkitűzéseik módosításával, de nem elvtelen feladásával
közelíti elgondolásaikat egymáshoz, hogy népeik előtt is vállalható
kompromisszum kerekedjék ki belőle.

A nemzetek az esetek többségében rendkívül elfogult és a
rivális nép számára igazságtalan konstrukciókat dolgoznak ki maguknak. A
nacionalizmus már csak ilyen, robbanékony gyúanyag.

Vajda tanulmányában a napjainkban végjátékához közeledő
koszovói konfliktust hozza fel példaként. Minden mondatával azt
sugallja, hogy a szerb-albán viszály remek nyersanyagot szolgáltatott
volna Bibó Istvánnak egy újabb esszéhez. Mert Vajda kárhoztatja a
Nemzetközi Közösséget, mivel az képtelen az összeütközések
dekonstruktív, azaz bibóista elemzésére. A koszovói albánok igazsága
köszönő viszonyban sincs a szerbekével és fordítva. Az utóbbi hetek
eseményei azt jelzik, hogy az Egyesült Államok és az EU országok
többsége akceptálta az albánok igényeit, de senki nem mondta ki, hogy a
„szerbeknek valamilyen értelemben, legalább részben igazuk van. Holott
igazuk van.” (Vajda Mihály: Aktuális-e ma még Bibó István? in: Mozgó
világ, 2008/2. 7. p.) Koszovó a szerb állam kialakulásának bölcsője, ősi
templomokban a leggazdagabb része (volt) Szerbiának, itt zajlott le a
szerb történelem Mohácsának nevezhető Koszovo Polje-i ütközet.

Vajda tollát mintha Bibó István
fogná, mert így folytatja. A hosszútávon elfogadható megoldás egy olyan
kiegyezés lehetne, amely csak részben akceptálja a két egymásnak feszülő
érvet, az etnikait és a status quo-t. „Volt-e valaki is a politikusok
között, akinek eszébe jutott volna, hogy a legjobb és legfelelősebb
megoldás talán Koszovó felosztása lenne?” – kérdezi a szerző. A kérdés
jogos, hiszen Koszovó északi részén él a kb. 160 000 szerb, itt
található a szerb történelemhez kapcsolódó szent helyek többsége. Vagyis
tulajdonképpen nem sok akadálya van annak, hogy ezt a kis részt
leválasszák az önállóság útjára lépő Koszovóról. Ez az új állam
kisebbedésével jár, előnye viszont, hogy etnikailag tiszta albán. A
szerbek igényének részbeni kielégítése pedig elősegíti a területi
csonkítás elviselését és fokozatos érzelmi elfogadását. Nem abszurd az a
feltételezés sem, hogy egy néhány tízezer embert megmozgató
lakosságcserére is sort lehetne/lehetett volna keríteni. Bibó erről,
mint a nemzetközi konfliktusok rendezésének egyik végső eszközéről, így
ír: „… a kölcsönös és megfelelő nemzetközi felügyelet és garanciák
mellett történő áttelepülés egészen kivételes eljárásként, elmérgesedett
helyzetekben alkalmas lehet gyors stabilizálódás és legitimálódás
előidézésére.” (Bibó István: Válogatott tanulmányok 4. kötet, 453.
p.)

Kár, hogy Bibó István nem
született korábban, mert szívesen láttuk volna a párizsi békekonferencia
egyik főtárgyalójának, Clemenceau-nak a tanácsadójaként. Bár, mint
látjuk, a világ azóta sem él a méltányosság, elfogulatlanság,
igazságosság, bonyolultabban mondva a dekonstrukció módszerével, amiről
maga Bibó nyilatkozott egy interjúban nagyon szépen: „Az objektivitás is
lehet szenvedély.”

Esztergom,
2008-02-29   

Peragovics Ferenc

A
fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját
jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van
az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a
honlapon fórum indításával jelezheti.