Hogyan
óvjuk meg a gyerekeket az erőszakos számítógépes játékoktól, a pornográf
internetes tartalmaktól és az online közösségi oldalak veszélyeitől?
Egy brit jelentés egyebek között önkéntes online korhatárrendszer
bevezetését javasolja. (Forrás: Metazin)

 „Amikor felkértek a jelentés elkészítésére,
azt tapasztaltam, hogy az internettel kapcsolatos félelmek zömét az
okozza, hogy az emberek nem értik, hogyan működik. Azt találgatták,
vajon végtelen vaksötét, veszélyes és ártalmas hely-e a világháló. Az
elmúlt hat hónap során rengeteget tanultam, és most már magam sem félek
annyira az internettől” – idézi Richard Woods, a Times magazin
munkatársa Taya Byront, a közismert
gyerekpszichológust.

Az interjú
apropóját az adja, hogy múlt héten jelent meg a Gordon Brown brit
miniszterelnök felkérésére készített jelentés, amelyben Byron azt
vizsgálta, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve a számítógépes
játékokat és internetet használó gyerekek.

A számítógépes játékokkal kapcsolatban a jelentés
statisztikailag bizonyítottnak látja ugyan, hogy az erőszakos játékokat
használó gyerekek hajlamosabbak az erőszakra, arra azonban nincs
bizonyíték, hogy a fiatalokat a számítógépes játékok teszik
agresszívvá.

Byron az internettel
kapcsolatban elsősorban a pornográf tartalmak és az online közösségi
oldalak veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nemcsak a közösségi oldalakon
és fórumokon vadászó pedofiloktól kell tartani, hanem azoktól a
fiataloktól is, akik társaik szekálását és lejáratását az online világra
is kiterjesztik. Néhány éve Angliában egy tizenhárom éves fiút
öngyilkosságba kergettek az osztálytársai. Azt terjesztették róla az
interneten, hogy meleg. Egy tizenöt éves kamaszlány osztálytársainak
névtelen éjszakai telefonhívásai miatt végzett magával. A kamerás
mobiltelefonok korában senki sincs biztonságban: bárki bármikor
megalázás célpontja lehet.

Az
ajánlás egyrészt biztonsági intézkedéseket javasol: a pornográf és
erőszakos tartalmakat kiszűrő programok széles körű használatát és
önkéntes, a televízióban használatos korhatárrendszer bevezetését. Az
utóbbi felvetést sokan a szabadság elleni újabb felesleges
adminisztratív lépésként értékelik, amely csak a bürokráciát és az
állami szerepvállalást erősíti. A Microsoft viszont üdvözölte a
korhatárrendszer bevezetésének gondolatát.

A jelentést készítő pszichológus nem gondolja, hogy új
szabályok bevezetésével megoldható a probléma. „A cenzúra úgysem érné el
a célját. A gyerekek külföldi szervereken és ellenőrizetlen oldalakon
úgyis hozzáférnének a nem kívánatos tartalmakhoz.” Az önkéntes
korhatárrendszer és a szűrőprogramok mellett fontos, hogy a szülők
megismerjék a veszélyeket, és felügyeljék az internetező
gyerekeket.

Byron maga is a
megfogalmazott elvek szerint neveli gyerekeit. Tízéves kisfia csak a
szülők jelenlétében használhatja a világhálót. Tizenkét éves lányát
azonban már nem tartják ilyen rövid pórázon: a naplójába sem olvasnak
bele, és internetezés közben sem ülnek mellé. „Byron arra is
figyelmeztet, hogy nem kell minden kockázatos dologtól megóvni a
gyerekeket. A felnőtté válás folyamatában fontos, hogy a fiatalok
megtanulják maguk felismerni és felmérni a veszélyeket.”