Kína
első császárának sírját őrző, közel 8000 darabból álló agyaghadsereg
figuráinak mindegyikét tojással vonták be a készítésükkor, állapította
meg egy olasz-német kémikus csapat. (Forrás: SG)

A kutatók szerint a tojás a színes festékek
kötőanyagaként szolgált, amit egy lakkrétegre vittek fel. A
vizsgálatokról megjelent tanulmány egyik szerzője, Katharina Blaensdorf,
a Müncheni Műszaki Egyetem tudósa a Discovery News-nak adott
interjújában elemezte a tojás alkalmazását. „Felvert tojással keverve a
korabeli festék rendkívül stabillá vált, és nem oldotta a víz, ami jóval
ellenállóbbá tette a párával és a nedvességgel szemben” – magyarázta. A
tojás fehérjéi emellett elősegítették a lakk és a festék közötti
tapadást is, miközben vastagságot és formázhatóságot kölcsönzött magának
a festéknek, tette hozzá Blaensdorf olasz munkatársa, Ilaria Bonaduce, a
Pisai Egyetem kutatója.

A
vizsgálatokhoz több figuratípusból, valamint az agyagkatonáknak i.e.
210-től otthont adó mauzóleum padlózatán talált festék töredékekből
vettek mintát, majd kémiailag elkülönítve az összetevőket, egy gép
segítségével megállapították a festék összetételét. A kutatók valamilyen
állati enyvet feltételeztek kötőanyagként, azonban az összes vizsgálat a
tojást hozta ki megoldásként, ami más korabeli kultúrák művészeteiben
is felbukkant. Az elemzések egyébként ólomfehér, kvarc, higany-szulfid,
faszén, réz sók, azurit, valamint a jellegzetes és a szobrok színét
nagyban meghatározó kínai lila jelenlétét mutatták ki a
festékekben.

Az élénk árnyalatok
nagyon fontosak voltak, mivel az akkori társadalom rendkívül nagyra
becsülte a színeket, és minél színesebb volt egy hadsereg, annál nagyobb
csodálat övezte, a császár pedig a legjobbat követelhette magának,
vélekedett Blaensdorf. A tartós agyag és a vastag, tojásos festék
alkalmazása arra utal, hogy az időtállóság is legalább olyan fontos
szempont volt, mint a színezés, sőt a mauzóleumot még klasszikus
csapdákkal – mint a felhúzott számszeríjak – is ellátták a leendő
sírrablók ellen. Nyolc fazekasmester kézjegyét számlálták meg az
agyagfigurákon, többük a császári udvar alkalmazásában állt, míg más
művészek jó nevű helyi mesteremberként kaptak megbízást a
munkára.

Annak ellenére, hogy aligha
van olyan, aki ne ismerné a híres agyaghadsereget, összességében igen
keveset tudunk erről a gyűjteményről, nyilatkozott Erika Ribechini, a
Pisai Egyetem Kémiai és Ipari-kémiai Tanszékének tanára, aki maga nem
vett részt a kutatásban, viszont „nagyon jól prezentáltnak” nevezte az
új felfedezéseket. A tojás alkalmazásának beazonosítását különösen
jelentősnek tartja, mivel nagyjából ugyanezen időszakban a római és az
ógörög művészek szintén kötőanyagként alkalmazták a tojást a freskóknál
és egyéb kőfelületekre felvitt festményeik esetében. A kutatás az
agyagkatonák restaurátorainak is fontos információkat adhat a
helyreállítási és konzerválási módszerek
kiválasztásához.