Az ember
evolúciós története során először két külön alfajként kezdett fejlődni,
mielőtt egy populációvá forrt volna össze, állítja egy genetikai
tanulmány. (Forrás: SG)

Az Afrikában
bekövetkezett genetikai szétválás eredményeként egyes populációk nem
kevesebb, mint 100 000 éven keresztül éltek elszigeteltségben,
állapította meg az emberek vándorlását DNS-eiken keresztül vizsgáló
Genográfiai Projekt. A kutatás részleteiről az amerikai Human Genetics
szaklap számol be. A szétválást egy aszályok sorát elindító
klímaváltozás idézte elő, éket verve Afrika keleti és déli lakói
közé.

Ez lehetett a leghosszabb
időszak, melyben a modern emberi populációk elszigetelve éltek
egymástól. A szétválás idején – nagyjából 150 000 évvel ezelőtt –
fajunk, a Homo sapiens még az afrikai kontinensre volt korlátozódva. A
következtetések, melyeket több tudós is vitat, a mai afrikai népesség
mitokondriális DNS-ének elemzésein alapulnak. A mitokondriumok a sejtek
energiatermelésért felelős alkotóelemei. Ez a DNS típus anyai ágon
öröklődik, jobban megőrződik a csontokban, mint a sejtmag genetikai
információi, és kevésbé mutálódhat, ami rendkívül alkalmassá teszi egy
sok-generációs elemzéshez.

„Nem
tudjuk meddig tartott az emberféléknek külön fajokba szétválni, de az
egyértelmű, hogy az elszigeteltség nagyon hosszú időre szólt” –
nyilatkozott dr. Spencer Wells, a projekt igazgatója. „A két faj csak a
kőkorszak végén talált újra egymásra, ami a populációk terjeszkedésének
köszönhető.”

Bár a mai emberek
DNS-ei magukban hordozzák az ősi szétválás egy jegyét, a mai afrikaiak
egyetlen populáció részei. A kutatók összeállítottak egy családfát az
Afrikában talált miokondriális DNS csoportokból. Egy nagy szétválás
majdnem a fa gyökereinél következett be 150 000 évvel ezelőtt. A
szétválás egyik vonulata a mitokondriális családfában jelenleg főként
kelet- és nyugat-Afrikában található meg, illetve Afrikán kívül az
összes anyai ágon. A másik vonulat a Khoi és San (Khoisan)
vadászó-gyűjtögető törzseknél lehető fel, akik Afrika déli részét
lakják. A legtöbb mai afrikai populáció a kettő
keveréke.

A tudósok szerint a
legvalószínűbb forgatókönyv szerint a két populáció még az evolúció
kezdeti szakaszaiban vált külön, ekkor nem sok hiányzott az emberiség
kipusztulásához. A populációk egymástól elszigetelve fejődtek keleten és
délen, ami akár 100 000 évig is eltarthatott. Az eseményt valószínűleg
egy éghajlatváltozás okozta. A legújabb tanulmányok szerint
kelet-Afrikát sorozatosan sújtották aszályos időszakok 135 000–90 000
évvel ezelőtt.

„Valószínű, hogy a
barátságtalan környezet és a változó éghajlat hatására a populációk más
helyekre vándoroltak, hogy növeljék túlélési esélyeiket. Egyesek
találtak termékeny területeket, mások nem. Ennél többet nem tudunk
mondani” – magyarázta a tanulmány szerzője, Doron Behar az izraeli
Rambam Gyógyászati Központ munkatársa. „Amint ez a populáció elérte
Afrika déli részét, az aszályok és a kialakuló szárazság elvágta őket a
keleti területektől” – tette hozzá Wells.

A modern emberről gyakorta feltételezik, hogy
kelet-Afrikából származik, a mostani adatok azonban ugyanennyi esélyt
adnak egy déli eredetnek is, miután az ott élők elkezdtek terjeszkedni
kelet és nyugat felé. A genetikai adatok szerint a populációk körülbelül
40 000 éve egyesültek újra egyetlen pán-afrikai populációban. Ez a
találkozás megmutatkozik a kőeszközök fejlődésében, illetve ekkor már az
éghajlati körülmények is kedvezőbbé váltak. „A keveredés bizonyos fokig
kétirányú volt, a mitokondriális vonalak többsége azonban
észak-keletről indul déli irányba” – mondta Wells.