Kilencvenkilenc előadás hangzik el vasárnapig a Mátyás király trónra
lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián
Budapesten. A nyitó előadást egy Texasban oktató amerikai tudós
tartotta, aki Firenzében kutat és magyarul kezdte a referátumát.
(Forrás: Múlt-kor)

Louis A. Waldman térben és időben igen
messziről származik Mátyás udvarától: a huszadik századi amerikai
autógyártás fellegvárában, Detroitban született. A Texasi Egyetem tanára
és a firenzei Villa I Tatti, a Harvard Egyetem reneszánsz
kutatóközpontjának programigazgatója, több mint nyolcvan tudományos
publikáció szerzője.

„A történelemben nincsenek csak
egy okkal magyarázható események, és az egyén életében sincsenek. Engem
is okok egész sora vezetett Detroitból Mátyás király udvarába” – mondta
Louis A. Waldman. „Tudósként mindig is az ókori hagyományokra építő,
modern kulturális mozgalom érdekelt, amely Firenzéből indult a 14-15.
század fordulóján és reneszánsz néven vált ismertté. Aki pedig
reneszánszkutatónak megy, az nem kerülheti meg a nagy magyar király
alakját. Európában kutató amerikaiként a vándor művészek, tudósok világa
is foglalkoztat, ilyenből pedig bőven volt Mátyás környezetében. Végül,
de nem utolsó sorban jön a család: a feleségem magyar, egri lány, még
gyerekként ismerkedtünk össze Detroitban” – sorolta az amerikai
kutató.

A Mátyás király (1458-1490) – Magyarország a reneszánsz
hajnalán című tanácskozásra 3 földrész 12 országából érkeztek
tudósok az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Múzeum körúti kampuszán
található, frissen felújított Gólyavárba, amely ezzel a hatnapos
rendezvénnyel tér vissza a nemzetközi tudományos konferenciaéletbe. „A
korszak szakértőinek ez az egyik legfontosabb és legnagyobb presztízsű
konferenciája. Az előadásokból tanulmánykötet is készül, amelyet diákok
generációi olvasnak majd” – mutatott rá Louis A. Waldman, megjegyezve,
hogy hatalmas megtiszteltetést jelent számára, hogy ő tarthatta a nyitó
előadást.

A Mátyás király öröksége – firenzei
művészek a magyar udvarban című előadásában az amerikai kutató kiemelte,
hogy Mátyás volt az első uralkodó Itália határain túl, aki felkarolta
az „all, antica” (az ősi, antik mesterek nyomán) jelszavát zászlajára
tűző modern mozgalmat, és az ő révén Európát évtizedekkel megelőzve
gyökeresedett meg Magyarországon a reneszánsz
művészet.

Az ókor tökéletességére hivatkozó és
megújulást hirdető művészeti irányzat a király számára a politikai legitimáció eszköze volt. Mátyás
dinasztiát akart alapítani, és az udvarába gyűjtött itáliai mesterek és
humanista tudósok segítségével dolgozta ki családja – a Corvin dinasztia
– római eredetmítoszát. „Mátyás ezzel iskolát teremtett, modellt
alkotott, amelyet az utána következő magyar királyok is követtek” –
mondta az amerikai tudós.

A szoros firenzei-magyar
kulturális kapcsolatok 1490 után még jó ideig fennmaradtak. Számos
itáliai művész, építész, történetíró dolgozott Magyarországon Mátyás
halála után is. A mai kutatók sokuknak a nevét sem ismerik még, csak a
szórványosan előbukkanó forrásokból sejtik, hogy léteztek és a
Magyarországon is dolgoztak. „Az itáliai reneszánsz vizuális kódjai
Mátyás utódai számára a közös európai nyelv szavaivá, kifejezéseivé
váltak, amelyek ismerete szimbolikus útlevelet, belépőt jelentett a
kontinensre és a nemzetközi politika
színpadára.”

Mátyás firenzei öröksége is jelentős –
hangsúlyozta Waldman. Csaknem száz évvel a halála után is hivatkoztak rá a Mediciek, például I. Cosimo. Ő
a család 16. századi történetének legnagyobb alakja, aki 1569-re egész
Toszkánát egyesítette. Uralmi törekvéseit egyebek mellett azzal az
érvvel támasztotta alá, hogy őse, Lorenzo de Medici egy olyan nagy
uralkodó barátja volt, mint a magyar Mátyás király – mutatott rá a
konferenciát megnyitó előadásában Louis A. Waldman.

A
Reneszánsz Év – 2008 keretében rendezett tanácskozáshoz kiállítás is
kapcsolódik. A Mátyás király: Magyarország a reneszánsz hajnalán című
tárlat szerdától látogatható az ELTE Egyetemi Könyvtárában. Az egy
hónapig nyitva tartó kiállításon olyan ritkaságok is láthatók,
amelyekkel eddig a nagyközönség ritkán találkozhatott, például 12
Corvina, Beatrix királyné egyik kódexe, Janus Pannonius kéziratos
evangéliumos könyve, Vitéz János saját kezű feljegyzései és több kötet,
amelyek Hess András budai nyomdászműhelyében
készültek.