A
közvéleményhez fordul Rainer M. János és Rév István, mivel a Magyar
Országos Levéltár nem engedélyezte, hogy a OSA Archívum (Nyílt
Társadalom Archívum) és az 1956-os Intézet a Nagy Imre-per 50.
évforduláján bemutassa az eljárásról készült hangfelvételt. (Frissítés:
2008. május 29-én sikerült megállapodni a hanganyag
bemutatásáról.)

Frissítés

Nyilvánosságra hozhatja a Nagy Imre-per teljes
hanganyagát a Nyílt Társadalom Archívum (OSA), miután sikerült
megállapodnia a felvételt őrző Magyar Országos Levéltárral (MOL) a
felhasználás feltételeiről. Rév István, az OSA Archívum igazgatója
lapunknak elmondta: Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója beleegyezett,
hogy kutatói másolatot készítenek a több mint ötvenórás felvételről,
amit így az eredeti terveknek megfelelően bemutathatnak a közönségnek a
mártírhalált halt miniszterelnök és hét társa perének ötvenedik
évfordulóján, június 9. és 15. között.

(Népszabadság, 2008. május
30.)

Az alábbiakban Rainer M. János és Rév István
sajtóközleményét idézzük:

A Nagy
Imre-per hangfelvétele

Az OSA
Archivum és az 1956-os Intézet a Nagy Imre és társai elleni per
ötvenedik évfordulóján rendhagyó, egyhetes megemlékezést kívánt
szervezni. A meggyilkolt, vagy súlyos börtönévekre ítélt vádlottak
méltóságának helyreállítása érdekében szerettünk volna az ötvenedik
évforduló alkalmából, ötven év hallgatás és halogatás után végre teljes
és tárgyilagos képet kapni a per történetéről és
lefolyásáról.

Erre minden lehetőség
adott, hiszen az 1958 júniusi per során az első naptól a kegyelmi
kérvények benyújtásáig folyamatosan, a tárgyalóteremben elhelyezett két
készülékkel magnószalagra rögzítették a per teljes anyagát, minden
elhangzott szót. 2008. június 9-e és 15-e között az OSA Archivum
Centrális Galériájában az eredetivel megegyező időpontokban, nyilvános
előadáson,  teljes egészében lejátszottuk volna a per egyetlen
hiteles és vágatlan dokumentumának tekinthető
hangfelvételt.

Archívumunk az elmúlt
fél év során hosszú és nem egyszer abszurd fordulatokat vevő
tárgyalásokat folytatott a hangfelvételt gyűjteményében őrző Magyar
Országos Levéltár (MOL) vezetőivel arról, hogy milyen föltételekkel
játszhatóak le a felvételek. A MOL kezdetben – a pert mintegy
magánügynek tekintve – a vonatkozó jogszabályokat mereven, eredeti
céljukkal és intencióikkal ellentétesen értelmezve azon az állásponton
volt, hogy csak akkor járul hozzá a per hanganyagának egyszeri
lejátszásához, ha megszerezzük minden, a perben érintett személy,
illetve ma élő hozzátartozói írásos, közjegyző előtt tett Hozzájáruló
Nyilatkozatát, a magánszemélyek személyes adatainak kezelésére vonatkozó
hatályos szabályok szerint.

Legyen
szabad e helyütt leszögeznünk, hogy ezzel a jogértelmezéssel eleve nem
értettünk egyet. Amint ez köztudott, Nagy Imre és vádlott-társainak
pere, Nagy Imrének a tárgyalás legelején elhangzott kifejezett kívánsága
ellenére, zárt tárgyalás volt. A tárgyalásról készült hangfelvétel
nyilvános megismerésének útjába – paradox módon – a koncepciós per
szervezői állítottak akadályt, amikor zárttá nyilvánították az eljárást,
hogy a nyilvánosság és az utókor ne szerezhessen első kézből tudomást a
vádlottak magatartásáról, illetve a  per nyilvánvaló
koncepciós jellegéről. A Nagy Imre-per 1989 júliusi rehabilitációs
ítéletének az indoklásában is hangsúlyosan szerepelt, hogy a zárt
tárgyalás elrendelésének nem voltak meg a törvényes alapjai. A per
tárgya a magyar kormány, és az akkori kormányzó párt vezető
politikusainak a forradalom előtt és alatt kifejtett, nyilvánosság előtt
zajló politikai tevékenysége volt, a pert pedig a magyar állam
képviseletében és megbízásából folytatta le a népbíróság. Ezért
megítélésünk szerint mindaz, ami a per során elhangzott, józan ésszel
nem tekinthető másnak, mint közérdekű adatnak, amelynek nyilvánosságra
hozását értelmezésünk szerint a hatályos magyar törvények is lehetővé
teszik. Az sem kétséges, hogy a per az 1945 utáni magyar történelem
egyik legfontosabb, szimbolikusan is kiemelkedő eseménye; a harmadik
magyar köztársaság történeti emlékezetének egyik meghatározó eleme,
melynek teljes körű megismeréséhez alapos közérdek
fűződik.

Ám a sikeres tárgyalások és
elsősorban a hangfelvétel lejátszhatósága érdekében kerestük a
levéltárat is kielégítő jogi megoldást. Javasoltuk, hogy a hangfelvétel
lejátszására kutatói meghallgatás keretében kerüljön sor, a lebonyolítás
technikai és törvényi feltételeinek teljesüléséről gondoskodtunk volna.
Végül, hosszas tárgyalások után Gecsényi Lajos, a levéltár főigazgatója
más megoldást kínált. Levelében hozzájárult ahhoz (lásd melléklet),
hogy amennyiben bemutatjuk a volt vádlottak hozzátartozóinak Hozzájáruló
Nyilatkozatát, úgy – az ügy jelentőségére való tekintettel –
megkaphatjuk a felvételeket, egyszeri nyilvános lejátszásra. Ezt a
feltételt kezdettől mi is méltányosnak és elfogadhatónak tartottuk. A
hozzájárulások beszerzése a levélben foglalt kérésnek megfelelően
megtörtént. Az elmúlt hetekben a nyolc vádlott közül hét esetében
megkaptuk a családtagok beleeegyezését, miután meggyőződtek arról, hogy
szándékaink tiszták és komolyak. Kopácsi Sándor budapesti
rendőrfőkapitány Torontóban élő özvegye, Nagy Imre unokája, Maléter Pál
hadügyminiszter özvegye, Vásárhelyi Miklós lánya, Gimes Miklós Zürichben
élő fia, Jánosi Ferenc lánya és Tildy Zoltán köztársasági elnök unokája
egyaránt nevét és segítségét adta ahhoz, hogy a hangszalagok lejátszása
megvalósulhasson. Donáth Ferenc fiai egy ideig haboztak a nyilatkozat
aláírásával, végül egy saját állásfoglalást írtak, amelyben
hozzájárultak a per hanganyagának nyilvánosságra
hozatalához.

Ennek ellenére 2008.
május 26-án a MOL részéről azt az értesítést kaptuk, hogy egy reggeli
vezetőségi döntéssel elutasították a kérésünket és a hangfelvételt nem
adják ki. Döntésüket közelebbről meg nem nevezett jogi szempontokkal
indokolták.

Miközben 18 év halogatás
után, a magyar kormány külön miniszteri keretéből, az Országos
Széchényi Könyvtár szakmai segítsége mellett elkészült a Nagy Imre-per
hanganyagának digitalizált változata, a Magyar Országos Levéltár
vezetése szerint a magyar társadalom nem elég érett és fölkészült ahhoz,
hogy ötven évvel ezelőtt kivégzett miniszterelnöke és társai szavait
meghallgassa és megértse. A forradalom kormányának és vezetőinek perét
így továbbra is csak a kutatói kiváltságokkal rendelkező szűk szakmai
nyilvánosság ismerheti meg.

A
kialakult helyzetben nincs más választásunk, mint hogy azokhoz
forduljunk, akiknek a legtöbb közük van a perhez: a magyar
közvéleményhez. Arra kérjük mindazokat, akik helyeslik 
szándékainkat, hogy támogassák törekvésünket, vessék latba szakmai,
erkölcsi és tárgyi segítségüket annak érdekében, hogy az ötvenedik
évfordulón teljes egészében elhangozhassanak a mártír miniszterelnök és
vádlott-társainak az 1958. június 9-15. közötti, három kivégzéssel és
súlyos börtönbüntetésekkel zárult per során elmondott
szavai.

Rainer M. János, Rév
István

Budapest, 2008. május
27.