Az
emberiség írásbeli hagyatéka talán teljes egészében felkerülhet az
internetre. A könyvtárakat mégsem kell bezárni: ők a vastartalék,
amelyre mindig bizton számíthatunk. (Forrás: Metazin)

„Éljen a Google, de akármeddig él is, azt nem fogja
megérni, hogy a korinthoszi oszlopokkal szegélyezett régi jó épületek
helyébe léphessen” – írja a New York Review of Booksban az elfogulatlan
szemlélőnek nem tekinthető Robert Darnton történész, a Harvard Egyetem
könyvtárának vezetője.

Darnton
persze tudja, milyen előnyökkel jár a digitális könyvtár. Sok mindennek
jóval könnyebb utánajárni, ha könyvek tízmilliói vannak fenn az
interneten. De úgy véli, hogy a kutatókönyvtárak ettől nemhogy nem
avulnak el, hanem még nélkülözhetetlenebbek lesznek.

A Google és kötetek millióit digitalizáló társai nem
képesek minden írást az internetre felvinni. Még ha a szövegek 90
százalékát digitalizálnák, ami egyáltalán nem szerepel a terveik között,
akkor is nélkülözhetetlen volna a fennmaradó egytized. A szerző éppen
most akadt nyomára de Pelleport márki művének, aki nagyjából de Sade
márkival egy időben írt, szintén a Bastille-ba zárva, és jobban, mint
világhírű pályatársa. Könyvéből hat példány maradt fenn. A pelleportok
művei nyilván kimaradnának a Google gyűjteményéből.

Ha pedig a Google minden könyv minden kiadását
digitalizálja, vajon melyik változatot teszi a keresőlista élére? Nem
tudjuk, de bizonyára nem ugyanazt, amelyet egy képzett bibliográfus
tartana a leghívebbnek. Mai titkos rangsorolási algoritmusa a
felhasználás gyakoriságához igazodik.

Az sem világos, mi lesz a szerzői jogokkal. A Google
máris számos perrel néz szembe, mert a jogtulajdonosok engedélye nélkül
viszi az internetre a műveket. A szerző halála után 75 évvel a
felhasználás szabad, de addig a Google csak kivonatokat közölhet. A
Google egyébként nem kötelezte el magát amellett, hogy a digitalizált
írásokat a végtelenségig őrizni fogja gépeinek
memóriájában.

És mi történik, ha a
Google tönkremegy? Mi lesz, ha technológiája elavul, és jön egy másik,
sokkal fejlettebb? Mi a teendő, ha a rögzítésnek ez a módja nem bizonyul
tartósnak, és úgy járunk, mint annyi sok régi CD-vel, illetve
floppyval: nem tudjuk megnyitni a tartalmukat? A mai hang- és
képfelvételekről például tudjuk, hogy kevésbé tartósak a
bakelitlemeznél, illetve a celluloid filmszalagnál (és azok nagy része
is hasznavehetetlen lett mára). Nyilvánvaló, hogy a könyv is tartósabb
az elektronikus rögzítési módnál.

Egyszóval jó a Google-módszer, de azért a könyvtárakat
nem kell bezárni. Még vastartalékként is jól jöhetnek egyszer az
eredeti, sárguló papírra nyomtatott kiadások.