Ami itt összevisszaságnak látszik, valójában egy átgondolt rendszer, aminek a lényege: csak tényismeretet kérdezzünk, és lehetőleg tartsuk távol az OKTV tesztjeitől a gondolatokat. – Lőrinc László a történelem OKTV-ről.

Szeretnéd elrontani utolsó középiskolás nyaradat? Egyszerű: végezz egy nyáron át történelmi kutatómunkát, írj belőle értekezést, ennek érdekében vond meg magadtól a nyári szórakozások nagy részét, majd ősszel menj el kitölteni egy „a
bal alsó hányas volt lyukas Napóleonnak” típusú tesztet. Ezt könnyen elronthatod, és akkor már csak szomorkodnod kell a nyár miatt, értekezésed ugyanis ebben az esetben a versenybíróságot már nem érdekli.
Ez a történelmi OKTV (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny)
frusztrációfokozó receptje.

A recept kulcspontja a teszt. Az ilyen lélektelen történelmi adatteszteknek mit sem ártott, hogy Kosáry Domokos professzor már a rendszerváltás körül nyilvánosan háborgott ellenük, mondván, ő maga sem tudna megküzdeni velük; ennek, és egyéb szakmai hőbörgéseknek ellenére egészen 2005-ig megvédték hadállásaikat a felvételi vizsgákon. Ekkor azonban új, a felvételivel összevont érettségi tűnt fel a láthatáron, mely inkább az elsajátított készségeket, a történelmi gondolkodást, az ismeretek értő alkalmazását próbálta felmérni, és felsejlett az emberekben a halovány
remény, mindez megérinti az OKTV-t is.

De tévedtek. Igaz, ha valaki 2007-ben elindult a történelem OKTV-n, az első fordulóban egy nagyon korszerűnek tűnő teszttel találkozott, melyet források, képek, térképek tarkítottak, a kérdések pedig olyan ígéretes elnevezéseket viseltek, mint például: forráselemzés, forrásfelismerés, fogalommagyarázat vagy térképelemzés és így tovább. (A megoldó kulccsal együtt megtekinthető az OKÉV honlapjáról elindulva, a Tanulmányi versenyek linken keresztül.) Ám valójában a legtöbb feladat egészen más, mint aminek mondja magát. A forrásfelismerések (I.; X.) esetében például nem forrást kell felismerni, vagyis nem azt kell meghatározni, hogy egy adott forrást ki és/vagy mikor, miért stb. alkothatott annak stílusa, érvelése,
állításai, szóhasználata stb. alapján, hanem vagy a forrás által leírt személyt, eseményt kell meghatározni, vagy a forrás apropóján, de attól
teljesen függetlenül feltett, tényismeretet tesztelő kérdésekre kell válaszolgatni (X.). Úgyszintén a korábban bemagolt tudást kell felhasználni szövegértelmezés címén (VIII.), itt ugyanis nem az a feladat, hogy egy kor nyelvén, fogalmaival megfogalmazott szöveg mai értelmezését adja a diák, hanem pl. ha a – különben mai – szöveg elmondja hogy hol lakik egy meg nem nevezett nép, és ő megtanulta otthon, hogy melyik hol lakik, akkor tud válaszolni arra a „szövegértelmező” kérdésre, hogy ugyan melyik nép lehet az, amelyik az adott helyen lakik. Persze a feladat szövegét érteni kell, ez
vitathatatlan, de ilyen értelemben minden írott szöveg „szövegértelmezési feladat”.

Hasonló a helyzet a térképértelmezéssel (VII.): nem térképjelekből kell levonni következtetéseket eseményekről, korról, folyamatokról, hanem el kell mondani az otthon tanultak alapján, hogy a térképen bejelölt területtel mikor mi történt. És ez még istenes, mert a többi „térképelemző” kérdésnek nincs is köze a térképhez. A leggroteszkebb mégis a fogalommagyarázat (X.): itt nem fogalmakat kell megmagyarázni, hanem éppen ellenkezőleg: a definíciókból kell kikövetkeztetni, hogy mi lehet a definiált fogalom.

Már csak ráadás, hogy a tevékenység-elnevezések néhol ötletszerűen történelmi szakterület-megnevezésre váltanak (pl. gazdaságtörténet), vagy akár egy korszakra utaló történelmi fogalomra (pl. rendiség). Mintha gazdaságtörténeti forráselemzés, rendiséggel kapcsolatos szövegértés stb. nem is létezhetne.

Ami itt összevisszaságnak látszik, valójában egy átgondolt rendszer, aminek a lényege: csak tényismeretet kérdezzünk, és lehetőleg tartsuk távol az OKTV tesztjeitől a gondolatokat. (E tanulságok ugyanis a második forduló feladatlapjaira is igazak.)
Gyanítom, hogy a címek célja egyszerűen a kóbor történelemszeretők megtévesztése, mert ha minden feladat előtt az szerepelne, hogy biflaszonda, az nemcsak nagyon unalmas lenne, de túlságosan pőrén mutatná meg, miről is van szó.

Hogy mennyire így van, az jól látszik azon, hogy a forráselemzésnek nevezett feladatok, melyek mégiscsak a történeti gondolkodás lényegét érintenék, nos ezek még véletlenül sem forráselemzések. A forráselemzés kiindulópontja ugyanis mindig a forráskritika: ki, mikor, hol, milyen célból alkotta az adott forrást, és ennek alapján mennyire szavahihető, milyen irányban elfogult stb. Ezzel a feladatlap „forráselemzései” olyannyira nem foglalkoznak, hogy a források szerzőjét, idejét gyakorta meg sem jelölik, céljáról, keletkezési helyéről nem is beszélve. Ezek a „forráselemzések” nem kívánnak a szövegekből következtetéseket levonatni, igazi céljuk – akárcsak a többi feladatnak –, hogy apropót és álcahálót nyújtsanak a diák adatismereteinek teszteléséhez. Még a Ratio Educationis részlete sem kivétel (XIII.), mert bár itt elvben a szövegből kéne kihüvelyezni, hogy milyen iskolák léteztek akkoriban Magyarországon, ez azonban nem forráselemzés, hanem egy egyszerű szövegértési feladat (hiszen attól, hogy valamit elrendelnek, még nem biztos, hogy ténylegesen meg is valósul). Más kérdés, hogy mint ilyet sem lehet megoldani, mert úgy húzták meg az eredeti szöveget, hogy az otthonról hozott kész iskolatörténeti ismeretek nélkül értelmezhetetlenné vált; azokhoz pedig vajmi keveset ad hozzá. Vannak cserébe a forrásnak olyan részei (kb. a fele), melyekre – jóllehet alkalmasak lennének érdekes következtetések levonására – kérdés nem vonatkozik, csak töltik a helyet és kötik a figyelmet.

Hasonló a helyzet a képi forrásokkal. Két feladat alkalmaz a tesztben képeket, az egyik arra, hogy a diák felismerje a képeken látható stílusokat (V.), a másik még erre sem. Itt (VI.) a feladathoz kapcsolt (a képaláírással ellentétben nem 16. hanem 17. századi) képen az előtérben megrakott szekerek láthatók, a háttérben pedig egy repülőhíd nehezen kivehető elemei: vagyis egy komp, mely éppen egy szekeret szállít át a folyón, illetve a komp meder közepén lehorgonyzott kötelének nagy részét a víz fölött tartó kis csónakok. A háttér értelmezését segítő információ nincs mellékelve, de nem is baj, mert a képre egyetlen kérdés sem vonatkozik.
Vagy mégis? A feladat kérdéssorában előfordul egy ilyen: „Mi volt a távolsági gabonakereskedelem legfontosabb szállítóeszköze?” „Áhá, a szekér!” – kiált fel a magát szemfülesnek képzelő diák. „A hajó” – vágja rá a kulcs, ugyanis a Ratio Educationishoz hasonlóan a képen látható szekerek és a repülőhíd – képzavarral szólva – egyszerűen csak zavaró repülést végeznek.

A rigorózus fejméret-centizgetést nehezebben fogadjuk el éppen a bagolytól, mint bárki mástól. Rendben van, a tesztelők szerint a diáknak tudni kéne, hogyan hívták pontosan a tanácsköztársaság kormányát (XIII.). De akkor tudniuk kéne nekik is, és a megoldó kulcsban ne Népbiztosok Tanácsa szerepeljen (ez Oroszországban létezett), hanem Forradalmi Kormányzótanács. Rendben, kelljen tudnia a diáknak, hogy mi az agrárolló
kinyílása (VI.), de akkor a kulcs is tudjon róla, hogy az nem szinonimája az agrárkonjunktúrának, hanem az ellentéte; és mint ilyen aligha serkenthette „a magyar nemesség bekapcsolódását a gabonakereskedelembe”, pláne nem azzal együtt és egy időben. Rendben, kelljen tudnia a diáknak, hogy mely három ember hozható kapcsolatba a kossuthi Nemzeti Igazgatósággal (IX.), de akkor a kérdezők is tudják azt, hogy ezek nem lehettek annak „vezetői”, lévén, hogy a bizottság csak hármójukból állt. Rendben, kelljen felismerni „Kr.e. I. század hat történelmi személyiségét” szövegek alapján (I.), de akkor az így meghatározott hat fő közül ne csak három legyen valóban akkori. Van ugyanis közöttük (Augustus), aki javában élt és uralkodott Krisztus születése után is, van (Marius), aki túlnyomórészt még a 2. században tevékenykedett (az idézett forrás is a 2. századi, még Jugurtha halála előtti cselekedeteiről szól), de még olyan is van (Gaius Gracchus), akinek két évtizeddel tovább kellett volna élnie ahhoz, hogy megérje az 1. századot.

Az mondjuk már kevésbé van rendjén, hogy a diák „állapítsa meg, mire utal Kornyilov, amikor a kormány és a német vezérkar együttműködését említi” (XII.), egy olyan forrásból, amiből ez nem derül ki, miközben nem utalnak erre a tankönyvek sem. (Háromban néztem utána.) Persze a diák találgathat, de arra ép logikával biztos nem fog jutni, amit a kulcs állít, vagyis hogy Kornyilov az orosz Kerenszkij-kormány és a német vezérkar együttműködésének jelét 1917-ben éppen „a németek elleni [orosz] támadásban” látta, amelyben különben maga is részt vett. (Egyébként a szakemberek számára is vitatott, hogy Kornyilov pontosan mit is gondolt és mit is szeretett volna, így a kérdésre akkor sem lehetne ilyen röviden válaszolni, ha az ún. szakirodalmi kérdések között szerepelt volna.)

Nem tudom, milyen fogalma van a tesztelőknek a magyar „következmény” szó jelentéséről, mindenesetre két esetben is elég különös választ várnak arra a kérdésre, hogy mi volt egy-egy 17. századi esemény „következménye”. A Thököly felkelésé a kulcs szerint „pl. a felkelés felszámolása vagy Thököly száműzetése vagy abszolutizmus folytatása” lett volna, a Wesselényi-összeesküvésé pedig „pl. főnemesek kivégzése vagy rendi jogok mellőzése vagy abszolutizmus folytatása vagy Thököly-felkelés.” A legutolsó elem nem annyira a Wesselényi összeesküvés következménye, mint inkább ugyanannak, aminek amaz is, vagyis az adott Habsburg-politikának folyománya. Ráadásul a kulcsban egyszersmind a mozgalom „feltételei” közé is besoroltatott, ami azt jelentené, hogy valami egyszerre lehet feltétele és következménye ugyanannak. De még érdekesebb a többi „következmény”. Ezek alapján például arra a kérdésre, hogy „mi lett az I. világháború következménye”, azt kéne válaszolni: „folytatódott a béke”.

De vajon mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy mi lesz ennek az OKTV-tesztnek a következménye?
„Folytatódik a nem-teszt, vagy minden marad a régiben, vagy újra levonja mindenki a tanulságot, hogy nem érdemes történelemből OKTV-zni”?

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.