Egyre
gyakrabban kerül címlapokra és a híradók vezető hírei közé az iskolai
agresszió, a vádaskodó diákok és pedagógusok. A szenzációhajhász média
az oka, vagy valóban egyre agresszívebbek a diákok? Kérdések, vélemények
és megoldási javaslatok a békés oktatásért. (Forrás:
[origo])

Bár a híradásokat figyelve
azt hihetnénk, egyre gyakoribbak a tanárok elleni erőszakos
cselekedetek, a szakértők szerint papíron nem emelkedett az ilyen
jellegű esetek száma. Persze a legtöbb erőszakos esemény nem kerül
napvilágra, hiszen a szégyen még a fájdalomnál is hatalmasabb úr, így a
pedagógusok inkább nem jelentik az őket ért sérelmeket.


A felszínre került ügyek azonban megbolygatták a
közvéleményt. Budapesten pszichológusokból és bűnmegelőzési szervek
képviselőiből erőszak elleni munkacsoportot hoztak létre, az Oktatási és
Kulturális Minisztérium (OKM) pedig megalapította „Az Iskola
Biztonságáért” Bizottságot. Jelenleg gyorsjelentések és felmérések
készülnek, problémakutatás és megoldáskeresés folyik – természetesesen
azonnali eredmények nélkül – a média pedig a legújabb eseményeket
várja. 

Az
iskolapszichológus szemével

Rajnai Nadinka
iskolapszichológus szerint a tanárokkal szembeni „diákcsínyek” a
legritkább esetben elszigetelt cselekedetek, sokkal inkább egy folyamat
eredményei, melynek kiváltásában nemcsak a diáknak, hanem a tanárnak, a
környezetnek és a légkörnek is szerepe lehet. Ha a gyermek családjában
problémák vannak – a szülők válnak, nem dolgoznak, vagy gyakori az
otthoni agresszió – a szálak az iskolán túlra vezethetnek. Megesik, hogy
nem azt a tanárt bántalmazzák, aki „szembeugrott” a diákkal, hanem
akitől nem félnek, aki sokat enged, aki egyenjogú partnerként kezeli
őket.

Az iskolapszichológus szerint a
személyes kapcsolat a legfontosabb. A tanárnak tisztában kell lennie a
különböző konfliktuskezelési stratégiákkal, ismernie kell az őt
körülvevő csoportot. Sokszor már apró jelek is, (közöny, feszültség,
indulatosság, kedélyingadozás) figyelmeztethetik a közelgő – esetlegesen
agresszív – megnyilvánulásra, így ha ezeket észreveszi, megelőzheti az
erőszakos cselekedetet. A kulcs tehát az együttműködés, a kapcsolat és a
figyelem.

„Együttműködő iskola –
együttműködő pedagógus”

Tavaly civil mozgalmat
indítottak az együttműködő iskolákért. Monoriné Papp Sarolta független
közoktatási szakértő, a mozgalmat elindító Comenius Műhely Egyesület
képviseletében elmondta, hogy véleménye szerint a már megtörtént
erőszakos, agresszív cselekedetet nem szabad „véka alá rejteni”
pedagógiai és jogi eszközökkel kell reagálni rá. Előbbiek közül a humor
és a szigor is célravezető lehet, ám a rugalmasság is fontos a tanár
részéről, vagyis ha egy módszer nem válik be, más megoldást kell
keresni.

A szakértő úgy gondolja, hogy az nem
vezethet eredményre, ha az érintettek pusztán a kialakult problémára
fókuszálnak, szerencsésebb, ha egy logikai szinttel fentebbről közelítik
meg az esetet. „Pedagógusként arra kell törekednem, hogy a gyerek
megszólítható és elérhető legyen számomra, mert egy diák, akiben csak
gyűlik az agresszió, sokszor elérhető, de nem ad információt magáról” –
mondta Monoriné, aki hozzátette, hogy általában hét kritérium
segítségével azonosítani lehet a problémát. Szerinte a dolgokat konkrét
viszonyrendszerbe kell helyezni.

Az „Együttműködő
iskola – együttműködő pedagógus” mozgalom hét kritériuma az iskolázás
adott pontján érintett és érdekelt szereplők
viszonyában:

• 
  
  Mennyire elérhetőek és megszólíthatóak egymás
  számára


• 
  
  Milyen mértékben avatják be egymást elképzeléseikbe,
  illetve mennyire tájékoztatják egymást arról, amit éppen tenni
  szándékoznak


• 
  
  Mennyire világosan és egyértelműen fogalmazzák meg,
  hogy mi az, amit elvárnak, illetve mi az, amiben támogatást kérnek
  egymástól


• 
  
  Milyen gyakorisággal mérik fel egymás tényleges
  szükségleteit, igényeit
  
  


• 
  
  Mennyire fogadják elfogulatlanul, illetve kezelik
  tárgyszerűen egymás
  visszajelzéseit


• 
  
  Mennyire körültekintőek egymás véleményének,
  javaslatainak, panaszainak figyelembevételében; mennyire vonják be
  egymást a problémák
  megoldásába


• 
  
  Válaszlépéseik mennyire méltányosak, egymást érintő
  intézkedéseik mennyire
  igazságosak