Lássuk
azt a tíz okot, ami miatt elmondhatjuk, hogy a sötét kor valójában a
haladás és a fény kora volt. (Forrás: Múlt-kor)

Az i. sz. 476 és
1000 közötti időszak az emberi történelem legmostohábban kezelt
korszaka. A történészek által korai középkornak nevezett időszakot sok
laikus még ma is sötét korszaknak tekinti, pedig a „sötét kor” elnevezés
is legalább olyan ősi, mint maga ez a néhány évszázad. Most lássuk azt a
tíz okot, ami miatt elmondhatjuk, hogy a sötét kor valójában a haladás
és a fény kora volt.

A kifejezés az 1330-as években alkotó Petrarcától
származik, aki ezzel a latin irodalom hanyatlását kívánta érzékeltetni.
Később a reformáció, majd a felvilágosodás képviselői is átvették a
fogalmat, de már sokkal pejoratívabb értelemben, mert el akartak
határolódni a korábbi korszakoktól, amely persze aligha igazságos a
múlttal szemben. Szerencsére a mai történelemhallgatók már korai
középkorként ismerik ezt az időszakot, és ennek az elnevezésnek nincsen
semmilyen mellékzöngéje.

10.
Megszülettek az egyetemek
A korai középkorban alapított első
egyetemeken klasszikus oktatás folyt. Művészetet, jogtudományt,
orvostudományt és teológiát oktattak. Az 1088-ban alapított Bolognai
Egyetem volt az első, amely tudományos fokozatokat adott. Ezenkívül az
ókori görög oktatásra alapuló klasszikus rendszerre nagy hatással voltak
az akkoriban virágzó iszlám iskolák is. Annak ellenére, hogy nők nem
tanulhattak az egyetemeken, még létezett női oktatás. A lányok nevelése a
kolostorokban folyt, ahová már egészen fiatalon be lehetett lépni.
Hildegard Von Bingen például kora ünnepelt asszonya volt, aki erős
befolyásal bírt a hatalom akkori képviselői
fölött.

9. Lerakták a modern tudományosság
alapjait
A tudományos fejlődés ugyan igen lassú volt ebben az
időszakban, de nem állt meg, és igen magas színvonalat ért el. Ekkor
rakták le az érett középkor tudományos virágzásának alapjait. Bizton
állíthatjuk, hogy a korai középkor tudományos eredményei nélkül ma
sokkal kevesebb tudományos ismerettel rendelkeznénk. „Az olyan
kijelentések, hogy ‘a kereszténység felemelkedése megölte a
tudományt’, ‘a középkori keresztény egyház elnyomta a
természettudományok fejlődését’, ‘a középkori kereszténység azt
tanította, hogy a Föld lapos’, vagy ‘az egyház a középkorban
megtiltotta a boncolást’, széles körben elterjedt mítoszok, amelyeket
még ma is történelmi igazságként kezelnek, holott semmilyen történelmi
kutatás nem támasztja őket alá” – véli Ronald Numbers, a Cambridge
Egyetem professzora.

8. A karoling reneszánsz
virágzása
A 8. és 9. század karoling reneszánsznak nevezett
időszakában virágzott az irodalom, az írás, a művészet, az építészet, a
jogtudomány és a liturgiai tanulmányok. A karolingok frank uralkodók
voltak, akik közül a legnevezetesebb Nagy Károly. A Karolingok
birodalmát tekintették a Római Birodalom újjászületésének. Ebben a
korszakban kezdték felváltani a latint a belőle kialakult különböző
dialektusok, amelyekből a mai európai nyelvek egy része kialakult, így
az iskolák fontos szerepet játszottak az egyszerű emberek közötti
ismeretterjesztésben. Ez az időszak vetette meg a nyugati klasszkus zene
alapjait is.

7. Bizánc
aranykora
Justinianus császár idején állították össze a római
jog alapján az első polgári törvénykönyvet Corpus Juris Civilis néven.
Magas volt az írni-olvasni tudók aránya, elterjedt volt az alapfokú
oktatás (még vidéken is), a középfokú és felsőfokú oktatás is sok ember
számára volt elérhető. A Bizánci Birodalomban rengeteg könyv jelent meg,
enciklopédiák, lexikonok és antológiák, amelyek ugyan nem sok új
gondolatot tartalmaztak, de megszilárdították és a jövő számára
megőrizték a már meglévő
tudást.

6. Vallási egység
A korai
középkorban Európának egyetlen egyháza, egyféle kánonja és igen fejlett
filozófiai hagyománya volt. Ez (ahogy várható) hosszabb békés időszakot
jelentett a nyugati népek között. Annak ellenére, hogy az iszlám és a
nyugati tanítások között ellentétek húzódtak, az információk szabadon
áramlottak, és az iszlám hatása még ma is érezhető a nyugati
társadalmakban. Ez a hitegység olyan szellemi fejlődést tett lehetővé,
amely utoljára csak a Római Birodalom virágkorára volt jellemző.
Bizonyos értelemben vihar előtti csendről beszélhetünk, hiszen alig száz
évvel később már keresztesek ostromolták Jeruzsálem falait, ami véget
vetett a két társadalom közötti ismeretmegosztásnak.