Külföldön
is sikeres, de itthon is kapós prémiumkategóriás termékeket forgalmaz a
Pannonhalmi Főapátság. A luxuscikkeket többnyire fővárosi üzletek
árulják. (Forrás: Origo)

A
szerzetesi címernek borsos ára van, igaz, különlegességet jelöl:
csokijukat bencés likőrrel töltik, szappanjuk saját termesztésű
levendulából készül, gyógyteáik receptjei 300 évesek. A 
legnagyobb üzlet azonban a bor.

„A
kommersz nekünk nem pálya” – mondja Hortobágyi T. Cirill, a Pannonhalmi
Főapátság gazdasági irányítója, tisztsége szerint perjel. Cirill atya
klasszikus szabású, fekete szerzetesi ruhában fogad miután leteszi a
mobilt. Az intarziás asztalon minilaptopja és PDA-ja hever. Az apátság
központjának prelatúrájában vagyunk, amit modern irodákban tárgyalónak
szokás nevezni. Az atya szerint maradjunk inkább a „reprezentatív
vendégfogadó” megnevezésnél.

Mindössze egy évtizede kezdett üzleti tevékenységbe az
apátság, azóta ritka sikeres vállalkozásokat indítottak. Eddig minden
bejött nekik. A perjel szerint egyszerű oka van annak, hogy csak – ahogy
ő fogalmaz – prémiumkategóriás termékek gyártásába, gyártatásába
kezdtek. „A főapátság neve érték, bizalmat kelt, ezeréves tradíció van
mögötte”. Vagyis egy jó márkanevet csak minőségi áruhoz akartak
adni.

Cirill atya gyorsan
helyreteszi azt a téves elképzelést is, miszerint a szerzetesség minden
esetben a szegénységgel lenne azonos, egyben megmagyarázza, hogy miért
üzletelnek. Magyarországon kétféle szerzetesrend alakult ki. Egyrészt a
ferencesek, a kolduló rendek, akik adományokból kívánnak élni. „Ezek nem
mi vagyunk” – mondja. Szent Benedek hívei inkább a bencés regulához
tartják magukat, „ami kívánatosnak tartja”, hogy a szerzetesek a saját
munkájukból éljenek meg.