A
tanévnyitót minden párt megpróbálja népszerűsége növelésére használni. A
kormánypártok azt bizonygatják, mennyi mindent tettek az oktatási
színvonal emeléséért, az ellenzék meg gondokról, bajokról, gyakran
válságról beszél. (Forrás: [origo])

Az MSZP vezette kisebbségi kormány a mostani
összecsapás során több adut is kezében tartott. Hivatkozhatott a
nyolcvanmilliárdos iskolafelújítási tervekre, vagy a tavasszal
meghirdetett, Új Tudás programra. Az ellenzék ezzel szemben megszűnő
iskolákról, utcára kerülő pedagógusokról, a taneszközök növekvő áráról
szólt, reflektorfénybe állítva a kormányzati programok ellentmondásait.


Míg a kormány az elmúlt ötven év legjelentősebb
iskolakorszerűsítési programjáról vizionál, addig Hoffmann Rózsa, a KDNP
oktatáspolitikai szakértője rámutat: minden állam kutya kötelessége a
tanintézmények rendszeres felújítása. Amit pedig a kormányzatnak
törvényi előírás szerint muszáj megtennie, vagyis „ami evidens állami
feladat, azt nem illik úgy tálalni, mint valami könyöradományt” –
hangoztatja az ellenzéki politikus.

Az Új Tudás
program hátrányos helyzetű gyerekek segítését, valamint az alapkészségek
fejlesztését célzó fejezeteit aligha lett volna érdemes össztűz alá
venni. A kezdő pedagógusok jelentős béremelését viszont kifogásolták az
ellenzéki oktatáspolitikusok. Pokorni Zoltán, egykori Fidesz-oktatási
miniszter szerint súlyos bérfeszültség alakul ki az iskolákban, ha egy
pályakezdő pedagógus többet keres majd, mint húsz éve a katedrán álló
kollégája.

Kormánypárti
oktatáspolitikusok az elmúlt napokban gyakran hangoztatták: nyugodt
tanévre, kiszámíthatóbb viszonyokra számítanak. „A nagyobb
kiszámíthatóság azt jelenti, hogy a szükséges intézkedéseket törvényi
szinten már megtettük, ebben a tanévben a közoktatás további módosítása
már nem várható” – hangoztatta Hiller István oktatási miniszter, a
hatvani országos tanévnyitón. A tárcavezető bővülő lehetőségekről is
beszélt: „az Új Tudás Program keretében évente 130-140 milliárd forint
plusz érkezik a közoktatásba, a pénz egyharmada magyar állami
költségvetésből, kétharmad része európai uniós forrásból” – jelentette
ki.

Az ellenzék szerint viszont a kormány csupán
annak az összegnek egy részét adja vissza, amit az elmúlt évek során
vont ki a közoktatásból. „A Gyurcsány-kormány úgy vont ki forrásokat a
közoktatásból, hogy két évvel ezelőtt életbe léptetett egy új
csoportfinanszírozási-rendszert, ami évről évre, felmenő rendszerben lép
életbe. Az első évben már 25-30 milliárd forintot vontak ki az
alapnormatívákból, és ez minden évben ismétlődik” – hangoztatta Pokorni.
Mint mondta, Magyarország sokkal kevesebbet költ gyermekek oktatására
és nevelésére, mint más OECD-államok.

Az ellenzéki
pártok szerint az elmúlt időszakban is számos iskola szűnt meg, újabb
pedagógusok kerültek utcára. Arató Gergely, oktatási minisztériumi
államtitkár szerint az augusztus huszonhetedike előtti három hónap
adatai szerint 170 ezer pedagógus közül 391-nek szűnt meg a
munkaviszonya. Hétezer oktatási intézmény közül kilencvennégy oktatási
azonosítóját vonták be, ténylegesen azonban csak tizennégy szűnik meg, a
többiek tagintézményként működnek tovább – fogalmazott. Ami a
taneszközök, illetve tanszerárak növekedését illeti, nos, az aligha
vitatható. A tankönyvek áremelkedése (öt-hat százalék) ugyanakkor
elmaradt a kiadók költségeinek növekedése mögött (tíz százalék). A
diákok négytizede pedig, akárcsak tavaly, idén is ingyen kapja a
tankönyveket. 

Van azonban egy kérdés,
amelyben a szembenálló politikai erők kétségkívül egyetértenek – még ha
ezt nem is vallják be. Pokorni sajtótájékoztatóján egy OECD-jelentésre
hivatkozott, amelyből kiderül: hazánkban egyre jobban kasztosodnak az
iskolák, a gyerekek életpálya kilátásai szüleik társadalmi státuszát
másolják. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a nyolcvanmilliárdos
iskolafelújítási program bejelentésekor azt hangoztatta: a magyar
iskolarendszer évek óta alig-alig tudja csökkenteni az otthonról hozott
hátrányokat, ezeket nemritkán tovább is fokozza. Vagyis MSZP és Fidesz
egyaránt úgy látja, hogy a jelenlegi magyar oktatási rendszer
alkalmatlan a társadalmi különbségek csökkentésére, ezért sürgős
lépéseket kell tenni az iskolai esélyegyenlőség megteremtése érdekében.
Az egyetértés tehát megvan, már csak cselekedni
kellene…