Egy
szülő se emeljen kezet a gyerekére – ez a célja annak a felhívásnak,
amelyhez Magyarország is csatlakozott. Pszichológusok szerint egy-egy
pofon még a legjobb családokban is elcsattan.

Zsolt tizenegy éves. Többször kapott már pofont a szüleitől,
de azt mondja, hogy „nem volt vészes”. Szerinte sokkal roszszabb, ha
ordítoznak vele, főként azért, mert „az tovább tart”. Azt mondja, hogy
az osztálytársaihoz képest ritkán kap pofont: leginkább akkor, ha rossz
jegyet hoz, vagy ha szemtelenkedik.

– Talán úgy
kéthavonta egyszer – mondja.

„Vessünk véget a
gyerekek testi fenyítésének!” – így szól az Európa Tanács felhívása,
amelyhez Magyarország is csatlakozott. A hosszú távú cél, hogy ne csak a
súlyos bántalmazások szűnjenek meg – már egy „egyszerű pofont” se
tekintsen senki nevelési eszköznek.

Rauh Edit, a
Szociális Minisztérium szakállamtitkára szerint a verés sérti a gyerekek
jogait, elhiteti velük, hogy az erőszak elfogadható, ráadásul mára
bebizonyosodott, hogy nem is hatékony nevelési eszköz. Hozzátette:
tisztában vannak azzal, hogy ezt nem lesz könnyű elfogadtatni. A
felnőttek nagy része ugyanis családi belügynek tekinti, miként neveli a
gyerekét. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint 70 százalékuk
gondolja úgy, hogy egy pofon néha elfogadható. Az államtitkár azt
mondja, hogy Svédországban is 30 év kellett ahhoz, hogy megváltozzon a
közvélemény. Ott ma már csak a felnőttek tizede gondolkodik így.

2005 óta a gyermekvédelmi törvény minden testi
fenyítést tilt Magyarországon. Szankciót azonban nem rendeltek a tilalom
mellé, most sem tervezik. Vagyis ezentúl sem fogják megbüntetni a
szülőket, ha megpofozzák a gyereküket. (A bántalmazás súlyosabb eseteit
természetesen eddig is büntették.)

– Inkább az
emberek gondolkodásán szeretnénk változtatni – mondja Katonáné Pehr
Erika, a Szociális Minisztérium főosztályvezetője. Az aláíró országok
vállalták: alternatív nevelési eszközöket mutatnak a szülőknek.

– Ha ki szeretnénk venni a kezükből a testi
fenyítést, mint lehetőséget, adnunk kell valami mást – állítja. Egy
lengyel kampányt említ: ebben azt ajánlották a szülőknek, hogy ha úgy
érzik, hogy nem bírnak a gyerekükkel, hívják fel a megadott számot, és
szakemberek segítenek a megoldásban.

– Az ilyen
szülők nem elvetemültek, hanem tehetetlenek – mondja Révész György
pszichológus. Ő évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, könyvet is írt
róla, de a kampányok hatásában nem hisz. – Az Egyesült Államokban a
kilencvenes években kitalálták a „nem verjük a gyereket napot” – meséli.
Arra próbálták rávenni a szülőket, hogy egy kijelölt napon ne üssék meg
a gyereket, de semmilyen számottevő eredményt nem értek el. Révész
György tapasztalatai szerint több szakember, például gyerekpszichológus
és családgondozó közös munkája segíthet megváltoztatni a szülők
szemléletét. – Nem vádaskodunk, hanem megpróbáljuk kideríteni, hogy
milyen helyzetekben csattan a pofon, azt hogyan lehetne megelőzni –
mondja.

Herczog Mária szociológus szerint lehet
hatása a kampánynak a szülőkre. Egy régebbi kutatásában a megkérdezettek
kétharmada ugyanis azt mondta, hogy bűntudata van, amikor megüti a
gyerekét. – Erre a bűntudatra lehet hatni – mondja. Szerinte, ha nem
üthetjük meg a főnököt vagy a buszsofőrt, mert felidegesített, akkor a
gyereket sem szabadna. Hozzáteszi: az, hogy egy pofon nem árt, olyan
beidegződés, ami egyszerűen nem igaz.

– Azokra a
szülőkre, akiknél mindennapos a gyerekverés, nem fog hatni, akiknek meg
amúgy is bűntudatuk van, azoknak még nagyobb lesz – mondja Halász Anna
gyermekpszichológus. Szerinte sincs egyetlen pofonnak sem helye a
gyereknevelésben, de „mivel mindenki emberből van”, a legjobb szülőkkel
is előfordul.

Vekerdy Tamás pszichológus szerint
nehéz meghúzni a határt, hol végződik a „néha rácsapok a fenekére” és
hol kezdődik a bántalmazás. Az előbbit nem is tartja tragikusnak,
különösen akkor nem, ha például egy „hülye voltam, te is az voltál,
bocsánat” fordulattal helyére kerülnek a dolgok. – Persze ha a
bocsánatkérés rutinná válik, akkor ez sem működik – teszi hozzá. Azt
mondja, hogy minél nagyobb a gyerek, annál ártalmasabb lehet a pofon,
mert az idősebbek sértőbbnek, kibírhatatlanabbnak érzik.

A Népszabadság eredeti cikke
(Matalin Dóra) »