Egy új
távérzékelési technika lefejtette a perui Cahuachi sivatag közelében
található terület kő- és sárrétegét, feltárva egy ősi vályogpiramist.
(Forrás: SG)

Az építményről Nicola
Masini és Rosa Lasaponara, az olasz Nemzeti Kutatási Tanács munkatársai
számoltak be egy Rómában tartott konferencián. A piramist a Quickbird
műhold felvételeinek elemzései tárták a szakemberek elé, akik egy Nazca
folyó menti területet vizsgáltak. A növényekkel és fűvel benőtt térség
körülbelül másfél kilométerre húzódik egy ásatási területtől, ami
elvileg a világ legnagyobb „sárvárosát” rejti
magában.

A Quickbirddel Masini és munkatársai számos
nagy felbontású infravörös és multispektrális felvételt készítettek,
majd speciális algoritmusokat eresztettek a képekre. Az eredmény egy
piramis részletes vizualizációja lett. A felfedezés nem lepte meg a
régészeket, mivel a Cahuachi közel 40 dombjáról feltételezik, hogy
fontos építmények maradványait rejtik. „Tudjuk hogy sok épület nyugszik
még a Cahuachi homokja alatt, azonban egészen mostanáig szinte teljesen
lehetetlen volt a pontos behatárolásuk és alakjuk észlelése a légi
felvételekről” – nyilatkozott Masini a Discovery
News-nak. „A legnagyobb problémát a vályog és a környező altalaj közötti
nagyon alacsony kontraszt okozta.”

Cahuachi a
legismertebb Nazca ásatási terület. A Nazca civilizáció az i.e. 1. és az
i.sz. 5. század között élte virágkorát a mai Peru területén, majd az
Inka birodalom felemelkedésével szépen lassan elhalványult. A fennsíkba
vájt hatalmas, leginkább a levegőből látható madár- és állatrajzaikról
és sok száz geometriai vonalaikról ismert nép szertartási központként
építette Cahuachit, a földből formázott piramisok, templomok és tereiket
magából a sivatagból emelték. Papjaik a szertartások keretében gyakorta
mutattak be emberáldozatokat.

I.sz.
300 és 350 között két természeti katasztrófa, egy hatalmas árvíz és egy
pusztító földrengés söpört végig a területen. Cahuachi ezt már nem
tudta túlélni, elvesztette szent mivoltát, a terület elnéptelenedett. A
nazcák azonban mielőtt elhagyták volna a helyet, lezárták az összes
monumentumot és a sivatag homokja alá temették. „Eddig teljes egészében
egy hatalmas aszimmetrikus piramist, az úgynevezett Nagy Piramist ástuk
ki és restauráltuk. Egy teraszos templom és egy kisebb piramis feltárása
szintén előrehaladott állapotban van” – olvasható Giuseppe Orefici, a
területen dolgozó régész munkájában, aki évtizedeket töltött a
Cahuachin.

Az újonnan felfedezett piramis 90×100
méteres alappal és négy terasszal rendelkezik, ami egy csonka, a Nagy
Piramishoz hasonló piramist sejtet. „Hét szintjével ez az impozáns
épület a tájból lett kialakítva, amit hatalmas vályogfalakkal
erősítettek meg. Érdekes lelet. Ahogy a Nagy Piramis, ez is valószínűleg
emberi áldozatok maradványait rejti” – mondta Andrea Drusini, a Padova
Egyetem antropológusa. A korábbi ásatásokban Drusini közel 20 levágott
„áldozat bemutató fejet” talált a Nagy Piramis különböző termeiben. „Kör
alakú lyukakat vájtak a homlokukba, anatómiai szempontból tökéletesen
elkészítve” – tette hozzá Drusini.

Masini csapata
időközben az új felfedezés környezetét kutatja újabb eltemetett
szerkezetek után. „Ez az innovatív technika új távlatokat nyit az
eltemetett vályog monumentumok észlelésében” – összegzett Masini. „Ha
sikerül több információt beszerezni az épületek méretéről és alakjáról,
akkor segítségül hívhatjuk a virtuális régészetet és életre kelthetjük a
piramist és a környező épületeket.”