Személye
egészen az 1990-es évek elejéig feledésbe merült, akkor indítványozták a
megmentettek, hogy állítsanak méltó emléket a századosnak. Az
embermentő emlékére fát ültettek a jeruzsálemi Yad Vashem múzeum
kertjében és most a tiszteletére emlékhelyet avatnak a Városligetben.
(Forrás: hvg.hu)
Az 1893-ban
született Ocskay László a legendás történelmi család leszármazottja
volt. Őse, Ocskay László brigadéros számos győzelmet aratott a kurucok
élén, de utóbb átállt a labancokhoz, ezért II. Rákóczi Ferenc
kivégeztette.
A későbbi zsidómentő tüzértisztként
súlyosan megsebesült az első világháborúban, ám a proletárdiktatúra
leverésekor, 1919-ben önként csatlakozott Horthy hadseregéhez. A két
világháború között egy amerikai cég, a Dunántúlon olajkutakat működtető
Vacuum Oil vezérképviselőjeként dolgozott. Németországba szállítottak
kőolajat, jó német és osztrák kapcsolatai voltak, amelyek jól jöttek
késöbbi embermentő munkája során.
Ocskay 1943-ban önként bevonult. Egy zsidó barátja, dr.
Wilhelm György rábeszélte, hogy parancsnoksága garantálhatja a
munkaszolgálatosok életben maradását. Elvállalta egy kisegítő
munkásszázad parancsnokságát, a 101/359 számú, ruhagyűjtő századét. Az
alakulat téli ruhákat gyűjtött és küldött ki a frontra a harcoló
katonáknak.
1944. március 19.,
Magyarország német megszállása után Ocskay alakulata segítségével
igyekezett minél több zsidót megmenteni. A gettó felállítása után a Síp
utcából Zuglóba, a zsidó gimnázium Abonyi utcai épületébe telepített
alakulat hivatalosan egyenruhákat varrt az SS számára. Ezt Ocskay László
intézte el a kapcsolatai révén. Ennek ürügyén mintegy két és félezer
menekültet láttak el az iskolaépületben. Egyidejűleg Ocskayék felvették a
kapcsolatot a Nemzetközi Vöröskereszttel is, és a védelmük alá
helyezték magukat.
A százados képes
volt megszervezni a bujkálók élelmiszerrel és gyógyszerrel való
ellátását. Ocskay elsősorban a Vacuumtól szerzett élelmiszert: az
amerikai olajcégnek jelentős birtokai voltak, amelyeken komoly
élelmiszertartalékokat halmoztak fel, felkészülve a rosszabb időkre.
Segítette őket a Nemzetközi Vöröskereszt és Raoul Wallenberg csapata is.
Mivel a század honvédségi állományba tartozott katonai raktárakból is
vételezhettek élelmiszert, gyógyszert. Mindebből az ostrom végéig, bár
egyre szűkösebben, de meg tudott élni a két és fél ezres tömeg.
A „munkaszázad” felkeltette a
nyilasok figyelmét, akik többször megpróbáltak a gimnáziumba behatolni. A
fegyveres pártszolgálatosok ellen Ocskay keményen fellépett,
előfordult, hogy csőre töltött fegyverrel fenyegette meg a nyilasokat.
Sőt, a németek védelmét is igénybe vette, akik egy Waffen-SS
különítményt küldtek az iskola őrzésére. A németek együttműködésében
szerepet játszott, hogy jó pontokat akartak gyűjteni a várható
összeomlás előtt.
1945 januárban a
Vörös Hadsereg felszabadította Zuglót. Az Ocskay által megmentett két és
fél ezer üldözött között volt Kadosa Pál zeneszerző, Kabos Ede olimpiai
bajnok kardvívó, Ráday Imre színész, Kellér Dezső humorista. Ocskay
László védenceinek jókora szerencsével, nemcsak a deportálást és a
nyilas terrort, de a szovjet lágereket is sikerült megúszniuk. A
munkásszázad férfi tagjait az orosz katonák útnak indították Gödöllő
felé, a gyűjtőhelyre, ahonnan egyenes út vezetett volna a Szovjetunióba,
de Sashalomnál sikerült megszökniük a tömegből.
A kommunista diktatúra üldözni kezdte Ocskay Lászlót
nemesi származása, a Horthy hadseregben játszott szerepe és német
kapcsolatai miatt. Ocskay 1948-ban elhagyta Magyarországot, az Egyesült
Államokba ment, ahol szerény fizetésért éjjeliőrként dolgozott. 1966-ban
halt meg, Ha itt marad, minden bizonnyal vádlott lett volna a Vacuum
Oil, a MAORT és a Shell munkatársai ellen indított koncepciós perekben.
Személye egészen az 1990-es évek
elejéig feledésbe merült, akkor indítványozták a megmentettek, hogy
állítsanak méltó emléket a századosnak. Az embermentő emlékére fát
ültettek a jeruzsálemi Yad Vashem múzeum kertjében és most a
tiszteletére emlékhelyet avatnak a Városligetben. Szita Szabolcs
történész legújabb tanulmányát, amely a közeljövőben jelenik meg a
háborús embermentésekkel foglalkozó füzetsorozat darabjaként, Ocskay
László tevékenységének szentelte.