Kilencven
éves lett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum: a jeles évforduló és az
első világháború befejezésének alkalmából új kiállítás nyílik az
intézményben. (Forrás: Múlt-kor)

A
Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum csak 1918
novemberében, közel 90 évvel ezelőtt alakulhatott meg. A kilenc évtized
alatt Európa egyik legrangosabb intézményévé, a magyar tudományos és
kulturális élet fellegvárává nőtte ki magát és híven szolgálta és
szolgálja a magyar katonai-hadtörténeti, nemzeti múlt feltárását,
kutatását, a tárgyi és írásos emlékek megőrzését és azok bemutatását
itthon és külföldön egyaránt. A Ferdinánd, majd Nándor Laktanyából
átalakított épület mindmáig megőrizte katonás jellegét és környezete, a
Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete is a
magyar történelem sorsfordító eseményeinek
helyszíne.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a budai
Várnegyed északnyugati sarkán, a Kapisztrán tér, Tóth Árpád sétány
(Bástya sétány), a Prímás bástya és az Állami Nyomda épülete által
körülhatárolt területen fekszik és a Vérmező és a Déli pályaudvar felől
is jól látható. A hely hadászati fontosságára jellemző, hogy az 1696-ban
készült budai házjegyzék ezen a helyen már két új épületet említ, ezek a
korabeli térképeken Gránátos Kaszárnya néven szerepelnek. Az egykori
laktanya 1843-ban már nem elégítette ki a katonai hatóságok igényeit,
ezért annak lebontását és egy új építését határozták
el.

A nagyméretű kaszárnyaépület építése 1847-ben
fejeződött be, az északi szárnya 1892-ben, keleti szárnya az 1920-as
években készült el. Az épülettől nem messze esett el 1686-ban a Budát
visszafoglaló katonák kardjától a török várvédők parancsnoka. 1849
májusában a Bástya sétány középső részén ütöttek rést a Komárom alól
elhozott ostromágyúk és kezdték meg a Vár elfoglalását az osztrák
csapatoktól a magyar honvédek. És végül még egy dátum immár a 20.
századból: 1945 február 12-én itt, a Bécsi kapun keresztül próbálták meg
a kitörést a reménytelen helyzetbe került német-magyar csapatok katonái
és a civil lakosság.

A Honvédelmi Minisztérium
Hadtörténeti Intézet és Múzeum holnap, azaz 2008. november 14-én nyíló
kiállítása nem egy szokványos háborús tárlat. A háborút, az eseményeket a
katona szemszögéből kívánja bemutatni ahogyan a drótakadály mögül, a
lövészárok mélyéből, a hátországba hazagondolva látta a háború
borzalmait. A frontélet speciális mindennapjaiba, gondjaiba és bármilyen
furcsa: az örömeibe is bepillantást nyerhetünk a fotók alapján.
Betekinthetünk a hátországba a polgári védelmet ellátó Önkéntes Őrsereg
munkájába. Információt kapunk a hadbavonultak biztosításáról,
megtudhatjuk hogyan működött a Vöröskereszt, továbbá a hadikórházak,
képet kaphatunk humanitárius akciókról is. A fotók és tárgyak is
bizonyítják a tábori lelkészi szolgálat
létjogosultságát.

Olyan kuriozitások is helyet kaptak
a tárlaton, mint az asszonyok szerepe a hadseregben, vagy a hadviselő
állatok, a frontkatona hűséges társai és segítői: a kutya, galamb, ló,
öszvér, bivaly, stb. A kiállítás emléket állít azoknak, akik nem
térhettek haza, s azoknak is, akik túlélték. Emlékeztet a civilre, aki
otthon a hátországban reménykedett a mihamarabbi békében, miközben
dolgozott a harcolók helyett, sorban állt élelmiszerjegyeivel, gyűjtött
és adakozott a fronton lévőknek, jótékonykodott, ápolta a sebesülteket,
hadikölcsönt jegyzett, aggódott, remélt, gyászolt és várt – ember
próbált maradni az embertelen körülmények között. Épp úgy mint a katona,
aki a harcok szünetében dohánytartó dobozt, poharat, botot farigcsált,
vagy éppen lőszerből szerkesztett vázát, karkötőt. Az emléktárgyak,
egyéni vágyakat, érzéseket fogalmaznak meg és idéznek fel. A plakátok a
kor hangulatát és propagandáját idézik. Megrázó a vak katona és a
balerina, a műkarral is kaszáló hadirokkant „falragasz idillje”
is.

A háború roppant méreteit a számtalan kitüntetés,
emlékérem, jelvény, plakett is mutatja. A sebesülési érem szalagja a
sebesülések számát is elárulja. Jelvény készült az új király, IV. Károly
1916-os koronázására, karácsonyra, az Auguszta-Alap javára. A
hadifogoly tisztek sportversenyeit plakettek idézik fel, akárcsak a
karitatív tevékenységet vagy a sebesültkereső kutyák haditetteit. A
tárlaton a nyomtatványok nagy része a hivatalos propagandát, a
kérelhetetlen állami szigort testesítik meg. Rendeletek, utalványok,
plakátok, útmutatók ezrei szólnak az élet bizarr módon való
militarizálódásáról. Színház van, de háborús színműveket játszanak,
tárlatra invitálják a látogatót, de hadviselt képzőművészekére. Gyermek
rajzokból nyílik kiállítás – témája a háború. „A kiállítás nem titkolt
célja, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk e sokat próbált generációra” –
áll a múzeum tákékoztatójában.