Csütörtökön,
február 5-én Franciaország húsz városában, több ezer egyetemi tanár és
hallgató tüntetett a kormány felsőoktatási reformjai ellen. Az
elégedetlenség érthető: az átszervezések miatt számos állás megszűnik. A
tanárok többsége nem kér a reformból. A diákok pedig támogatják a
tiltakozó akciót. (Forrás: [origo])

Az indulatok nem egy helyen a forrpontig hevültek.
Strasbourgban a tüntetők kövekkel dobálták meg a rendőrökre, akik végül
könnygázzal oszlatták fel a tömeget. A demonstráción a szervezők szerint
kétezer-ötszázan vettek részt. (A rendőrség közleménye azonban
ezerhatszáz tüntetőről adott hírt.) Az ország felsőoktatási
intézményeinek többségében a nap folyamán egyáltalán nem volt tanítás.
Az oktatók már hétfőn egyfajta „korlátozott sztrájkba” léptek, egy
párizsi egyetemen azonban már három hete tart az intézmény dolgozóinak
munkabeszüntetése.

A szakszervezetek
közlése szerint az oktatóknak több mint a fele részt vesz a tiltakozó
akciókban. A „korlátozott sztrájk” egyébként ebben az esetben annyit
jelent, hogy a tanárok nem vizsgáztatnak, illetve nem adják vissza a
kijavított dolgozatokat a hallgatóknak. Február 5-én, vagyis az országos
demonstráció napján azonban sokan az óráikat sem tartották meg.

Ha a kormány elképzelései megvalósulnak, akkor közel kétszáz
állás szűnik meg ebben az esztendőben a francia felsőoktatási
intézményekben. Az oktatók annak sem örülnek, hogy a tervek szerint az
egyetemek vezetői a jövőben sokkal nagyobb hatalommal rendelkeznének, és
alapvetően befolyásolhatnák beosztottjaik karrierjét. Vagyis jelentősen
szigorodna az egyetemi tanárok előléptetésének rendszere.


Korábban a nemzeti felsőoktatási tanács illetve
maguk az egyetemek együttesen döntöttek az oktatók minősítésének
ügyében. A kormány azonban kizárólag a rektorok hatáskörébe utalta a
döntést egy-egy tanár előléptetéséről az egyetemi hierarchiában. Sőt mi
több, a felsőoktatási intézmények irányítói meghatározhatják azt is, az
oktatók miképp osszák meg idejüket a tudományos kutatás, illetve a
tanítás között.

„Fel vagyunk háborodva” – jelenti ki
Stéphane Tassel a Nemzeti Felsőoktatási Unió elnevezésű szakszervezet
egyik vezetője. „Eleinte nem hittük el, hogy mindez megtörténhet, azután
kétségbeestünk, most pedig már dühösek vagyunk” – teszi hozzá. A düh
annál is inkább érthető, mivel tizenöt éve nem voltak elbocsátások a
francia felsőoktatásban.
Az oktatók azt is elfogadhatatlannak
tartják, hogy az egyetemek vezetői valósággal élet-halál urai legyenek.
„Ők döntik el majd, mennyi időt tölthetünk tudományos kutatással,
illetve tanítással, és tőlük függ, ki léphet előre a ranglétrán, és ki
nem. Az ilyesfajta túlzott hatalom aláássa a kollegialitást” – fejtegeti
a szakszervezeti aktivista, aki – kollégáinak többségével együtt – a
tanárképzés új rendjét sem tartja elfogadhatónak. A tervek szerint
ugyanis a pedagógusjelölteknek meg kell szerezniük a mesteri fokozatot
(eddig ez nem volt kötelező), ám a „megfelelő feltételek hiányában ez az
elképzelés alighanem kudarcba fullad” – véli Stéphane Tassel. „A
tiltakozó mozgalom egyre erősödik” –  hangsúlyozza a
szakszervezeti vezető.

A kormány azonban
hajthatatlannak tűnik. „A reformok elkerülhetetlenek, mert mindenképpen
javítani kell a francia egyetemi képzés színvonalán” – mondja Valérie
Pécresse, felsőoktatási és kutatási miniszter. Tény, ami tény: számos,
egykor nagyhírű francia egyetem elveszítette rangját az utóbbi
évtizedekben. A miniszterasszony szerint a „korlátozott sztrájk” legfőbb
áldozatai a diákok. Ami pedig az oktatók státusát és
karrierlehetőségeit illeti, a tárcavezető megígérte: a felsőoktatási
intézmények vezetőivel együtt igyekszik majd „elmagyarázni az új
intézkedések lényegét”.

De nem csupán az egyetemek
oktatói háborognak Galliában. A megelőző héten általános és középiskolai
tanárok vonultak az utcákra, hogy az elbocsátások és a „közoktatás
reformja” címén meghirdetett intézkedéssorozat ellen tiltakozzanak. A
francia oktatásügy tehát teljes átalakítás előtt áll. A tanárok pedig
háborognak. A szakszervezetek bejelentették: további sztrájkokat illetve
demonstrációkat szerveznek mindaddig, amíg a kormány vissza nem vonja
javaslatait.