A szerda esti
megemlékezésen részletek hangzanak majd el Mindszenty bíboros
visszaemlékezéseiből, illetve Barankovics István egykori
kereszténydemokrata politikus írásaiból. Mindszenty és Barankovics
szerepéről Fila Béla teológiaprofesszor köszöntőjét követően Kovács
Emőke és Miklós Péter történészek beszélgetnek Vincze Gáborral, az
Emlékpont Múzeum munkatárásával.

 

Mindszenty Józsefet 1944-ben a nyilasok letartóztatták,
mert egyházmegyéjében megtiltotta a Szálasi-féle hatalomátvétel okán a
szélsőjobboldal által követelt ünnepi szentmisék megtartását.
Sopronkőhidán raboskodott.

 

A
háború után szembeszállt a kommunista törekvésekkel is, ezért Rákosi
parancsára 1948. december 26-án, karácsony másnapján letartóztatják és
az Andrássy út 60-ban megkezdik kínzását és kihallgatását. Különböző
stimuláló szerek hatására minden ellene felhozott vádat elismert. 1949.
február 8-án életfogytig tartó fegyházra ítélték.

 

Az
1956-os forradalom idején kiszabadították fogságából, a szabadságharc
leverését követően azonban kénytelen az Egyesült Államok budapesti
nagykövetségére menekülni. Másfél évtizedet töltött az épületben –
1971-ben hagyhatta el az országot. Az elkövetkezendő három évben a világ
szinte minden magyarlakta országát felkereste, s meglátogatta
híveit.

 

A
történelem és a sors különös fintoraként Mindszenty koncepciós perének
huszonötödik évfordulóján, 1974. február elején VI. Pál pápa
megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket – az egyházfő
lényegében leváltotta az idős, sokat szenvedett főpapot – tettét azzal
indokolva, hogy a magyar prímás lemondott. A Szentszék általi
megaláztatás ellenére Mindszenty folytatta pasztorációs útjait, de
vesebaja egyre súlyosbodott, amelyhez prosztatarák is párosult, s végül
1975. május 6-án hunyt el.