A
szkíták mindig benne voltak a magyar történelmi gondolkodásban,
tanították, tanulmányozták, ott élt a régész és történész szakmán túl a
közérdeklődésben – jelentette ki Hiller István oktatási és kulturális
miniszter a Szkíta aranykincsek című kiállítás megnyitó ünnepségén,
kedden, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A tárcavezető hangsúlyozta „ez a budapesti csoda” itt a
Nemzeti Múzeumban egy nagy nemzetközi összefogás eredménye. A nomád
kultúra csúcsát bemutató kiállításon a kultúra és szakmaiság ötvöződik a
közérdeklődéssel.

„A tehetség, a
szakmaiság és az összefogás révén kiállítás-várossá vált Budapest, képes
modern módon, mégis magas színvonalon a muzeológiával gyönyörködtetni
és ezzel százezreknek örömet szerezni” – fogalmazott.
Hiller
István köszönetét fejezte ki a Nemzeti Múzeumnak és a nemzetközi
együttműködő partnereknek.

Háttér

A Kr. előtti 8. században egy új lovas nomád nép vonta
uralma alá az eurázsiai sztyeppét; a szkíták. Róluk szól a görög
történetíró, Hérodotosz történeti művének híres IV. fejezete. Országukat
eszerint Nyugaton a Kárpátok, keleten a Kaukázus, délen pedig a
Fekete-tenger határolta. Egységes birodalmat nem hoztak létre, csupán
lazán kapcsolódó törzsek szövetségét alkották; többféle etnikumot foglal
magába a „szkíta” gyűjtőnév. Ők voltak az első nomád nép, akiknek
életmódjáról emlékeink maradtak. Hérodotosz művéből kiindulva a
középkori latin nyelvű írásbeliségben és a történeti hagyományban minden
keletről érkezett nép Szkítiából, vagyis Belső-Ázsiából indult. Így
tartották azt a nomád hunokról, vagy a honfoglaló magyarokról is, így
jelenik meg a mi középkori krónikáinkban is.

A hatalmas, kurgánnak nevezett sírhalmokat, melyek az
eurázsiai sztyeppe nagy részén jellemzőek, a királyok és fejedelmek
sírjai körül emelték, a halottakat pedig páratlan szépségű
aranytárgyakkal együtt temették el. A kiállítás bemutatja e temetkezések
legjelentősebbjeit, a kazahsztáni „issziki aranyembertől” a Dél-Urál
vidékének leletein át a Fekete-tenger partvidékének feltárt
kurgánjaiig.

A régészet a 20. század
második felében számos új felfedezéssel gazdagította ismereteinket, így
ma már az is egyértelmű, hogy a szkíták nemesfémművessége a nomád
művészet csúcsa. A Magyar Nemzeti Múzeum tárlata e művészet remekeit
mutatja be a közönségnek, miközben különös hangsúlyt fektet a titokzatos
ókori nép révén megvalósuló, Ázsiát és Európát összekötő kulturális és
gazdasági kapcsolatra.

A csaknem egy
évtizedes háttérmunkával megvalósult tárlaton 800 m2-en több mint 1300
műtárgyat mutatnak be Németország, Kazahsztán, Oroszország, Románia,
Ukrajna múzeumaiból és a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből. A
Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből a közönség egyebek mellett
nyílhegyeket, karkötőket, arany gyöngyöket, rozetta alakú ruhadíszeket,
diadémokat, valamint fekvő szarvas alakú pajzsdíszt láthat. A Nemzeti
Múzeumban utoljára 1990-ben volt hasonló kiállítás, azóta nagyon sok új
lelet került elő. A tárlaton szereplő lófejes csészét és a veretes arany
tegezt is most először lehet megtekinteni.

A kiállítást ismeretterjesztő előadássorozat, családi-,
gyermek- és ifjúsági programok, tárlatvezetések, különleges, egyedi
programok kísérik nyitvatartási időn túl is.

Budapest, 2009. március 24.

(OKM Sajtóiroda)

Magyar Nemzeti
Múzeum