A szaktanárok feladata, felelőssége, hogy tanítványaikkal megismertessék a szakmailag adekvát honlapokat, adatbázisokat – írja Miklósi László Történelemtanítás a gyakorlatban című sorozatunk 24. cikkében.

„Netmédia – netgyerekek” – Az internet és a történelemtanítás (pdf)

Részlet a cikkből:

A ma felnövő generáció, a „netgyerekek” számára természetes a „kütyük” világa. Pedagógiailag érdekes, kiaknázható az a helyzet, amikor egyes technikai eszközök használatakor megfordulnak a szerepek, s a diák tanítja a tanárt. Érdekes szereposztás alakulhat ki: az eszközhasználatban a diák, ugyanakkor a tárgyi tudásban, a feldolgozásban a pedagógus a rutinos, tapasztalt. Vagyis a tanár tudja, milyen tartalmat lenne érdemes megjeleníteni, a diák pedig azt, hogyan. (Lényeges azonban, hogy ne legyen hosszú ideig tartó ez a különbség.) Ha a pedagógus ezt felismeri, s képes a hagyományostól eltérő, újszerű tanárszerepre, igen hasznos, közös munka alakítható ki diákjaival.

A diákok könyvekhez való viszonyára, nethasználatára és látásmódjára is jellemző, hogy napjainkban arra kell megtanítani őket, hogy információikat, forrásaikat ne csupán a netről vegyék, használják a nyomtatott műveket is.

A tanár már 5. évfolyamon tanítsa meg, majd várja el diákjaitól, hogy tüntessék fel a felhasznált forrásokat egy házi dolgozat, gyűjtőmunka, referátum végén. A netes forrásoknál a hivatkozáskor a középiskolások a pontos linken kívül a letöltés dátumát is adják meg.

Tanítványaink több forrásból tájékozódjanak – nem a Wikipédia az egyetlen, feltétlenül a legjobb forrás!