Mostani, a nyári szünet előtti utolsó válogatásunkba olyan dokumentumok kerültek, amelyek az 1956-os forradalommal, Nagy Imre személyével, és június 16-i (újra)temetésével foglalkoznak.
Kezdjük mindjárt egy áprilisi filmrészlettel, amelyben Grósz Károly a Munkásőrség Országos Parancsnoki értekezletén tett látogatása alkalmával elmeséli elvtársainak, nem kis derültséget keltve, hogyan tette helyre Krassó Györgyöt, illetve „rendezte el” egy kalap alatt Nagy Imrét egy londoni sajtótájékoztatón.
Mansfeld Pétert 1959. március 21-én, 11 nappal 18. életévének betöltése után végezték ki, államellenes összeesküvés miatt. Az ellentmondásoktól hemzsegő perirat 14 pontban találta őt bűnösnek, és bár állítólagos tetteit fiatalkorúként követte el, a bíróság halálra ítélte. Június 11-én a Szabad Európa Rádió hosszabb beszélgetést sugárzott testvérével, Mansfeld Lászlóval, aki egyebek mellett családjukról, Péter forradalom alatti és utáni cselekedeteiről, a tárgyalás sajátos menetéről, az ítélet végrehajtásáról és bátyja emlékének ápolásáról is nyilatkozott.
Az Ellenzéki Kerekasztal egy nappal a Nagy Imre temetés előtt is ülésezett. Az eseményt azt tette különlegessé, hogy azon részt vett az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete, Mark Palmer is. De talán még figyelemreméltóbb, hogy bár felvezetőjében a nagykövet gratulált a résztvevőknek a „történelmi” héthez, a másnapi események többé nem kerültek szóba. Amint a töredékes jegyzőkönyvből kiderül, Bush elnök közelgő magyarországi látogatásának konkrét programjáról, gazdasági kérdésekről, illetve a nagykövet azon erőfeszítéseiről tárgyaltak, hogy rezidenciája kertjéből visszahelyeztesse Bandholtz tábornok szobrát a Szabadság térre („a kertészem úgy gondolja, hogy a szobor olyan, mint Sztálin”).
Az állambiztonságnak a szervek június 16-i biztosításáról készített feljegyzései, a nap folyamán (reggel nyolctól este nyolcig) szinte kétóránként küldött helyszíni (budapesti és vidéki) jelentései az operatív eszközökkel összegyűjtött információkat és a megtett intézkedéseket rögzítik. Megismerhetjük, hogy a „tőkés országok” milyen szinten képviseltetik magukat a gyászszertartáson, az egyes megyékből és nagyobb városokból hányan érkeznek a Hősök terére, vagy milyen a hangulat a nagyobb vállalatoknál. Általános a vélekedés, hogy „a munka a hétköznapi rendnek megfelelően folyik.”
Végezetül a temetés utórezgéseiről két összefoglaló. Az Amerika Hangja budapesti tudósítója, Thassy Jenő kérdezi Faludy Györgyöt a szertartásról kialakult benyomásairól, illetve Gáti Károlyt, a Columbia Egyetem professzorát általában a magyarországi politikai helyzetről. A Kossuth Rádió átirataiból pedig megtudjuk, milyen heves tiltakozást váltott ki Romániában Nagy Imre és társainak a gyászszertartása, amelyet a bukaresti magyar nagykövetnek átadott diplomáciai jegyzék, a napilapok, illetve a rögtönzött munkásgyűlések szónokai irredentának, románellenesnek, revansistának bélyegeztek.