Az
1945-ös drezdai bombázásban a korábban becsült 1 milliónál vagy 35
ezernél kevesebb, 18-25 ezer ember halhatott meg, állapította meg egy
történészbizottság. A bizottság ugyanakkor megerősítette: a nagyrészt
civileket sújtó szőnyegbombázás katonailag teljesen indokolatlan volt.
(Forrás: Index)

Máig vita tárgya,
hányan is haltak meg 1945 februárjában Drezdában, amikor a szövetségesek
lebombázták a várost. A támadás szinte a földdel tette egyenlővé a
történelmi várost, a kísérleti gyújtóbombák pedig hatalmas tűzvészt
okoztak. Az áldozatok számára vonatkozó becslések eddig 35 ezer és 1
millió között mozogtak.

A német
szélsőjobb az elmúlt évtizedekben szabályos harcot folytatott azért,
hogy közelítse a német civil áldozatok számát a holokauszt áldozatainak
számához. A német neonácik ezért Drezda katonai értelemben valóban nem
túl indokolt elpusztítását következetesen csak „bombaholokausztnak”
nevezik.

2004-ben az akkori drezdai
polgármester egy 11 tagú történészbizottságot állított fel, hogy
tudományos alapon határozzák vagy legalább becsüljék meg a február 13-i
és 15-i bombázások áldozatainak számát, olvasható a német Die Welt című
napilap cikkében.

A bizottság
kedden, a 47. drezdai történészkonferencia első napján számolt be
meglepő eredményeiről. Jelentésük szerint közvetett bizonyíték mintegy
18 ezer olyan emberről van, aki a drezdai bombázásokban vesztette
életét. A bizottság becslése szerint a februári bombázások idején
Drezdában összesen 25 ezer ember halhatott meg. (A Die Welt szerint a
történészek ezért – egymás között – általában 20 ezer áldozatot
emlegetnek, ha a bombázás áldozatairól beszélnek).

A testület azonban leszögezi: ez így is elképesztően
magas szám, tekintve, hogy a három bombázás összesen 63 percig tartott. A
testület kinyilvánította azt is, hogy mivel a légicsapás nem katonai
létesítmények, hanem civil célpontok ellen irányult, a művelet –
legalábbis erkölcsi értelemben – bűncselekmény volt.

A potsdami hadtörténeti intézet munkatársa, Rolf-Dieter
Müller által vezetett csoport párhuzamosan több forrást vizsgált és
vetett össze: tanulmányozták az 1945-ös temetési jegyzőkönyveket, a
pusztításról készült képeket, a háború utáni nyilvántartásokat,
beszéltek szemtanúkkal, s jelentésükhöz tűzvizsgálói szakvéleményeket és
talajvizsgálatokat is végeztek.

A
szakemberek a becsléshez egészen cinikusnak tűnő képleteket is
alkalmaztak. Helmut Schnatz, a légierő történetével foglalkozó kutató
szerint például Drezdában 1 tonna ledobott bomba következtében átlagosan
8-9 ember halhatott meg. Csak összehasonlításképpen: az 1 tonna bombára
jutó halottak számát az 1945-ös pforzheimi bombázásnál 11,3-ra, a
kasselinél 5,5-re, az 1943-as hamburgi bombázásnál pedig 14-re
becsülték.

A kutatók tanulmányukban
pontról pontra cáfolták a magasabb civil veszteségekről szóló
spekulációkat. Kitértek arra is, hogy a bombázás után a belvárosban
kitört tűzben nem lehetett olyan magas a hőmérséklet, hogy holttestek
teljes egészében elégtek volna és semmi nem maradt
belőlük.

A kutatók cáfolták a
holokauszttagadó brit történész, David Irwing állításait is, aki szerint
több tízezer keletről Drezdába menekült, és a bombatámadásokban meghalt
embert nem vettek nyilvántartásba. A bizottság szerint nem megbízhatók a
Wehrmacht adatai sem, a német hadsereg ugyanis a bombázásokban elesett
katonák számát sem tudta mindig pontosan. Mint a történészek
megállapították, a városban állomásozó 17 ezer katona közül mintegy
százan vesztették életüket a légicsapásban.

Megdőlt az is, hogy a szövetségesek vadászgépei a
bombázások közben, illetve után szabályos embervadászatot folytattak
volna géppuskával a civilekre. A háború után szabadon maradt belvárosi
területeken folytatott ásatásokon ugyanis nem találták nyomait ezeknek a
géppuskalövedékeknek.