Míg a
modern építészet hívei „színpadi díszletnek” tartják azt a kétezer
lelkes kísérleti mintavárost, amelyet Károly walesi herceg tervei
alapján, saját telkein építenek, az itt élők és a közvélemény nagyobbik
része támogatja a fejlesztést. (Forrás: hvg.hu)

[…]

Poundbury
helyét kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt még szántóföldek foglalták el, az
ódon hangulatú házak pedig kivétel nélkül 1993 után épültek. A város
létrehozásának ötlete Károly walesi hercegtől származik, aki a
környezetvédelem, az organikus gazdálkodás és a hátrányos helyzetű
fiatalok támogatása mellett az épített környezet örökségeinek megóvását
is szívügyének tekinti.

Új
urbanizmus régi hagyományokkal

A
cornwalli hercegi birtok területén fekvő település alaprajzát Károly
elgondolása alapján a svájci Leon Krier építész, az új urbanizmus egyik
kulcsfigurája rajzolta meg 1989-ben, ennek alapján a 150 hektáros
területen már több száz lakás, középület és termelő üzem épült fel. A
város a tervek szerint a következő években tovább növekszik majd, a
munkák 2025-re tervezett befejezése után a lakosság száma hozzávetőleg
ötezerre, a lakóingatlanok száma pedig 2200-ra
növekszik.

A kísérleti város
létrehozásával a trónörökös annak a második világháború után kialakult
brit várostervezési gyakorlatnak próbál alternatívát teremteni, amely az
uniformizált, tömegtermelésben előállított anyagokat használó külvárosi
lakónegyedek létrejöttéhez vezetett – avat be a részletekbe a
fejlesztési projekt vezetője, Simon Conibear birtokigazgató. E
városrészek kialakításánál szerinte a tervezőket leginkább az
autóhasználat megkönnyítése vezérli, az egymástól távol álló épületek
között az autóutak, parkolóhelyek és garázsok foglalják el a központi
szerepet.

Ezzel szemben a Londontól
háromórás autóútra fekvő Poundbury-t inkább „gyalogos” városnak
tervezték, a garázsokat a lakóépületek mögött alakították ki, a szűk és
kacskaringós utcák közepére pedig fákat ültettek. A több lépésben,
minőségi elvárások alapján kiválasztott ingatlanfejlesztők pedig
szigorú, minden részletre kiterjedő szabályok szerint, helyi alapanyagok
felhasználásával építkezhetnek a városban. De nem csak lakóépületek,
hanem a csokoládégyár mellett több mást termelőüzem és irodaház is
helyet kapott a településen.

Társadalmi, környezetvédelmi célok

Poundbury-t nem csak építészeti, hanem társadalmi és
környezetvédelmi szempontból is követendő példának szánják: az arra
rászorulók a lakóházak 35 százalékát szociális alapon, az egyébként itt
átlagosnak számító heti 200-300 fontos bérleti díj helyett hozzávetőleg
70 fontért bérelhetik. A szociális alapon kiadott lakások itt nem
különülnek el a többi ingatlantól, ezzel próbálják elkerülni a
„gettósodást”. A fenntarthatóság jegyében több, környezetbarát fűtési
rendszerrel ellátott ökoházat is kialakítottak, a jövőben pedig egy
biogázzal üzemelő hő- és áramtermelő központot állítanak üzembe a
városban.

[…]