A Trend
Micro szerint 2007 a webes fenyegetések éve lesz, és előreláthatólag
további növekedés várható a webes fenyegetések, többek között a
közösségi webhelyeket támadó fenyegetések terén.
(Forrás: Napi
Online)

Az IT-iparnak az elmúlt
években sikerült elérnie, hogy mára a világ legtermészetesebb dolgának
tekintjük a legkülönfélébb kártevők garázdálkodását gépeinken. Az ágazat
képtelen megbirkózni a minden képzeletet felülmúló
levélszemét-áradattal. Egyes becslések szerint mára a világ
e-mail-forgalmának 80-90 százaléka spam, és ez az arány nemhogy javulna,
de folyamatosan romlik. Két-három éve tele volt a nemzetközi sajtó az
ellenszerről, a Sender ID-ról szóló cikkekkel. A technológiának – bár
eleinte vegyes fogadtatásban részesült – napjainkra már közel 600 millió
felhasználója van, a helyzet mégsem javul.

Teljesen természetes – mi több, elvárás – lett, hogy a
számítógépen legyen friss vírus- és féregirtó, kémprogram ellen védő
szoftver és spamszűrő, tűzfal és frissítésletöltő. Mindezeken túl önként
és dalolva teszünk a gépünkre olyan toolbarokat (többé-kevésbe hasznos
kis programocskákat), amelyek ugyancsak használják gépünk erőforrásait,
miközben vagy elhisszük, hogy ezek a programok nem szolgáltatnak ki
rólunk információt, vagy csak reménykedünk ebben.

Az egyik ilyen praktikus kis csoda a Google
segédeszköze, amely nemcsak a laikusok, de az informatikában
járatosabbak gépein is gyakran megtalálható. Annak a Google-nek a
programja, amely a híradások szerint olyan új technológia kifejlesztésén
munkálkodik, amely a gép előtt ülő felhasználó – szó szerinti –
lehallgatásával tenné lehetővé a kereső számára, hogy az optimalizálja
hirdetésmegjelenítésének célzási hatékonyságát.

Emlékezetes a Sony BMG rootkitbotránya is. Tavalyelőtt a
Sony titokban digitális jogmenedzsmentprogramot helyezett el egyes
hanglemezein. A windowsos számítógépekben lejátszott CD-kről
automatikusan feltelepedett az XCP-nek (eXtended Copy Protection)
elnevezett rootkit. A program azért került a gépekre, hogy megpróbálja
korlátozni a felhasználókat a másolatok készítésében. Ez már önmagában
botrányos, de hogy a program kaput nyithatott a hackerek számára, az
több mint bűn: hiba volt. Mindenesetre ez is jól példázza a
multinacionális cégek „társadalmi felelősségvállalását”, azaz nincs az
az arcátlanság, amelyet el ne követnének vélt vagy valós érdekeik
védelmében, viszont a felelősséget a legritkább esetben
vállalják.

Az informatika világának
egyik húzóágazatává nőtte ki magát az IT-biztonság. Dollár- és
forintmilliárdokat költenek a felhasználók a biztonságra. Komoly bajban
lenne az iparág, ha egyik napról a másikra biztonságos protokollokat
vezetnének be, és végre megjelenne egy igazán biztonságos operációs
rendszer a piacon.