Mi a
helyzet azokkal, akiknek több osztálynyi gyerek hiányzásait, jegyeit,
pótlásait, feleleteit, előremenetelét kell rögzíteniük – amellett, hogy
jutnia kell még egy kis időnek az oktatásra, nevelésre is. (Forrás:
[origo])
„Egy egész esőerdőnyi fát
vágunk ki a reformok óta” – ez Judit első mondata, amikor az
adminisztrációról kérdezem. Két és fél évtizede dolgozik tanítóként –
látott ő már rengeteg naplót, készített számtalan kimutatást és
értékelést, de annyit soha, amennyit mostanában. Panaszaival nincs
egyedül – és elég csak végignézni a Főpolgármesteri Hivatal által
rendelkezésünkre bocsátott ellenőrzési listát ahhoz, hogy belássuk:
bizony pedagógus és tantestület legyen a talpán, akinek az
adminisztráció mellett még jut ideje a gyerekekre is.
[…]
Az
adminisztrációs feladatok és visszásságaik látszólag vég nélkül
sorolhatóak – és bizonyára nincs is olyan tanár és tanító, aki ne tudná
további történetekkel kiegészíteni a listát. Lenne, aki az új általános
iskolai beiratkozási rendszert emelné ki – mások azt, ahogy a
pedagógusok munkáját tételesen számon kérő ívek megakadályozzák, hogy a
félévente egy, kirándulásra, szabad foglalkozásra adott napon kívül
további kreatív, a tananyaghoz kapcsolódó foglalkozásokra vigyék az
osztályfőnökök a rájuk bízott, a kompetencia-fejlesztés korába született
gyermekeket. Dokumentálniuk kell azonban azt, hogy pontosan hány órát
töltöttek osztályteremben, egyéni foglalkozásokat tartva, szülői
értekezleten, fogadóórán, mennyi időt szántak pályázatírásra vagy
dolgozatjavításra – és így elkerüljék, hogy levonjanak a fizetésükből,
megváltoztassák munkaviszonyukat. Mert aki keveset dolgozik, az ugye
kapjon kevesebb pénzt is…
A
pedagógus helyzete azonban még mindig nem egyértelmű. Míg sokan átérzik
helyzetüket, addig mások szerint semmi okuk a panaszra, hiszen az övéké
az egész nyári szünet, a hétvége – és végül is csak huszonkét órát kell
megtartaniuk hetente. A tiltakozó hangok, amelyek éjszakába nyúló
dolgozatjavításról, óraterv-készítésről és a gyerekek egyéni, személyes
problémáinak kezeléséről beszélnek, sokszor értetlen fülekre
találnak.
Ezért állt elő a
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a pedagógusok leterheltségét
vizsgáló felmérés tervével – melynek elvégzéséről 2008 augusztusában meg
is állapodtak az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM) – és bár
közben az Országos Közoktatási és Felnőttképzési Intézet (OFI)
megrendelésében megkezdődött egy hasonló felmérés, a PDSZ ragaszkodik a
minisztériummal együttműködésben elvégzendő vizsgálathoz. „Mi
fenntartjuk a megállapodást, hiszen továbbra is nagy szükség van egy
közös felmérésre, amelynek eredményeit mindkét fél elfogadja” – mondta
el Kerpen Gábor. Arról már nem is beszélve, hogy a TÁRKI által végzett
vizsgálat – legalábbis a szakszervezet vezetője szerint – nem néz eléggé
a kérdés mélyére.
A kérdőív célja az lenne, hogy az
olyan, eddig nem számszerűsített tevékenységeket is megmutassa, amely a
tanárokat továbbra is megakadályozza abban, hogy a huszonkét óra
befejezése után ott hagyjanak csapot-papot – iskolát, gyerekeket,
dokumentációt – hogy otthon, családjuk körében
pihenhessenek.