Aradi adalékok (Forrás: Múlt-kor)

Az aradi elítélteket Winkler Brúnó, Sujánszky Eusztách, Bardócz Sándor és Pleva Balázs minorita szerzetesek, Baló Béni református lelkipásztor és Vasile Sombati ortodox pópa kísérték utolsó útjukra.

Aznap esett az eső Aradon

Franz Bott, a hóhér ezelőtt még sosem akasztott arisztokratákat.

A kivégzés reggelén Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett.

Kiss Ernőt csak egy golyó találta el a vállán a felé küldött háromból. Büntetésül a rá célzó három katonát lecsukatták.

Poeltenberg Ernő csak ennyit mondott, amikor elindultak vesztőhelyük felé: „Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!”

Damjanich törött lába még nem forrt össze, ezért szekérre ültették, amin derűs nyugalommal szivarozott.

„Régen nem voltam már friss levegőn!” – szólt Leininger-Westerburg Károly a mellette haladó papnak.

Aulich Lajos utolsó éjszakáján Horatiust olvasott.

Elsőként Poeltenberg Ernőt vezették a bitófához. Baló Béni református lelkész így emlékezett vissza erre a pillanatra: „A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alól, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé két karját, és rákapaszkodik, hogy kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik, hogy az áldozat nyakát kitörje, azonban Poeltenbergnek igen izmos bikanyaka volt, s a hóhér sokáig vesződött, míg végre célt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt, s Tichy őrnagy kárörömmel nézte az első akasztást.”

Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.

Láhner Györgynek aznap volt az 54. születésnapja.

Nagysándor József az utolsó pillanatig szivarozott.

Leininger-Westerburg Károly a hesseni nagyhercegség leszármazottja volt. Távoli rokonai között az angol uralkodóház egyes tagjai is szerepeltek. Mivel nagyon magas ember volt, sokat szenvedett, mire kimúlt.

Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem Damjanich, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába. A hóhér nem is tudta eltörni a nyakcsigolyáját, hanem meg kellett fojtania.

Vécsey Károly apja a császár mellett szolgáló magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka volt, és külön levélben kérte Ferenc Józsefet, hogy méltatlan fiát fossza meg kamarási méltóságától – vagyis kitagadta. Utolsóként lépett a bitó alá annak az aradi várnak a tövében, amit ő foglalt el a császáriaktól. Damjanich holtteste előtt elhaladva megcsókolta annak kezét, pedig Szolnok bevétele után csúnyán összekaptak mindenki füle hallatára.

Schweidel József pontos naplót vezetett fogsága alatt. 1849. október 5-én ez állt benne: „…zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok be…”

Kiss Ernő dúsgazdag milliomos volt. Korábban még Haynaunak is adott kölcsön, aki azonban adósa maradt.

Nagysándor József búcsúlevelében így köszönt el menyasszonyától. „Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény – lelkem mélyéből azért imádkozom bensőséges hévvel, hogy Isten adjon neki sok szerencsét.” Arája később Klauzál Gábor felesége lett.

Karl Ernst törzshadbíró, aki a halálos ítéleteket meghozta, 1867-ben, tehát a kiegyezés esztendejében lovagi rangot kapott Ferenc Józseftől. 

Tovább az október hatodikai összeállításhoz a Múlt-kor oldalán

Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület