Megnyílt
az utóbbi évek (évtizedek?) egyik legérdekesebb kiállítása
(Forrás:
Magyar Hírlap)

Az utóbbi évek (évtizedek?) egyik legérdekesebb
kiállításával találkozhat a szerencsés látogató a győri Városi Művészeti
Múzeum képtárának magyarkollázs-tárlatán. A kiállítás még a hét végéig
látható.

Hatalmas anyagot
gyűjtöttek össze a rendezők: Kováts Albert, Kopócsy Anna, Szeifert
Judit. Több mint kétszáz kollázzsal ismerkedhetünk, s
összehasonlíthatjuk azokat egymással korokat és inspirációkat követve az
1910-es lázas esztendőktől, az utópisztikus forradalmak korszakától
napjaink művészi tétovázásáig, hogy ne mondjam, zűrzavaráig.

A kollázsokat érintően háromfajta
művészi magatartás dominál.
Az első és talán a legerőteljesebb
kapcsolódás a történelmi, társadalmi folyamatokhoz s a mozgásokhoz
többé-kevésbé kötődő mester.
Másfajta látványt nyújt a
szubjektív, saját lényét, legbensőbb világát formákban megfogalmazó
művész.
A harmadik típus a szépséget, a harmóniát kereső
alkat, őt pusztán a forma tökéletessége, eredetisége foglalkoztatja,
ámbár tudatos szándéka ellenére a néző interpretálhatja a látványt saját
ízléséhez, gondolataihoz idomulva.

A kollázsokat tervező művész fantáziája nem száguldhat
korlátlanul, szükségszerűen alkalmazkodni kényszerül a rendelkezésre
álló anyaghoz. Kiválasztásuk és alkalmazásuk viszont már létrehozójuk
szellemiségének kifejezése.
Ezúttal csak röviden említem a
kollázs történetét. A műfaj s a technika első alkalmazását a történészek
Picasso és Braque néhány munkájában vélik felfedezni idézet vagy utalás
formájában. Nem kétséges, hogy a két művész korai festményein
megjelenik a kor és a hely lázadó szellemét merészen kifejező kollázs. A
kollázs technikáját tudatosan alkalmazó két mester a hannoveri Kurt
Schwitters és a kölni Max Ernst. Max Ernst valóságos kollázsregényeket
és összefüggő kollázssorozatokat készített ősrégi katalógusok, avítt
tankönyvek ábráinak izgalmas és bizarr alkalmazásával. Az 1922-es első
szürrealista kiállítást is Max Ernst műveiből rendezték. Amikor Vajda
Lajos 1934-ben Párizsba ment, sokkhatásként érte a szürrealista művészet
felfedezése. Ekkor készítette Vajda első kollázsait, honunkban új,
eddig ismeretlen művészi stílust és technikát alkalmazva.

Fentebb került említésre a talált,
kész illusztrációkhoz kötődő kényszert. Ez nem tagadható, ám ennek
ellenére a művész megőrzi a válogatás, a komponálás és saját
szemléletének szabadságát. E gyakorlat példái – többek között – Kassák
Lajos, Vajda Lajos, Bálint Endre, Ország Lili, Kováts Albert kollázsai.
Vajda Lajos a harmincas évek virágzó és termékeny politikai mozgalmainak
korszakában alkotta a baloldali szellemben fogant, rendkívül harcos
kollázsait, melyek a parasztság nyomorúságos életének, a gyarmati
kizsákmányolás harcos (akkor még osztályharcnak nevezték) ábrázolásai
voltak. Bálint Endrének a főleg párizsi tartózkodása alatt készült és a
Life fotográfiáiból komponált kollázsai már személyesebbek, de igen
karakterisztikusan jellemzik Bálint szemléletét a politikáról s a
világról. Ország Lili máig is titokzatos lényét és lelki életét formálja
meg kollázsaiban, míg például Kováts Albert kiváló és roppant
szemléletes Fekete Übüje a pöffeszkedés, a hatalom szemléletes, keményen
ironikus, plasztikával szerencsésen gazdagított ábrája. E néhány
említett művész és kollázsaik nem rangsorolást jelentenek. (…)A győri
múzeumba látogatók meggyőződhetnek arról, hogy ritka, élvezetes és
tanulságos kiállítással gazdagíthatták ismereteiket.
(…)